Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Félig húsz, félig ötven - a Gerecse esszenciái

Turista Magazin 2016.04.21.

Kevés olyan alkalom adódik, ahol az ultrafutók, bakancsos turisták és gyerekes családok egyszerre vágnak neki a hegyeknek. Miután ebben a sorrendben elrajtoltak, az idei Gerecse 50-en mindhárom csoport rekord számban fedezte fel újra a tavaszi erdőt.

Tízezerszer tesz az egészségért, aki kimozdul - mondhatná közmondás, de a hétvégén ez szó szerint igaz volt a Gerecse 50 túrán. Egymás közt is sokat találgattuk, mitől ilyen népszerű éppen ez a túra: ilyenkor már jó eséllyel igazi kirándulóidő várható, a táj végre még az előző hétvégéhez képest is látvánosan zöldül, az útvonal pedig nélkülözi a hosszú, meredek emelkedőket, mégis érdekes tájon halad. Mellette nem elhanyagolható személyes mumusom, az útvonal kör jellege, az azonos helyen lévő rajt/cél állomással. Itt a túrázó ugyan nem éli meg, hogy valahonnan eljutott valahova, viszont a megyeszékhely központjának megközelítése, majd esti elhagyása minden közlekedési eszközzel egyszerű.

 

apr-16_423-2.jpg

 

A várakozásnak megfelelően (mint utóbb kiderül, jócskán túlteljesítve) reggelre mindkét rajtsátrat lelkes túrázók, és még lelkesebb munkatársak, ismerős és ismeretlen önkéntes segítők töltötték meg élettel. 

 

apr-16_409-2.jpg

 

Napkelte előtt aztán elrajtolt a mezőny. „Normális” ember, beleértve a képen látható túrázók nagy többségét, ilyenkor legrosszabb esetben is inkább a másik oldalra fordulna a párna alatt, ez a nap azonban más. A korai kelés fáradtsága legkésőbb a táv első méterein mindent felülíró lelkesédéssé válik. Ha valakit egy ötvenes elejének hajnalán több száz, legkevésbé sem fáradt ember vesz körül, nincs az az álmosság vagy másnaposság, ami el tudná venni a lendületet - és mindezt tisztán, a hely erejéből, koffein és egyéb trükkök nélkül.

 

apr-16_450-2.jpg

 

A 20 kilométeres táv túrázói két órával a rajt nyitása után indulnak, de ilyenkor még bőven zajlik a nem korán kelő „ötvenesek” indítása is. A két táv mezőnye az első erdei kilométerek után válik ketté, a hosszabb táv résztvevői folytatódó, enyhe emelkedőn távolodva tűnnek el a lombok között. A tömeg alig csökken, de a légkör mintha családiasabbá válna, a torna- és futócipők aránya az előbbiek javára változik. Sokaknak itt már nem „szégyen” nagyobb pihenőt tartani, ahol sportitalok és banánok helyett inkább a teáé és a szalámis szendvicseké a főszerep.

 

apr-16_456-3.jpg

 

A szűkülő, emelkedő ösvényen persze így is jelen van az előző évekből ismerős „vonat-effektus”. Itt nincs helye lazsálásnak, a mezőny egyébként nem túl gyors tempójának tartása szinte elkerülhetetlen. A magányos sétához szokottaknak ez elsőre kellemetlennek tűnik, de inkább csak arról van szó, hogy itt bizony mindenki mindekinek személyi edzője, aki gondoskodik a testet-lelket edzésben tartó, sportos tempóról.

 

apr-16_489-2.jpg

 

A Gerecse magasabban fekvő, belső medencéjének peremére érve, feltűnik a becsapós nevű Vértestolna, a háromszáz méteres magasságnak megfelelően, még valamivel kevesebb zölddel. Az enyhén lejtő, szélesedő úton végre a fáradtabbaknak is van helye pihenni, a többiek pedig bátrabban előzhetnek.

 

apr-16_517-2.jpg

 

Félúton. Hosszú, árnyékos erdőből kiérve, a Vértestolna határában lévő ellenőrző ponton a tavasz szinte összes színe, hangja és hangulata egyszerre jön szembe az emberekkel. Itt a gyorsan múló időből is jut mindenre, ami fontos: köszönni a felbukkanó ismerősöknek, megtölteni a kulacsot a tartálykocsi hideg vizével, az erősödő nap elől lepihenni az árnyékban is növő friss fűre, és az év első bárányfelhőinek számlálása közben sem elfeledkezni a présház teraszán működő bélyegzőhelyről. Továbbindulás után aztán persze kiderül, hogy a gyorsan múló idő valóban sokfelé szakadt...

  

apr-16_492-2.jpg

 

A húsz kilométeres távot elhagyva, mintha már tucatnyi, „mindenki mindenkit ismer” teljesítménytúrával és egy Országos Kéktúrával a hátam mögött is kezdeném érteni a Gerecse 50 esszenciáját: az év első, teljes lendülettel zöldülő, napszemüveges, rövidnadrágos napjai ezek, körülöttem csupa erre kíváncsi, elégedett, lelkes emberrel, az út két oldalán az évről évre ismerős tájak apró változásaival: olyan alapvető kellékek ezek, amikre szinte méltatlanul kevés ember kíváncsi... kész szerencse, mert többen már nem is nagyon férnénk el.

 

apr-16_553-2v.jpg

 

Rövid vértestolnai séta után saját túrám már az ötvenes táv mezőnyének társaságában folytatódik. A szeles, tiszta időben szinte összemennek a távolságok, itt viszont még nem sokkal járunk a táv fele után.

 

apr-18_131-2(1).jpg

  

Tavaly a túra egyik legemlékezetesebb helyszíne a Bánya-hegy közel 45 fokos emelkedője volt. Mozgólépcső hiányában a túrázók itt csak egymás biztatására és az egyensúlyérzékükre hagyatkozhattak, de a fáradt, vagy épp szórakoztató pillanatok közepette mindenki sikeresen „felliftezett” a hegyoldalon. Idén az emelkedő eléréséhez közel három kilométert kellett volna a mezőnnyel szemben megtenni, de az első méterek után kiderült, hogy a szűkülő ösvényeken ez sem a túrázóknak, sem magamnak nem lesz jó. Így erről a helyről maradtak a 2015-ös szép emlékek.

 

vertestolna-frissitopont.jpg

 

Amit viszont bűn lenne kihagyni, a Vértestolna túloldala fölötti frissítőpont. A friss zsíros kenyér illatából már messziről sejteni, hogy itt fontos állomás van, hiszen Tatabánya innen még több mint 15 kilométerre van.

 

apr-16_577-3.jpg

 

Koldusszállás környékén, szinte végtelennek tűnő erdőben keresztezi az út a Tarjáni-patakot. Az elfáradó túrázók nagy része ezen a környéken éri el, majd lendül túl a mélyponton, hiszen már csak két kisebb hegy van hátra...

 

apr-16_596-2.jpg

 

...az utolsó csúcsáról pedig már maga Tatabánya hever a 47 kilométert megjárt lábak alatt! A Turul-szobor tövéből nyíló kilátás a Kisalföld ködbe vesző messzeségétől a már egész közeli célig terjed.

 

apr-16_591-2.jpg

 

A legfáradtabbak talán észre sem vették, de a legtöbben spontán csigolyalazító-gyakorlattal, érdeklődve követték nyomon, ahogy a Turul-szobor fölött Facebook-oldalunk friss borítóképe is elkészül.

 

apr-16_604-2.jpg

 

Ahogy mondani szokták, innen már féllábal is! Az ébredő Gerecse felfedezése után, a városba visszatérés egyszerre idegen és bíztató. Ma ismét egy városnyi ember élvezhette együtt az áprilisi napfényt, az ismerős fák és kertek meglátogatását, és egész szervezetüket karbantartó kellemes fáradtságot.

  

bz.jpg

 

A 35. Gerecse 50-re különleges ajándékokkal is készültek a szervezők. A fenti képen Horváth Elemér kap egy különleges, névre szóló hátizsákot Németh Csabától, a Magyar Természetjáró Szövetség szakmai igazgatójától. Az ok: Elemérnek ez volt a 35. Gerecséje.

  

g55.jpg

 

Írta és fotók: Gulyás Attila