MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Vendégségben a somogyi erdőkben

Az egész nap szakadó eső ellenére is kiderült, hogy nagyot nem tévedhet, aki Zselicet veszi célkeresztbe.

A SEFAG Zrt. 8 újságírót látott vendégül a somogyi erdőbe, hazánk egyik legváltozatosabb erdejébe szervezett túráján. Ahhoz képest, hogy végig – ismétlem végig – esett az eső, a jó emlékeket nem mosta el teljesen. Bár a helyiek mindent beleadtak a szervezésbe, bevallom, a programok élvezetesebbek lettek volna jobb időben.

 

Fotó: SEFAG Zrt.

 

A Budapestről három órás úttal értünk le a Kaposvár alatt található Zselickisfalud határába. Útközben megtudtuk, hogy a SEFAG Zrt. erdeiben minden nagyvadunk – a gím- és a dámszarvas, a vaddisznó és az őz – megél, nem hiába híres a területe a vadászturizmusáról. Engem – próbálkozó vegánként – ez kevésbé villanyozott fel, az már inkább, hogy mióta a 2000-es évek elején a nagyközönség számára is megnyitották a vadászházakat, sokkal több fotós- és vadlestúrát szerveznek az erdészet működési területén. Egy ilyenre most rögtön befizetnék, csak hát még tart a vadászszezon. Pesti emberek lévén azonnal le akartunk szállni a kisbuszról, amint megpillantottuk a Bőszénfai Szarvasfarm állatait. Bár az intézmény nem a SEFAG-hoz tartozik, muszáj volt legalább fotót készíteni arról a sok gyönyörű állatról – ennyit egy helyen, természetes környezetben sose láthattunk volna. A Kaposvári Egyetem Vadgazdálkodási Tájközpontjában több ezer példányt tartanak minden nemű és korosztályú állatból, részben kutatási célzattal.

 

Fotó: SEFAG Zrt.

 

Szennai langalló és zselici hársas


Vendéglátóink az ömlő eső és a hűvös idő ellenére is kitartóan vártak minket a Csárdahely nevű információs pontnál, melynek jellegét a helyi népi építészet egyik jellemző épületéről mintázták. Egy talpas ház, melynek belsejében kiállítótér van kialakítva, ami a Zselic néprajzi értékeit és a betyárok életét mutatja be. Kaptunk szennai langallót, ami – igazi kenyérlángosként – csak magában lett megsütve a kemencében, és később került rá a feltét, esetünkben egy ízletes és különleges szarvasgombás pástétom. Bár a jó levegőtől mindnyájunknak azonnal megjött étvágya, azért a harapnivaló mellé kapott pálinkák (nekem az egyik erdészeti munkatárs által készített Irsai Olivér volt a kedvencem) is segítettek, hogy szedjünk még belőle egyet-kettőt. Pintér Ottó, a SEFAG Zrt. Zselici Erdészet igazgatójának, a Zselicet bemutató, beszéde után esőkabáttal felszerelkezve indultam a többiek után, hogy én is megnézzem a helyszínen folyó munkálatokat.

 

Fotó: SEFAG Zrt.

 

Kivágásra érett fa


Fiatal, az avarból alig kilátszó, kocsánytalan tölgycsemeték között vigyázva lépkedve figyeltük meg a fakitermelést. Bár a munkások és a munkagépek olyan ügyesen és pontosan dolgoztak, mint a kis figurák a legójáték-reklámokban, nem volt jó érzés látni, ahogy 100 éves fa kivágás után egy hatalmas robajjal eldől. Persze tudom, minőségi faanyagként vagy tüzelőként tovább él, de mégis. Érdekesség, de igaz: hiába fejlődik a technika, a fő erdész még mindig egyénileg és egyenként nézi át, majd jelöli meg a kivágásra szánt fákat. Az erdészeknek a legnagyobb szívfájdalmuk, amikor a hétköznapi ember azt gondolja róluk: „Csak kivágják a fákat.” Pedig ültetnek is, azaz – a szakkifejezéssel élve – biztosítják a fenntartható fejlődést. Mint Merczel Istvántól, a SEFAG Zrt. műszaki osztályvezetőjétől már idefele úton megtudtuk, a fásítást – mint sok korszakalkotó intézkedést is – Mária Terézia idején vezették be, amikor 1808-ban, a kárpátaljai sótermelést követően kipusztult az erdőterület egy része.

 

Fotó: SEFAG Zrt.

 

Ponty és piknik


Később a környék egyik legkedveltebb kirándulóhelyére, a Ropolyi-tóhoz érkeztünk, ami elcsigázott állapotunk ellenére is mindenkinek elnyerte a tetszését. Lehet, hogy az az ezüsthársas mézzel édesített hársfatea is segített ebben, amivel az erdészet egyik munkatársa várt ott bennünket. Az ezüsthársról megtudtuk, hogy az erdészet működési területének egyik legkülönlegesebb fája, a legszebb ezüsthársas erdőállományt is itt a Zselicben találjuk, ezért a génkészletét is itt őrzik. Teázásunk háttereként szolgáló Ropolyi-tó nagyon népszerű: hétköznap főleg horgászok járnak ide, hétvégénként viszont megtelik a környék kiránduló, piknikező családokkal, sőt futóversenyt és teljesítménytúrát is szerveztek már ide.

 

Fotó: SEFAG Zrt.

 

Éjjel-nappal égi program


A Zselici Csillagparkról már az is hallott, aki még nem járt volna közülünk az alig másfél éve átadott csillagvizsgáló és park komplexumban. A Szenna, Simonfa és Bőszénfa által határolt zöld terület ideális volt a csillagvizsgáló létesítésére, hiszen fényszennyezettsége igen elhanyagolható. Sajnáltam, hogy nem egy augusztusi éjszakán vagyok itt először, de azért nappal és esőben is sok érdekességet tartogatott. Már maga az épület is lenyűgözött, nem csoda, hogy 2014-ben Média Építészeti Austrotherm különdíjat kapott. Az egyébként szép kilátást nyújtó 25 méter magas kilátóba nem másztunk fel – hiszen az összefüggő esőtömeg miatt úgyse láttunk volna semmit –, de a planetáriumban belenéztünk pár itt műsoron lévő kisfilmbe, és sok érdekességet hallottunk a meteoritgyűjteményükről. Mosoni László, a csillagpark vezetője mesélte, hogy még mindig tud olyan látványt produkálni az égbolt, hogy hazafelé menve szatyraikkal a kezükben csak állnak a munkatársak a kocsijuk mellett az eget bámulva. A park területét bármikor egyénileg is felfedezheted, de az odajutás még egyelőre kocsis program!

 

Fotó: SEFAG Zrt.

 

Gombakaland a levesben


Már csak egy sokak által várt ebéd és faültetés volt az egész napos programból hátra. Ha az ember vadhúsra vágyik, olyan helyet keres, ahol ezt valószínűsíthetően jól csinálják, és kiváló az alapanyag. A Kardosfa Hotel (ma Ökoturisztikai és Konferenciaközpont) egykori Eszterházy erdészlak és vadászház lévén sok puskás embert láthatott vendégül, így itt biztos jól főznek vadételeket – elmélkedtem. A felszolgált áfonyás-gesztenyés szarvas ételről nem nyilatkozhatok, viszont a tárkonyos erdei gombalevesről regéket mesélhetek: olyan különlegesen zamatos volt, hogy egy újságíró kollégám el se hitte, húst egyáltalán nem tartalmazott. Érdeklődésünkre az étterem séfje elárulta: vargánya, laska, rizike, sárga gévagomba és érdes tinorú gombákat tett bele. A faültetésre egy jövőbeni gyerektábor helyén került sor, segítségünkkel meggy- és kajszibarack-csemeték kerültek a helyükre. Nem hiszem, hogy a hatalmas sárban, mi újságírók, nagyon szakszerűen dolgoztunk volna, ezért a hivatalos búcsúzás után még megkértem Pintér Ottót, hogy az erdészet munkatársai nézzenek rá a munkánkra.

 

Fotó: SEFAG Zrt.

 

Tudtad?
A SEFAG Zrt. már a kiotói egyezmény ratifikálása óta kiemelt prioritással kezeli a környezet védelmét. A 2000-es évek elején a társaság tagja volt az első nagy léptékű magyarországi biomasszaprojektnek, napjainkra pedig jelentős mennyiségű erdei hulladék feldolgozásával termelnek energiát. 2009 óta környezetbarát technológiák alkalmazásával is hozzájárulnak a fenntartható fejlődés biztosításához: a Szilágyi Erdei Iskolában a melegvíz-ellátást napkollektor biztosítja, és rendszeresen alkalmazott technológia a SEFAG Zrt. épületeinél a biológiai szennyvíztisztítás és a szürke víz újrahasznosítása. A Nagysallér Vadászház, a Zselici Csillagvizsgáló és a központi irodaház fűtés-hűtés ellátása talajhőre alapozott hőszivattyúrendszerrel működik, és a tervek között szerepel a csillagparkban egy 80 kW-os napelemrendszer kialakítása is.
 

Szöveg: Balla Réka

Fotó: SEFAG Zrt.

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. július
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...