MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Panorámavadászat a Kékesen

Ha Magyarország legmagasabb csúcsára tervezünk kirándulást, és arra alkalmas lábbeliben érkezünk, akkor nem csak a vendéglátóhelyek kínálatával ismerkedhetünk meg. A Kékes északi oldalában kilátásokban gazdag, látványos körtúrát tehetünk, miközben a tetőtől eltávolodva gyönyörű bükkerdők nyugalmát élvezhetjük.

A Mátra méltán egyik legnépszerűbb kirándulóhelye, a Kékes, a szabadidő sokoldalú eltöltésére kínál lehetőséget. Mátraháza felől autóval is könnyedén megközelíthető, így érkezhetünk akár egy rövidebb sétára is, de gazdag turistaúthálózatának köszönhetően kedvünk szerint túrázhatunk is. Az időtöltésnek ára van, mert a tetőn óránkénti parkolódíjat kell fizetni.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde


A változékony időjárást is bekalkulálva, előre nem tervezetten indultunk neki. Pár perc alatt döntöttünk, a Mátrát jelöltük ki aktuális célpontul. A térképre pillantva a Kékest szúrtuk ki, mely jó választásnak ígérkezett, mivel eddig mi is csak sétálgatni voltunk fent. A kelet felé vezető Kéken több látnivalót is jelölnek, így hamar eldőlt az útirány. Érkezésünkkor még az átlagosnál is nagyobb volt a tömeg, mivel éppen egy sportrendezvényt tartottak.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde


Sietve robogtunk el a tető szokványos látnivalói mellett, mihamarább az erdő magányát kerestük. Egy ideig nem volt szerencsénk, mert a Sötét-Lápa-nyeregig szemből folyamatosan érkeztek a csúcs felé futó sportolók, akiket elég hangos buzdítók követtek. Gyorsan ereszkedtünk lefelé a meteorológiai állomás és a többi elhagyott épület kerítése mentén, míg végre a kék kereszt elágazásánál magunk mögött hagyhattuk a rendezvényt.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde


Rövid, kényelmes emelkedő után bukkantunk ki az Erzsébet-szikla füves placcán, ahol az ágaskodó növényzet eltakarta a kilátást. Maradt a kereszt, amit 1999-ben, negyediknek állítottak fel a Szentimrevárosi Egyesület lelkes tagjai Árpád-házi Szent Erzsébet szentté avatásának évfordulója tiszteletére. Az azóta Erzsébet-sziklának nevezett ponton kellemes a rálátás a kékesi kilátóra. Ha a fák nem takarnák el, akkor a meredek letörés széléről a Parádi-medence házait láthatnánk. A gerincélen tovább haladva különböző méretű sziklák kísérik az utat, mintha egy mesebeli óriás dobálta volna mérgében az út mellé őket.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde


Percek múlva újabb állomáshoz érkeztünk, a Kékes tanösvény második információs táblája állított meg minket. 899 méteren, a Sas-kő magával ragadó sziklaszirtje kínál páratlan rálátást a Keleti-Mátra bérceire. Elnevezése az egykor itt tanyázó madarakra utal. A kőrakétára hasonlító emlékoszlop az I. világháborúban elesett turistáknak állít emléket. Kis botanikai tudással egyedi növényritkaságokat fedezhetünk fel a sziklás élőhelyen. A virágok helyett a mi figyelmünket a panoráma kötötte le, és le is telepedtünk falatozni.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde


Az emlékműtől pár méterre folytatódott a panorámadömping, ugyanis a Kék hivatalos Sas-kő pontjáról is csodálatos kilátást élvezhettünk. Az élesen balra kanyarodó, hangulatos ösvény a Kis-Sas-kő oldalában, látványos bükkösben kanyarog. Az öles fák sorfala óvja a hegyoldalba vájt keskeny vágaton haladó kirándulókat. A Disznó-kő nem hozta a leírások szerinti szép kilátást, mert hasonló, mint az Erzsébet-szikla benőtt orma.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde


Rövid séta következett délkelet felé, majd a visszakanyarodó sárga sáv egyre inkább párhuzamossá vált a Hurok-úttal, majd eggyé vált vele. 1976-ban az Országos Erdészeti Egyesület a Gyöngyöst Parádfürdővel összekötő sárga sávot Rákóczi turistaútnak nevezte el, amit később 13 kilométerrel hosszabbítottak meg a Kékes Turisták javaslatára. A kiszáradt Pál-Bükki-patak ugyanúgy nem tűnt fel, mint a Szállás-hegy leágazása. Ez utóbbit nagyon bánom, mert azt mondják, hogy innen gyönyörű a kilátás a Sas-kőre.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde


A sárga kör jelzésen csak a piros kereszt elágazásánál eszméltünk fel, így a visszafordulást már mellőznünk kellett. Rövid menetelést követően ismét a Kékes tanösvény állomása következett. A Pisztrángos-tó egyike a Mátra kevés természetes állóvizének, melynek érdekes keletkezéséről is olvashatunk itt. A napjainkra egyre inkább elmocsarasodó tóban ugyan halak már nem élnek, de az alpesi gőte szaporodási helyeként fokozott figyelmet érdemel. A kicsit feljebb fakadó Nagy-forrás biztosítja a vízutánpótlást. A kiépített tűzrakóhely, a padok és az esőbeálló révén a kirándulók pihenőhelyéül szolgál.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde


Érdemes is ezt a lehetőséget kihasználni, mert az előttünk álló kék kereszt jelzésű út kemény emelkedőt tartogat. Az úgynevezett Wiltner út eredetére csak egy utalást találtam: az 1973-ban kiadott Mátra útikalauzban tesznek említést egy bizonyos Dr. Wiltner Willibaldról, aki a Kékes-tető főorvosa volt. Nekünk is jól jött volna egy tüdőgyógyász, mert igencsak megdolgoztattuk a tüdőnket, mire a Gabi haláláig elértünk. Az emlékhely táblája alapján megtudhattuk, hogy nem a hegymászás, hanem egy favágó baleset áll az elnevezés mögött. A név nem kell, hogy elriasszon, viszont remélhetőleg az előttünk álló 300 méteres szintemelkedés sem fog akadályt gördíteni elénk. Erőnket összegyűjtve kaptattunk fel a Sötét-Lápa-nyeregig. Innen már ismerős az út, bő egy kilométer után már ismét a Kékesen lehetünk.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde


Mire a tetőre értünk, elcsendesedett a csúcs, a futók nagy része valószínűleg hazament. A legmagasabb pontot jelző nemzeti színű kő mellett most is nagy forgalom volt, így a sorban állást kihagyva inkább hazaindultunk.

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. július
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...