Püspöki nyaralóból derviskolostor

A pécsi belváros és a mecseki erdők között elterülő Tettye nevű városrész tökéletes kirándulóhely. Itt található a Tettyei mésztufabarlang, a Pintér-kert Arborétum, a Havi-hegyi kápolna, előtte Pécs híres mandulafái, és persze az innen nyíló szép panoráma is nagyon hívogató.

Bányaudvarból reneszánsz kert

A Tettye meredek sziklafalakkal határolt fennsíkja egy századokkal ezelőtt felhagyott bányaudvar. A bánya a 16. század elejéig működött, az itteni mészkő Pécs római kori építményeitől kezdve a középkori épületeken át sok helyről visszaköszön. Természetesen a tettyei romokban is.

A bányászat befejezése után a Tettye a pécsi püspökség tulajdonába került, és Szatmári György (1457-1524) pécsi püspök kezdte meg a terület rendezését. Vadaskertet hozott itt létre, majd 1505 és 1521 között itt építtette fel reneszánsz palotáját, ennek romjait láthatjuk ma is.

A kőből épült villának a korábbi vélemények szerint U alakú nyitott udvara, a 2009-es ásatások szerint viszont zárt belső udvara volt, amit négy épületszárny ölelt körül. Az épülethez kápolna is tartozott.

Plich Andor építész 1910-ben ilyennek képzelte a palotát és az azt körülölelő reneszánsz kertet.

Az ásatások alapján viszont inkább valami olyasmit kell elképzelnünk, mint a pienzai Piccolomi-palota Toszkánában.

Éltető források

A legkorábbi írott forrás egyébként 1536-ból származik a palotáról. Oláh Miklós Hungáriájában a következőket írja a környékről: „Van egy püspöki kert a mondott hegy északi oldalán, ahol forrás buzog, melynek folyása a város felé haladtában mintegy negyven malmot forgat sorjában.”

Tettye területe sokáig nem tartozott Pécshez, kívül esett a városfalon, mégis fontos szerepe volt a város életében. Részben a mészkő miatt, de a Mecsek déli hegyoldalaiban fakadó források, köztük a Tettye-forrás, a régi nevén Puturluk is fontos szerepet játszott a város életében.

Az ásott kutak vize ivásra, főzésre nem igazán volt alkalmas, ezért már a középkorban is a hegyoldalakban fakadó források táplálták a városi kutakat. A bővizű Tettye-patak a város iparának fejlődéséhez is hozzájárult. A középkorban sorra épültek a malmok a patak mentén, volt itt gabonaőrlő, posztóverő, fűrész-, papír- és lőpormalom is.

A lankás domboldalakon századokkal ezelőtt szőlőt is termesztettek, csak az számított igazi, vagyis „tüke pécsinek”, akinek volt szőlője és présháza a Mecsek oldalában. A korábbi évszázadok bortermelő múltjának emlékeként a Tettyén egy kis szőlőskertet is telepítettek.

Derviskolostorok a tulipánok között

1543-ban Pécs török kézre került, és 1664-ig ott is maradt. A püspöki nyári rezidencia a kerengő dervisek egyetlen hazai kolostora lett. Az épületen több átalakítást is végrehajtottak, építettek például egy tornyot, amely minaretként vagy őrtoronyként funkcionálhatott, lett árnyékszék és az épület 2009-es ásatásakor egy medencét és egy ahhoz tartozó kerámia vízvezetékrendszer maradványait is azonosították.

A kerengő dervisek az iszlám misztikus ágának, a szúfinak a követői, a birodalom legműveltebb szerzetesei voltak. A 12. században alapított rend képviselői a zenén, illetve jellegzetes táncukon keresztül igyekeznek közelebb kerülni Allahhoz. A kerengési szertartás során hosszú fehér ruhájukban forognak körbe-körbe az üstdobok és a nádfuvolák hangjára.

A Tettye a török időkben is szép hely lehetett, legalábbis Evlija Cselebi török utazó 1663-ban annak látta: „Hetven helyen van sétahelye, tulipánokkal és madarakkal tele. Többi között a vár mögött északon, hegyes helyen, a nap által soha át nem hatolható árnyékos és pázsitos hegyszegély van, ahol a bal oldalon levő, hajlott lombozatú fűzfa, nyírfa, ciprus és hársfa nevű különféle fák árnyékában százakra menő helyen, magas fű között Szelszebil folyóhoz hasonlóan (a mohamedán Paradicsom folyója) csillogó vízmedencéket képez, néhány száz folydogáló forrás folyik, s mindenki a maga szerettével ott barátkozik.”

Többször is le akarták bontani

Arról, hogy a püspöki palota a dervisek kolostora volt, kevés írott bizonyíték maradt fenn. Az egyik egy a török megszállás utáni, 1690-ben kelt adománylevél, amelyben tételesen felsorolják az idetelepült gróf Vecchy Gábor tábornoknak ajándékozott területeket, köztük a Tettyét, amelyről a következőket írták: „A budai kapun kívül adok ő excellenciájának a hegy tövében, ahol egy nagy kőépületnek romjai állnak, a malmokig terjedő és tisztán fölismerhető természetes határjelektől körülvett 2–3 holdnyi területet, mely annak előtte török remetéké volt, kik a nagy romokban laktak és e völgysíkságot bírták.”

A török idők után az épület nem volt jó állapotban, egy része romos, egy része viszont lakható volt. A 17. század végén a terület a pécsi káptalanhoz került, és káposztáskertként használták azt.

1830-ban már lakhatatlan volt, többször is tervezték a lebontását, de ez valahogy soha nem történt meg. A Tettye ekkoriban már egyre kedveltebb sétahely lett, és biztonsági okokból a romosodó épület néhány falát visszabontották.

Az 1950-es évektől több régészeti ásatás is volt itt, és állagmegóvási munkálatokat is végeztek. Legutóbb 2009 és 2011 között folyt feltárás, majd rekonstrukció. Ennek részeként egy acélszerkezetű sarok-kiegészítést is beépítettek. Az új elem egy kilátót és az oda vezető lépcsőt rejti, illetve a tervezők szándéka szerint „a rom épületkarakterét erősíti a romjelleggel szemben”.

Ma már nehéz elképzelni, milyen lehetett a tettyei rom fénykorában, a hiányzó épületrészeket csak a fennmaradt történeti leírások segíthetnek némiképp kipótolni.

A püspöki palota romjainak 2009-es feltárásának eredményeiről itt olvashattok bővebben, az épület és a Tettye történetéről itt is találtok érdekességeket.