Kéktúra blog

Barangolás a legendás kék jelzésen

Szerző:
2019. augusztus 28.

Nagybárkánytól Mátraszentlászlóig

Esős napon is lehet sokat túrázni - pláne, ha közben vulkáni láva maradványa, remek források, szurdokvölgyek és barlang színesítik az utat.

Kora reggeli ébresztővel, gyors összepakolás után ezúttal autóval mentem le Nagybárkányig. Érkezéskor már mászkáltam kicsit a településen, így indulásnál csak megtöltöttem a forrásnál a vizes palackomat, és mentem is tovább. Az utolsó házakat elhagyva füves fennsíkon vezetett felfelé, majd az aszfaltúthoz lefelé az út.
Ott jobbra kellett fordulni, át a szalagkorlátos hídon. Hamarosan el is értem egy geológiai bemutatóhelyhez, ami a Sámsonháza környéki, 15 millió éves vulkanizmus lávakőzetéről mesélt. Pár perces sétával elértem a település első házait.

 

 


A főutcán beljebb haladva balra nyílt egy kék L jelzés, ezen kitértem Fejérkő várához, ami csak pár falmaradványt jelent, ráadásul azt a keveset is nagyon ellepte már a gaz - szóval nem egy óriási látványosság, de egy kitérőnek szóba jöhet. Fentről szép a kilátás a falu felé.

 


Visszatértem Sámsonházára, és újra a Kéken folytattam az utam. Egy sárga-piros kerítésű háznál kellett balra letérni, földút vitt a villanypásztor mellett. Egy kék kör jelzésnél forrást is találtam, de ennek a kifolyója egy mocskos műanyag palack volt, nem volt hozzá gusztusom.


Feljebb jobbra tért az út, majd később újfent jobbra - ezek jól ki voltak jelezve. A második jobbkanyar után, a nagyfeszültségű távvezeték alatt kellett balra ismét betérni az erdőbe. Az egyik fán jól láthatóan jelezték a kék kör jelzést, ami a Forró-kúthoz jelent 220 méteres kitérőt, de ezt kihagytam. Egy gázvezeték jelölőtáblái mentén, a 38-as számtól a 35-ös előttig emelkedett lassan az út, itt már csak kék jelzéssel. A 35-ös számú jelzés előtt kellett balra letérni. A következő kereszteződés előtt nagyon elkezdett esni az eső, de szerencsére a keresztút felett volt egy kis házikó, ennek az előtetője alatt elfért egy Toyota terepjáró meg én is. Itt dekkoltam több mint egy órát, mire kissé alábbhagyott az eső, és folytathattam az utamat. Pár lépéssel később már a kék és a zöld közös szakaszán jártam. Itt egy fára felcsavarozott, 20 km/h sebességkorlátozást feloldó KRESZ-táblára lettem figyelmes. Mint megtudtam, ez a „Kucu” becenevű hajléktalan tanyája, ő hordta ide ezeket a holmikat.

 


Ezután hamarosan megérkeztem ahhoz a kék kör jelzéshez, ami az út alatti patakhoz, és annak három forrásához vezetett le. Lejjebb egy búbos kemencére hajazó újabb forrásház és egy fahíd következett, ezután visszavitt az út a fentebbi ösvényre. Az út másik oldalán nyílt a Szent László-hasadék. Ide is érdemes volt betérni.

 


Lejjebb érve egy kőkereszt jelöli Szentkút kezdetét. Ez egy hatalmasra kiépített katolikus központ. Éppen a környékbeli romák százai voltak ott búcsún. A színpad mellett áll a templom, azután pedig egy hatalmas zarándokház, benne a Szent Jakab étteremmel. No meg persze az elmaradhatatlan kegytárgyboltok. A szabadtéri színpad és a templom között indul felfelé az út a hegyre, ez visz a Remete-barlanghoz.

 


A zarándokház után még jön egy némiképp a budapesti Pasaréti téri végállomásra hajazó épület, de a kék jelzés ez előtt már nem halad végig, hanem elkanyarodik jobbra, hegynek fel. Emelkedős rész jött, a Csapás-tetőn és az Őr-hegyen át. Miután átsétáltam egy távvezeték alatt, a kőkeresztnél már nem volt emelkedő, bár cserébe borús maradt az idő.

 


Az erdőből egy tisztásra értem ki. Itt jobbra egy sírkő látható, az alig kivehető ösvény pedig átlósan vág át a kéktúrás oszlopig. Ezután egy csalános, bozótos ösvény vitt le Mátraverebélyre, ahol először a temető bukkant fel, majd balra a valóban régi, középkori gótikus templom. Ezt érdemes megnézni. (Templomkulcs Mengyi Károly gondnoknál kérhető, előzetes egyeztetéssel a +36 30 9775-763-as telefonszámon.)

 


Ami ezután jött, az a település gettójaként írható le. Csóró emberek, düledező házak, borzasztó látvány egészen a 21-es út keresztezéséig. A másik oldalon szebb arcát mutatta Mátraverebély. A Zagyván átkelve a Csülök Sörözőben ittam egy kólát, aztán mentem is tovább. A vasúti megállóhely végében, egy nagyobb fán találtam rá a bélyegzőre. Az ezutáni részen nagyon kell vigyázni, mert a réten át, bokrok mentén haladva nagyon kevés a jelzés, az sincs kitáblázva, hogy hol kell jobbra térni, és bemenni az erdőbe. Csak az első fákon lesz újra jelzés. Innen az Ágasvári Turistaházig többnyire emelkedő útszakaszok jöttek, nagyobb kitérők és érdekességek nélkül. Helyenként nagyon bozótos, vagy éppen nagyon csalános szakaszok is voltak benne. Egy kerítéshez felérve már némi kilátás is nyílt. Az Agyagos-tetőnél pár pad van kitéve, itt lehet rövid pihenőt tartani, és az itteni erdőfelújításról olvasni. Még feljebb érve már kezdett előbukkanni a nap.

 

 

A Kőkapu feliratú táblától már nem volt sok hátra a turistaházig. Először a kék kereszt jelzés csatlakozott be, majd egy rövid időre a piros is. Így értem el a turistaházhoz, ahol bélyegző van a bejárat előtti OKT-táblán és a benti büfében is.

 


Ha van időd, innen el lehet sétálni a Csörgő-lyuk barlanghoz (piros barlang jelzés), a Kőkapuhoz, vagy az Ágasvárhoz. A délelőtti eső és a sárban caplatás miatt nekem ezekre már nem maradt időm. A további úton jobbra szép kilátás nyílt.

 


Ott, ahol a kékről balra, hegynek fel ki lehet térni a kék háromszög és a „cikcakkos kék M” közös szakaszára, felmentem. Pár lépéssel feljebb jobbra nyílt kilátás a sziklakövek tetejéről. Akkor jöttem rá, hogy ez itt a Newton-kő, amikor megláttam a feliratát: „Newton hitétől mentsen meg az isten”. A szöveg évszáma, szerzője, értelme nem ismert, de innen szép a kilátás - és végre a nap is előbukkant!

 


Innen már inkább ereszkedni kezdett az út, nagy emelkedő már nem volt. Egy sorompó mellett kereszteztem egy kőszórt földutat, majd egy jó kilométerrel később be is értem az első házakhoz - jobbra a mátraszentistváni síparkra nyílt kilátás. A Montem vendégház lenti udvaráról, a fűről még szebb a látvány.
Mátraszentistván utcáin sétálva, egy kis térnél, a villanyoszlopon találtam rá a bélyegzőre. (Kicsit tovább, a 3 Patak nevű hely kapuján is van egy bélyegző.) Innen még átsétáltam Mátraszentlászlóra, ahol a meredeken felfelé kapaszkodó út tetején már a mátraszentimrei szállásomra is ráleltem. Ez a három település már egy egységgé nőtt össze. A hosszú, esős nap végén nem kellett sok bárányt megszámolnom, hogy elaludjak.

 

Szöveg és fotók: Papp Géza - kektura.blog.hu

 

Az előző szakaszról itt olvashatsz.

 

Kerkakutastól Zalalövőig

Kerkakutastól Zalalövőig

2022.05.30.

Az egyre csökkenő lélekszámú falu fogyatkozó házait és vaníliasárgára kivakolt templomát elhagyva ismét szántóföldek, legelők között találtuk magunkat.

→ Tovább
Velemértől Kerkakutasig

Velemértől Kerkakutasig

2022.05.25.

Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél. Élmények és szépségek a csodálatos veleméri templomtól a kerkakutasi naplementéig.

→ Tovább