MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2018.07.10. 08:30,   Szöveg: Abelovszky Tamás,   Fotó: Abelovszky Tamás

Palócföldtől a Dunakanyarig

Idén a gyalogos és a vízi vándortáborok mellett kerékpárosok is indulnak négy útvonalon. Ezek közül az egyik leghosszabbat mi is végigtekertük három nap alatt, hogy megtudjuk, mi vár a gyerekekre az Észak-Magyarországon Salgótarjántól Kesztölcig vezető, mintegy 210 kilométeren. 

Karancsaljától az Ipoly völgyéig

 

Túránkat Nógrád megye székhelyéről, Salgótarjánból indítjuk – egészen pontosan a város legmagasabban fekvő részéből, Salgóbányából, amely a barnakőszén bányászatának köszönheti létét. Ma már működő bányát nem találunk errefelé, azonban a házak fölött magasodó Salgó vára arra emlékeztet, hogy korábban is stratégiai jelentősége volt a környéknek. A Medves-fennsík szélén fekvő településrész olyannyira magasan található, hogy február elején az ifjúsági tábor mellett induló erdei kerékpárúton hó, jég, víz és sár egyaránt jelentős mennyiségben fordult elő, így inkább a hosszabb, Somoskőújfalun átvezető aszfaltutat választottuk az ereszkedésre.

 

Fotó: Abelovszky Tamás

A salgóbányai Geocsodák Háza a látogatóközpont mellett több mint 30 bejárható túraútvonalat kínál a környéken

 

Salgótarján a 19. század második felében indult gyors növekedésnek, amikor felfedezték és elkezdték kitermelni a környéken feltárt barnakőszenet, és erre ráépült a nehézipar is. A város 1950-től Nógrád megye székhelye, ekkor kezdődött egy következő felfutási időszak, ennek köszönhetjük a település mai képét. Salgótarján egykori belvárosát szinte teljes egészében elbontották, hogy a helyére egy modern belváros kerüljön, gyakorlatilag egy városléptékű kísérlet eredményeképpen.

 

Fotó: Abelovszky Tamás

  

 

Államilag támogatott táborok
oA 2017-ben indult vándortábor program fő célja idén is a természetjárás, valamint az egészség- és környezettudatos életmód népszerűsítése a felső tagozatos és középiskolás fiatalok körében. Az államilag támogatott kezdeményezés gyalogosan, vízen vagy kerékpáron bejárható útvonalakat és előre telepített táborhelyeket, szállásokat kínál, így a résztvevőknek tényleg „nincs más dolguk”, mint megismerni a környező tájat és a kulturális értékeket. Még több információ a programról a vandortabor.hu oldalon érhető el.

A várost nyugati irányban hagyjuk el, kimászva a Zagyva völgyéből – előbb Baglyasalján vethetünk egy pillantást az egykori Baglyaskő várának romjaira, majd a Karancsalja hajdani bányásztelepüléseit (Karancsalja, Karancslapujtő, Karancskeszi) hagyjuk magunk mögött sorban. Innen végig kis forgalmú úton ereszkedünk az Ipoly völgyéig (Litkénél javasolt tenni egy kitérőt Ipolytarnócra az ősmaradványok kedvéért) – magát a folyót először Ráróspusztánál pillanthatjuk meg.

 

A túlparti dombok már Szlovákiában vannak, sőt, az út mellett is láthatjuk néhol a határt jelző köveket. Szécsény előtt Ludányhalászi mint „a leghosszabb közép-európai falu” hirdeti magát – az állítás valódiságát nem állt módunkban ellenőrizni, de valóban sokat kellett tekerni, hogy kiérjünk a házak közül.

 

 

 

Fotó: Abelovszky Tamás

A Karancsalján egykori bányászfalvak csendes házai között gyűjtjük a kilométereket

 

Hullámvasutazás a Cserhát lankáin

 

Mielőtt belekezdenénk a talán legtöbb energiát felemésztő szakaszba, érdemes kicsit időzni Szécsény városában. Litke felől közelítve messziről látszik a Forgách-kastély (ahol ma múzeum működik), a főútról jobbra térve pedig az egykori várfal maradványain keresztül, a Tömlöcbástya szomszédságában érjük el a kastély előtti teret. Körbepillantva az evangélikus templom kecses, fehér épülete mellett a ferences templom és kolostor robusztus épületegyüttese hívja fel magára a figyelmet.

 

Fotó: Abelovszky Tamás

Szécsény egykori várában ma csinos kis terek és utcák veszik körbe a Forgách-kastélyt és a ferences kolostort

 

Az egykori vár bejárása után következik a hab a tortán: a főút mellett álló helyi tűztorony megtekintése, amit magunk között csak szécsényi ferde toronynak hívtunk. A torony ugyanis megdőlt, valószínűleg a talajmozgások következtében; belsejében a tűzoltás történetét bemutató kiállítást rendeztek be.

 

Fotó: Abelovszky Tamás

 

Szécsényből Rimócon át Hollókő felé indulunk – előbb egy kis forgalmú úton, majd Rimóc után egy dombok között vezető kerékpárúton. Embert közel s távol nem látni ezen a mintegy hét kilométeres szakaszon, ellenben a friss és meglehetősen nagy vaddisznótúrások az út mentén arra utalnak, hogy nem csak az a két őz éldegél erre, amelyek beugrottak előlem az erdőbe. Folyamatosan felfelé megyünk, hogy aztán közvetlenül a falu előtt egy igazán meredek emelkedőn érjük el a csodálatos módon fennmaradt, az UNESCO-világörökség részét képező Ófalut. A takaros, az ősi palóc népi építészeti stílus jegyeit magukon viselő házak között úgy érezhetjük magunkat, mintha legalább 100 évet visszamennénk az időben – a sajátos hangulatú utcácskák bebarangolására mindenképp szánjunk időt.

 

Fotó: Abelovszky Tamás

Hollókő-Ófalu a világörökség része

 

Hollókő után körülbelül 9 kilométernyi gondtalan gurulásban lehet részünk, azonban Cserhátszentivánból kifelé haladva ennek meglesz a böjtje egy hosszabb mászás formájában. Csöndes cserháti falvakon tekerünk át, az úton – amelynek minősége sok helyen hagy némi kívánnivalót maga után – ugyanakkor ennek megfelelően gyér a forgalom.

 

Fotó: Abelovszky Tamás

Cserhátsurányt a falu fölé magasodó, gótikus építészeti jegyeket is felmutató templom őrzi

 

A hullámvasutazás – kisebb dombokkal ugyan, de – folytatódik tovább; Szentére például egy igazi szerpentinen gurulunk be. Következő megállónkat ismét egy tó partján, Bánkon érdemes tartani. A település az utóbbi években elsősorban a Bánki-tó Fesztiválról ismert, amely „az ország legkisebb nagyfesztiválja” a szervezők saját meghatározása szerint. Bánkról egy földúton továbbhaladva érjük el Rétságot, majd Tolmács érintésével jutunk el a Börzsöny lábánál fekvő Diósjenőre.

 

Fotó: Abelovszky Tamás

A Bánki-tó a nyári fesztivál idején telik meg igazán élettel

 

Élménybringázás a Dunakanyarban

 

Diósjenőn a falu nyugati határába, az erdő szélére érdemes tenni egy kitérőt az erdei szabadidőparkba, ahol játszóteret, focipályát, állatsimogatót éppúgy találunk, mint kávézót és szabadtéri tűzrakó helyeket. Diósjenőről Nógrád irányába vezet tovább – nem túl jó minőségű – utunk.

 

Fotó: Abelovszky Tamás

 

Nógrádról, a nem egészen 1500 lakosú faluról, nem sokan gondolnák manapság, hogy már Szent István király városi rangot adott a településnek, és megtette a megye székhelyévé is. Mindebből azonban már sejthető, hogy egykor fontos szerepe volt a községnek és a közepén magasodó várnak, amelynek ma már csak romjait csodálhatjuk meg. Érdemes felmászni ide, mert pazar kilátás nyílik mind a Börzsönyre nyugati irányban, mind kelet felé, ahol a Naszály tömbjét láthatjuk a távolban magasodni.

 

Fotó: Abelovszky Tamás

Nógrád romos várából kitűnő a kilátás a Magas-Börzsöny és a Naszály irányába is

 

Fotó: Abelovszky Tamás

 

Nógrádról a Börzsöny kedvelt kirándulóközpontja, Királyrét felé vesszük az irányt, erdőt-mezőt átszelve, a kék kerékpáros túraútvonalat követve. A jól jelzett útvonal a faluból egy darabon aszfaltúton vezet, majd jó állapotú, döngölt földútra térünk le. Arra fel kell készülni, hogy csapadékos időszakban sáros az út, illetve országúti kerékpárral egyik évszakban sem tanácsos errefelé közlekedni. Aszfalttal legközelebb Királyrét felett találkozunk, ahonnan egészen Kismarosig gurulhatunk. Érdemes azonban előtte felfedezni a kisvasút végállomásának környékét: tavasztól őszig egy hajtánypálya várja a látogatókat, Nagy-Hideg-hegy irányában csak pár száz métert kell megtenni a Hiúz házig. Az Ipoly Erdő Zrt. látogatóközpontjától indul egy tanösvény, a kertben találunk egy madárlest, odabent pedig a kiállítást számtalan program egészíti ki; érdemes tájékozódni a látogatás előtt.

 

Fotó: Abelovszky Tamás

 

Kismarosig a Morgó-patak völgyében szinte végig a kisvasút pályájával párhuzamosan gurulhatunk. Az egykor szebb napokat is megért, elsősorban a Börzsönyben kitermelt fa és kő szállítására megépített, valaha jóval hosszabb vonalhálózattal rendelkező erdei vasút ma főleg a kirándulókat szolgálja. Számos érdekes járművel találkozhatunk a vasútüzemben: a dízelmozdonyok mellett jeles alkalmakkor egy gőzös is feltűnik, és mindennapos látvány egy helyben épített dízelmotorkocsi és egy kis napelemes motorkocsi is.

 

Fotó: Abelovszky Tamás

 

Kismarostól a Duna jobb partján folytatjuk utunkat – balról a visegrádi fellegvár látványa kísér, szemben a Nagymaros fölé magasodó Szent Mihály-hegyet láthatjuk, míg be nem érünk a Dunakanyar szűkületébe. Nagymaroson a nyári időszakon kívül döntési helyzetbe kerülünk: vagy itt kelünk át a folyó túlpartjára a komp segítségével, és folytatjuk utunkat Esztergom irányába, vagy Szobnál a vasúti hídon keresztezzük az Ipolyt, majd Szlovákia felől közelítjük meg a várost. Ennek oka az, hogy télen nem működik sem a szobi komp (amelyet a táborozók is igénybe vesznek majd), sem a dömösi.

 

Szob felé továbbhaladva a Szent Mihály-hegyet a folyóparti bringaúton megkerülve érjük el Zebegényt. Egy kis kitérőt érdemes tenni, a Hétlyukú híd alatt megközelítve előbb a Szőnyi István Múzeumot (a festő 1923-ben költözött a faluba, fő témái a zebegényi táj és a paraszti élet voltak), majd a hajózástörténeti gyűjtemény előtt elgurulva érjük el a falu központjában magasodó Havas Boldogasszony-templomot. A római katolikus templom igazán egyedi építmény: Kós Károly tervei alapján épült szecessziós stílusban, az erdélyi fatemplomok mintájára.

 

Fotó: Abelovszky Tamás

Esztergomtól már nincs sok hátra a túra végéig, de érdemes elidőzni az érseki székhelyen

 

Szobon a nyári időszakban átkompozhatunk Pilismarótra, azonban a vízi jármű hiányában ezúttal kalandosabb utat választottunk: az Ipoly felett átívelő vasúti híd üzemi járdáján keltük át a folyón (és az országhatáron), majd az Ipoly árterében folytattuk a tekerést Helemba irányába. A kitaposott utakból ítélve ez errefelé teljesen bevett módszer a folyón való átkelésre, de a Duna magas vízállása esetén ez nem egy járható út. Helemba és Garamkövesd között egy csendes út vezet tovább Esztergom felé, azonban az utolsó 3-4 kilométer Párkányig meglehetősen forgalmas. Esztergomot a Mária Valéria hídon átkelve érjük el.

 

Fotó: Abelovszky Tamás

Esztergomot nemcsak a bazilika, hanem a dzsámi miatt is érdemes felkeresni

 

A várost uraló bazilika meglátogatása előtt a macskaköves utcákon végiggurulva érdemes bóklászni egyet, és meglátogatni a négyszáz éves Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámit vagy a Keresztény Múzeumot. A Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház hazánk legnagyobb egyházi épülete, egyben Európa egyik legnagyobb bazilikája. Az épület mögötti párkányról beláthatjuk az egész várost, és szép kilátás nyílik a Duna mentén nyugati irányba. Érdemes a városra akár hosszabb időt is szánni, hiszen számos látnivalót kínál a felsoroltakon túl is. Továbbindulva Dorogon, az egykori bányászvároson (csillaga nagyjából Salgótarjánéval együtt ívelt fel, majd áldozott le) keresztül érjük el a túraútvonal végét Kesztölcön.

 

Fotó: Abelovszky Tamás

 

Fotó: Abelovszky Tamás

A Keresztény Múzeumban találjuk az egyik leggazdagabb egyházi gyűjteményt az országban

 

Közép-Magyarország felfedezése
A közép-magyarországi bringatúra kevéssé ismert, de annál izgalmasabb tájakat fűz össze. Palócföld igazi kulturális gyöngyszem, Hollókőn pedig egy valódi kis mesevilág várja a gyerekeket. Egyben ez az egyetlen UNESCO-világörökségi helyszín, amelyet érint az kerékpáros vándortábor-mozgalom. Az ipolytarnóci ősmaradványokat rejtő látogatóközpont nekem személyes kedvencem: kevesen tudják, hogy ezen a vidéken ősi élőlények nyomait lehet felfedezni. Ezek mellett meg kell említeni a hűsítő vizű Bánki-tavat, a nógrádi várakat, illetve a szintén világörökségi jelentőségű Dunakanyart és Esztergom belvárosát. Magyarországnak ez a vidéke nem teljesen lapos: az első három napra jutnak rövidebb emelkedők, amelyek leküzdése hatalmas sikerélménnyel kecsegteti az erre járókat. A kerékpáros vándortáborok útvonalai közül ez a nehezebbek közé sorolható, ám megijedni nem kell, hiszen 12 éves gyerekek számára is teljesíthető útvonalról van szó. Szakaszolni többféleképpen is lehetséges; a táborban öt nap alatt fogják teljesíteni a távot a gyerekek és kísérőik.

Dominus Ákos (a Magyar Kerékpárosklub túratervezője, menedzser)

 

Térkép: Bagaméri Gergely

 

 


Tématámogatás. Készült Magyarország Kormánya támogatásával.

 

 

Kapcsolódó cikkeink: 

Egynapos kaland – biciklivel a Dunakanyarban

A festők és a túrázók paradicsom – Zebegény

A vár, amit faágyúval vetek be a törökök – Salgó

   





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. július
Czigány Dávid:
Első fények
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...