Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

A Nagy-Gete és panorámás szomszédai

Turista Magazin 2017.04.26.

Az Országos Kéktúra Bajót és Dorog közötti szakasza bizonyosan a Gerecse egyik leglátványosabb és egyben legnehezebb része. Csodálatos panorámát kínáló fehér mészkőszirtjeinek meghódítása megéri a fáradtságot.

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A Dunazug nyugati részén fekvő Gerecse hegység keleti vonulatának legjelentősebb csúcsai sasbércként magasodnak Tokod fölé. Nemcsak a Nagy-Gete, de az Öreg-kő és a vele szemközti Hegyes-kő kilátásai is emlékezetesek. A sziklaormok közötti meredek emelkedők és lejtők még akkor is igen fárasztóak, ha a túra legmagasabbnak mondott pontja is csak 456 méter. Az egyedi panorámák elérése izzasztó hullámvasutazás, de mindenképpen felejthetetlen.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde


A környező települések, Dorog, Tokod, Csolnok mind alkalmas kiindulópontok. A kéktúrázók tudják, hogy egy-egy szakasz bejárása rejthet magában némi szervezési bizonytalanságot, ha közlekedési eszközként a vonatot vagy a távolsági buszjáratot választjuk. Az egyszerűség kedvéért mi kocsival érkeztünk, és Tokodon parkoltunk. A kapcsolódó turistajelzések segítségével körtúrát terveztünk.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde


A Komárom-Esztergom megyei nagyközség már ősidők óta lakott, de történelmét a szénbányászat határozta meg. Látnivalói közül (a teljesség igénye nélkül) maximum a rómaiakra emlékeztető Castrum falmaradványa vagy a Szent Márton tiszteletére szentelt katolikus templom emelhető ki. Természeti környezete, fekvése viszont annál kedvezőbb, a Kéktúrán kívül a Kinizsi Százas teljesítménytúra is itt halad. A környéken nem csak a bakancsos turisták találják meg a számításukat, más sportolók is kedvelik. 1908-ban a Nagy-Gete még a síelőknek kedvelt helye volt, napjainkban viszont sajnos a krosszmotorosok koptatják.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde


Tokodról délkeleti irányban indultunk el a Kéken. A falu végi játszóteret elhagyva a Mária úttal párhuzamosan értünk el a Tőkés-tető és a Nagy-Gete közti Sörház-völgybe. Itt ágazik le a kék kereszt, melyen a későbbiekben a Hegyes-kőre kezdtük meg a kapaszkodást. De ne szaladjunk annyira előre, mert előttünk állt még az OKT legmegerőltetőbb gerecsei szakasza. A völgy elkeskenyedő végén, a földútról balra kanyarodva vezet a Kék.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde


A kaptató nem túl szimpatikus, emelkedés közben szikrányit sem szelídül. A szintkülönbség mellett kezdetben még a vízmosásokkal és a köves út nem túl bokabarát hepehupáival is meg kellett küzdenünk. Jobb, ha nem is az előttünk tornyosuló Getét figyeljük, hanem időnként hátrapillantva a fejünk fölé növő Hegyes-kőben gyönyörködünk. Az első pihenőre a legalkalmasabb helyszín az Öreg-kő. A sziklás domb oldalán élvezhető panoráma csak ízelítő a még előttünk álló élményekből. Érdemes pár percet időzni, nemcsak a látvány, hanem erőgyűjtés miatt is. Az elkövetkező fél óra ugyanis már nem lesz akkora élmény.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde


A Nagy-Gete 456 métere jól megdolgoztatja az izmokat, feljutni rá nem is olyan egyszerű. A keresztező távvezeték alatt még pár percig a plató átmeneti simaságát élvezhetjük, de aztán ahogy az ösvény balra, egy fenyves irányába kanyarog, úgy válik egyre durvábbá. Az erdővel benőtt hegyoldal magasságát igyekeztük magunkban alábecsülni, de sem ez, sem a gyakori megállók nem gyorsították a haladást. Ha időközben el is felejtettük volna a mészkőszirtek vakító szépségét, a hegyoldalból egyre sűrűbben kikandikáló kőzetek emlékeztettek rá, tovább nehezítve a járást. A vékony termőréteg a fákat sem engedi szép magasra nőni, így inkább csak bozótosnak hívhatjuk a körülöttünk növő erdőt.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde


Erőfeszítésünk nem marad haszontalan, mert előbb-utóbb felérünk a csúcsra. A kis tisztáson feltűnik a kereszt, melyet a budapesti szentimrevárosi egyház adományaiból állítottak. A vörösfenyő feszületet Nagyboldogasszony tiszteletére emelték 2000-ben. A meredek sziklaszirtről főként délre tekinthetünk. Tájékozódási pontnak előttünk jobbról a Hegyes-kő emelkedik, amely a továbbiakban is iránytűként szolgált. A leírások szerint a csúcson II. világháborús bunker található. Különböző véleményeket olvashatunk erről, attól függően, hogy valaki megtalálta vagy sem a harci építményt. Be kell, hogy valljam, mi nem is nagyon kerestük, helyette inkább a lejutáson gondolkodtunk.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde

A nagyításhoz kattints a fotóra!


Az ereszkedő sem volt éppen egyszerű, lépésről lépésre haladtunk. A Sörház-völgyben, mint említettem, a kék kereszt jelzés iránymutatása szerint sétáltunk tovább. A séta nem tartott túl sokáig, mert egy éles jobb kanyarral újabb domboldal felé kellett venni az irányt. Ahogy eddig megszoktuk, lazsálni itt sem lehetett, mert egy újabb emelkedő elé néztünk. Nehezítés is akadt. A motorosok mély vályút szántottak a talajba, aminek az alját csúszós homok tölti ki. Nemcsak a nyomaikkal szembesültünk, de egyre erősödő berregésük félreállásra kényszerített minket. A helyzet kissé balesetveszélyesnek tűnt, mert a beláthatatlan ösvényen csak a kétkerekűek zaja hallható, sofőrjeik nem is észlelik a közeledő kirándulókat, így gyalogosként kell nagyon óvatosnak lenni.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde


A gépek távozásáig a mögöttünk hagyott Nagy-Getét szemléltük. Kiérve a bokrok közül egy végeláthatatlan szántóföld terült el előttünk. Jelzés sehol, ezért iránytűnket, a Hegyes-követ használva indultunk előre. Nem célravezető letérni a szántás mellől. Mi ezt tettük, és (szlengesen szólva) tökön-babon vágtunk keresztül. Végre elértünk egy szélesebb szekérutat, ami már egyenesen a szikla tövéhez vezetett. Jobbról ismét a Kék csatlakozott, ami megnyugtatóan hatott.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde


Felkapaszkodtunk a fehér mészkőkúpra, melynek panorámája talán az előzőekét is felülmúlta. Itt 180 fokban nézhetünk szét, már nemcsak egy település háztetői láthatók. Az esztergomi bazilika és a Mária Valéria híd pillérei is feltűntek, nem is annyira a távolban. Tokodra ismételten a Kéktúra nyomvonalát követtük. A hegy kúpját dél felől kerülve, annak keleti oldalán szembetűnnek a jellegzetes ferde sziklapadok. A falu felé már egy jókora tisztáson vágtunk át, majd beértünk Tokod házai közé.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde


A mi túránk végére a Hegyes-kő panorámája tette fel a koronát, de aki bírja még szusszal, az ne hagyja ki Bajót környékét sem, mert így lenne teljes a gerecsei Kék.

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 

Kerékpártúra Tokaj történelmi borvidékén

Kerékpártúra Tokaj történelmi borvidékén

2020.05.25.

A Zempléni-hegység Magyarország egyik legszebb és legkevésbé ismert hegysége. Különösen igaz ez a hegység déli részére, amelyet bár nem szőnek át sűrűn turistaösvények, jól járható erdészeti utakban mégis bővelkedik. Igazi mountain bike-os terep, természetközeli erdőkben és szőlőültetvények között, egy nagy múltú borvidéken.

→ Tovább
Elfeledett várak, pazar panorámák alig negyedórára Egertől

Elfeledett várak, pazar panorámák alig negyedórára Egertől

2020.05.20.

Az egri vár elődjének falmaradványai, több ezer éves bronzkori erőd hatalmas sáncai, egy gigantikus hegyomlás nyomai, az egykori Egri Bükk Osztály évszázados kilátójának romjai, egy felhagyott dolomitbánya sziklafalai, és nem mellesleg a környékre és a Bükk-fennsíkra nyíló pompás panorámák teszik egy igazán izgalmas túra célpontjává a Bükk nyugati kapuját őrző felsőtárkányi Vár-hegyet.

→ Tovább