MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Szent László lovának patkónyomai

A Cserhát keleti részén, erdők borította hegyek mélyén fekszik hazánk egyik legjelentősebb Szűz Mária kegyhelye, Szentkút. A Mátraverebélyhez tartozó kegyhely története a középkorba nyúlik vissza, hisz már a 13. századtól ismeretesek gyógyulások az itt fakadó csodatevő forrásokhoz köthetően. 

A ma is látható barokk kegytemplom és a mellette lévő kolostor – a földbirtokos Almásy család jóvoltából – a 18. század második felében épültek fel. 1970-ben VI. Pál pápa a kegytemplomot „basilica minor” címmel tüntette ki, 2006 óta pedig Szentkút Nemzeti Kegyhelyként szolgálja a hívek lelki üdvét. Az idelátogató zarándokok nagy része viszont nem is sejti, hogy különleges és országos szinten is egyedülálló földtudományi értékek kereshetők fel a szent épületegyüttestől pár perces járóföldre. Ezek közül mi most a Szent László-szurdok környékére összpontosítunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

 

Fotó: Veres Zsolt

 

Szentkút környékének földtani felépítésében döntően a középső-miocén során (kb. 15-14 millió évvel ezelőtt) keletkezett piroklasztikus és törmelékes üledékes kőzetek vesznek részt. A Szentkúttól északnyugatra található Szent László-szurdokban is ezen sekélytengeri képződmények (andezit anyagú homokkő, meszes homokkő, konglomerátum) tárulnak fel, ahol egy időszakos vízfolyás egy kis szurdok formájában nyitotta meg őket, egy természetes földtani feltárássorozatot hozva létre. A kis hasadék alján olyan kőzettömbökre lehetünk figyelmesek, amelyek felszínébe patkónyomhoz hasonló alakzatok mélyülnek. A népnyelv ezeket Szent László lovagkirályunk lópatkónyomainak tartja!

 

Fotó: Veres Zsolt

 

A legenda szerint a 11. század végén Szent Lászlóra és kíséretére a cserháti erdők mélyén kun harcosok törtek, akik a terep adta lehetőségeket kihasználva a lovagkirályt a hasadék felé kívánták szorítani. A tervük nem jött be, hisz Szent László Szög nevű lovával átugratott a hasadékon, s földre érkezésének helyén a kemény kőzetbe „vésődött” lópatkójának nyoma, s helyén jó vizű forrás fakadt ki a földből. Ezek a nyomok ma is látszanak a Szent László-szurdok aljában.

 

Fotó: Veres Zsolt

 

A természettudományos megközelítés kissé lerombolja az előzőekben felvázolt legendát, hisz a „patkónyomok” nem mások, mint a szurdok aljában folydogáló időszakos vízfolyás által létrehozott ún. áramlási kagylók. Ezeket a patak által szállított üledékek koptató hatása hozza létre. Itt jegyeznénk meg, hogy a szakirodalmak nem minden esetben ezeket tartják a „patkónyomoknak”, hanem a szurdok falában fellelhető egyéb bemélyedéseket. Az egykori, a hasadékban lévő Szent László-forrás vize már nem folyik, de ez nem ront semmit a szurdok földtudományi értékén.

 

 

Forrás: akovekmeselnek.hu

Fotók és szöveg: Veres Zsolt

 

Kapcsolódó cikkeink:

Bazilikák az erdő mélyén
A szarvaskői párnalávák üzenete

A Bába-kő, ahol a boszorkányokat égették

A szentbékkállai kőtenger kialakulásának nyomában

A terényi Peres-hegy „kőszobrai”




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. október
Ángyán Krisztián:
Vintgar-szurdok
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...