Reggel fél hét körül keltem, hétkor már neki is indultam Boldogkőváraljáról. A település északi végében hagyja el az aszfaltút a községet. Innen egy keskenyebb út vezet át Arkára. Már ez is egészen hangulatos. Először egy sziklafal udvarát érintettem, majd a kiszáradt patak mentén haladtam, megkerülve a Tó-hegyet.

1 / 26

Fotó: Papp Géza

2 / 26

Fotó: Papp Géza

Arkára beérve balra néhány pince fogadott. A falu elég vegyes képet mutat: van benne jó pár szépen felújított lakóház, vendégház is, de feltűnően sok volt az eladó ingatlan. A központban két kis templom van. Arka felső végében, a temető előtt található az ifjúsági tábor épülete, itt ültem le enni és inni, utána a temető jobb oldalán vitt tovább az út. A köves földút kerítés mentén emelkedett, majd a kerítés felső végében jobbra kellett letérni. Onnan szűkebb, benőtt ösvény vitt tovább. Hamarosan az Arka-patak kiszáradt medrénél találtam magam. Innen hosszú kilométereken át a patak völgyében vitt az út az erdőben, számtalanszor keresztezve a patakmedret. Ez még víz nélkül is nagyon szép séta, és a csekély emelkedésnek köszönhetően nem is nehéz.

3 / 26

Fotó: Papp Géza

Az erdőből kb. másfél kilométerrel Mogyoróska előtt értem ki. A Három-hegyi-legelő első pihenőhelye egy információs táblából, egy padból és egy tölgyfából áll – innen pillantottam meg először Regéc várát. A rét alsó végében van egy másik, esőbeállós pihenőhely is az ösvénytől jobbra – itt, a Bónyi-kútnál forrásvizet is találtam.

5 / 26

Fotó: Papp Géza

Ezután egy hegyoldalt megkerülve vitt be az út Mogyoróskára. A falu központjában, a görögkatolikus templom fehér épületénél van egy Rákóczi-emlékszoba is, jobbra kitérve pedig csak egy perc séta a Napkelte vendégház, ahol van szálláshely, büfé és vécé is. Innen még felnéztem a játszótér felső végébe, ahol áll egy igen egyszerű kis kilátó.

6 / 26

Fotó: Papp Géza

Mogyoróska neve 1363-ban tűnt fel először írásban a regéci vár tartozékaként. 1828-ban 310 ruszin származású jobbágyot számoltak össze a községben. A faluban több ház működik szálláshelyként.

7 / 26

Fotó: Papp Géza

A falu felső végében, egy jókora épületegyüttes kovácsoltvas kapuja után hamarosan ismét az erdőben találtam magam – a vegyes erdőben néhány fenyőt is látni. Amikor feljebb, egy esőbeállónál a piros jelzés is becsatlakozott, tudtam, hogy már a vár alatt járok. Úgy száz méterrel arrébb fel is bukkant balra egy fa kék L és piros L jelzésekkel. Ez az út visz fel a várhoz. Fent egy új épületben lehet jegyet váltani, büfézni, vécézni.

A vár két átellenes vége a legérdekesebb. Az egyik végéről szépen belátni az egész épületet egy sziklaszirtről, a másik végében pedig újjáépült a torony, benne új kiállítótérrel.

9 / 26

Fotó: Papp Géza

12 / 26

Fotó: Papp Géza

Az erősség körüljárása után a piros L és kék L jelzésű ösvényen visszaereszkedtem a kéktúra útvonalára. Hamarosan egy OKT-s táblához értem, ahol a piros négyzet jelzés indult felfelé. (Ez viszonylag új lehet, az én 2016-os térképemen még lefelé tartott csak a piros négyzet.) Itt már pár parkoló autót is láttam, de lejjebb kisvártatva elkanyarodott a kék jelzés. Nemsokára kiértem az erdőből, és mezőn, néhány ültetett fa mellett ereszkedtem tovább, míg egy mezőgazdasági telep után le nem értem Regéc elején az aszfaltútra. Jobbra betérve, egy megszűnt boltnál volt felfestve a bélyegző jelzése, de már nem itt, hanem a várbástyát formázó kerítéssel megépített, új látogatóközpont udvarán van a bélyegző. (A várban nincs OKT-bélyegző, de van még egy a faluban, ahol a főút elkanyarodik, egy étteremnél.)

15 / 26

Innen a 16.01-es busszal indultam vissza, ezúttal Budapestre. Boldogkőváralját előző nap, Regécet aznap jártam be, és még előttem volt Füzér vára...

A cikk Papp Géza blogján is olvasható.

Az előző részt ide kattintva találod.