Határközeli, mégis kevésbé ismert tájakon - a Szádelői-völgy
A Gömör-Tornai-karszt egyik, ha nem a legizgalmasabb vidéke a magyar határtól mindössze 7 km-re található Szádelői-völgy. Könnyű megközelíthetősége, jól járható túravonala kisgyermekes családok és idősek számára is élvezhető kirándulást nyújt. Arról nem is beszélve, hogy a mindössze 9 km-es útvonalon bőven akad látnivaló: csordogáló hegyi patak, impozáns mészkősziklafalak, hangulatos erdő, fennsík és szamócás mező - mind-mind egyenként is vonzó úti cél.
Legendák nyomában
Szádelő község jelenleg Szlovákia része, a völgy sziklafalak közé préselt bejárata már messziről vonzza az utazó tekintetét. A helyhez több, hercegek és királyok szerencsés megmenekülését vagy éppen tragikus halálát megörökítő legenda kapcsolódik. A monda szerint Dengezik herceg - Attila hun király fia - gót üldözői elől menekülve itt vesztette életét. 600 évvel később Szent László király a kunok elől lelt itt menedékre, majd 1241-ben IV. Béla király is errefelé menekült a tatárok elől a vesztes muhi csata után. Mindezek után nem csoda, hogy a völgy egyik barlangja a Király-barlang, forrása pedig Király-kút nevet viseli.

Egy izgalmas szurdokvölgy
A Szádelőig tartó utat Budapestről 3-3,5 óra alatt lehet megtenni, amit egyre többen és egyre gyakrabban egynapos buszos utazással oldanak meg. Ha azonban egy kicsivel több időnk van, érdemes megszállni, és jobban körülnézni a környéken. Maga a település csendesen csordogáló, vén diófák övezte patakjával egy nagyon kellemes hely, amely hangulatában a Székelykövet és az alatta elterülő Torockót idézi. A völgyet a Szád-patak vize vájta, formálta az évmilliók során. Mindössze 8,7 km hosszú, helyenként 300 méteres szintkülönbséggel kényelmes tempóban 3-4 óra alatt bőven körbejárható.

A parkolótól a hasadékon keresztül, árnyas, hatalmas bükkfák alatt vezet az út a patak mentén. Helyenként tájékoztató táblákat találunk, a szlovák mellett magyar (!) és angol nyelven a hely kialakulásáról, valamint a környék állat- és növényvilágáról. Az első esőbeálló után választhatunk, hogy utunkat a közelben álló turistaházhoz, vagy pedig jobbra, a patak feletti kishídon áthaladva folytatjuk fölfelé a fennsíkra. A turistaút kezdetben kissé meredeken halad az erdőben. Az első, igazi élvezhető kilátásra sajnos erősen rányomja a bélyegét a közeli mészkőbánya ipari létesítménye, melyet mérnöki precizitással éppen a völgy távolba vesző középpontjába terveztek

A fennsíkon a turistaút hamarosan egy tücskökben, virágokban, szamócában gazdag réten halad tovább. Az illatos gyógynövényeket később kökény-, csipkebogyó- és borókabokrok váltják fel. Mielőtt azonban végleg búcsút intenénk a fennsíknak még egy rövidke ösvényt követve jutunk el a látványos kilátópontig. Bár a szél feltámad, az idő továbbra is kellemes marad, miközben bejárjuk a karrmezővel tarkított területet, megcsodáljuk a völgyet és a nevezetes Cukorsüveg-sziklát. Ezen a ponton eldönthetjük, hogy folytatjuk a körtúrát, vagy - amennyiben az időjárás kedvezőtlenül alakul - visszamegyünk azon az úton, amelyen ideáig jöttünk. Esős időben talán az utóbbi a szerencsésebb választás, mert innentől a lejtmenet meredek, szűk, sziklás ösvényben folytatódik. Végül egy csalános, akácos szakasz és a kakaskukorékolás jelzi, hogy visszaérkeztünk a faluba.
Áj-völgyi vízesések
Ha még nem fáradtunk el, és szállásunk a közelben van, érdemes megtekinteni a Szádelői-völggyel párhuzamosan elhelyezkedő Áj-völgyet. Az autót Áj települését elhagyva egy kisebb parkolóban tudjuk letenni, ahonnan közel, 1 km-en belüli kellemes sétával négy kisebb-nagyobb vízesést vehetünk szemügyre. A természeti érdekességek mellett a környék kulturális látnivalókban is gazdag: a közelben fekszik Rozsnyó, a krasznahorkai vár és a betléri Andrássy-kastély.

Szádvári kirándulás
Bár sokan ellátogatnak Aggtelekre és Jósvafőre, mégis az Aggteleki Nemzeti Park felszín feletti csodái a többség számára kevésbé ismerősek. Mi mégis úgy döntünk, hogy teszünk egy kirándulást ezen a titokzatos környéken. Egyenetlen utakon, az Aggteleki-karszt mentén hosszan vezet az út Szögligetig. Rendezett kertek, öreg diófák, sok helyütt épségben maradt és felújított jellegzetes, tornácos házak jellemzik a települést. A falu határában hagyjuk járművünket, és nekivágunk az immár poros, aszfaltos útnak, ami egészen a Szalamandra turistaházhoz vezet. Tőlünk balra egy patak csordogál, az illatos mezei virágokon pedig ritka és védett lepkefajok pihennek. A Szádvár tanösvény megközelítőleg 5 km hosszú és 3-4 óra alatt körbejárható. Az erdei út első meglepő érdekessége a Szádvári szekérút. Az ösvény mindkét oldalán jól látható egy-egy erősen kikopott vályú a sziklákban, melyek feltételezhetően a hajdani várba tartó szekerek kerekeinek lenyomatai lehetnek.


Bükkerdőn keresztül érjük el a 13. század második felében épült Szádvár romjait. A várba csak saját felelősségre mehetünk be, mert a várfalak kövei folyamatos mozgásban vannak. A kilátás azonban megéri a fáradtságot. A szekérnyomok a vár udvarán belül is követhetők. Utunk innen már a várat megkerülve folytatódik, az erdőből azonban még többször látni az erődítmény oldalfalait. Egy tisztást követően szurdokvölgyön ereszkedünk lefelé, ahol előbb a Lakatos- (vagy Borz-), később pedig a Csurgó-forráshoz érünk. A pirossal jelzett tanösvény végül visszavisz bennünket a Szalamandra turistaházhoz.

Szöveg és fotó: Péntek Zsófia
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Leülök, hogy a lelkem is utolérjen, avagy ilyen volt az Everest Base Camp trekking
Az őrült jó kalandokat tartalmazó pakliból most az 5364 magasan fekvő Everest Base Camp (EBC) gyalogtúrát húztam. Tizenegy nap gyaloglás Nepálban, a hegyek országában, egészen Csomolungma, a Föld istenasszonya lábához, vagy ahogyan a nepáliak nevezik, Sagarmantha, a mennyország csúcsának kezdetéig.
→ Tovább
Tíz dolog, amit nem tudtál a cserkésztáborokról
Avagy: hogyan lehet rávenni egy csapat kamaszt, hogy 10 napot töltsön az erdőben áram és telefon nélkül?
→ Tovább
A Somló: egy hegy, ami több, mint egy hegy
Ami a Japánoknak a Fuji, a görögöknek az Olimposz, az nekem a Somló. Hiszem, hogy itt is istenek laknak. Ha nem is a felhőkben, talán nem is a ligetekben, de a hegy levében biztosan. Régóta vallom, hogy túráink során nemcsak a tájat, a benne lakó embereket kell megismerni, de az ottaniak étkét és italát is. Így kerülhet sor a borra.
→ Tovább






