A nagykörűi ropogós egy egészen kiváló fajta, de már nem szaporítják, viszont a község családi ültetvényein még megtalálható, örökségként maradt itt. Ezt a tájfajtát lenne jó megtartani, mert ennek génállománya igazodik 150 éve a homokos talajhoz, amiben annyira jól érzi magát, hogy többségében 30-as (30 mm körüli) gyümölcsöket hoz. Azt még nem, de gyönyörű virágzó fákat láttam a faluban, ottjártamkor, még a virágzásünnep előtt.
Több száz éves múltja van itt Nagykörűben a szőlő- és gyümölcstermesztésnek - ma inkább az utóbbi maradt meg -, és a falu nagyon sokáig, egészen a rendszerváltozásig, ebből is élt. Közel 200 éves cseresznyekultusz gróf Petrovay Györgynek köszönhető, aki az 1800-as évek közepétől élt és gazdálkodott a településen, egy híres kertészetet és egy 30 holdas faiskolát létrehozva. Ő annak is örült, ha a fát nem vették, hanem lopták tőle, mert azt vallotta, hogy abból is előbb-utóbb termés lesz. Ötven család dolgozott nála, ezzel megalapítva a máig is itt jellemző kistermelői kultúrát. „Gazdasága a borászatával, díjnyertes baromfi- és lótenyészetével, méhészetével, rózsaligeteivel, ha ma létezne, a világörökség része lehetne” - véli Szilvás Erzsébet, egyik vendéglátónk, akinek a nagypapája volt évtizedeken át a helyi hegyközség elnöke, így ő családi indíttatásból is munkálkodik a falu jövőjén. A polihisztor gróf kúriája, benne a kézzel írt fajtaösszegző könyvével - 550 féle körte-, 540 féle alma-, 400 féle szőlő-, 100 féle cseresznye-, 80 féle sárgabarackfaj lejegyzésével -, ma is csoportoknak látogatható, unokája Nádasné Huszár Katalin jóvoltából. Már ha Zokni kutya is megengedi, nekünk megtette…
Nagykörű híres cseresznyéjére lehet, hogy „kereskedelmi indíttatásból” ragadt csak rá a germersdorfi név, de az biztos, hogy ötvözi a 100 évvel ezelőtti fajták legjobb tulajdonságait. Az akkori besorolás szerint ugyanis két csoport létezett: a hosszú szárú, puha gyümölcsű, fekete húsú édes, valamint a másik rövidebb szárú, nagyobb szemű, világos húsú és jobban eltartható. A Nagykörűi ropogós cseresznye hosszú szárú, sötét színre érő, nagy méretű és jó konzisztenciájú.
„A nagykörűi ember a homoki gyümölcsös nélkül fél ember” - tudom meg másik vendéglátómtól, Barát Józseftől, a nagykörűi cseresznyés rendezvények kitalálójától, a falu alpolgármesterétől. „A cseresznyének olyan a gyökere, hogy annyi terület kell neki lefelé, mint amekkora a lombkorona, és a homok erre alkalmas. Emellett meleget ad, mert a Nap könnyen átforrósítja. A téeszesítés idején volt egy egyezség, mely szerint megtarthatják az emberek a cseresznyéseiket, ha belépnek a termelőszövetkezetbe, ezért maradhatott meg a termesztés tömeges jellege. Ma is, szinte minden család érintett benne, és a gyümölcs ezért jelenik meg ilyen erősen a falu kultúrájában (még a címerében is - megj).”
A történelmi cseresznyés két homokdűlőn áll, ott akár 100 éves fákat is láthatunk, ami amúgy magánterület, de nekem vendéglátóimra hivatkozva bejárásom lehetett. A terület sajátossága a birtokszerkezet, a családias jellegű a kert, amelyek mindegyike magán viseli a tulajdonos jellemvonását: ki milyen szorgos, mennyire innovatív, becsüli-e a régi fákat, és hobbista-e, akinek nem megélhetési kérdés a gyümölcstermesztés. Már az 1970-es években Svédországba exportáltak innen, később jöttek ide nyugatról, akár Svájcból is, hogy ellessék a termesztés titkát. Egy szerencsétlen EU-s szabályozás miatt ma már lehetetlen a repülős permetezés, így a nyugati export visszaesett. Sokan keletre viszik most az árut, de szerencsére sok marad az ottaniaknak, és nekünk is. Ma már léteznek forradalmasított, számítógép által tápanyag-utánpótolt fajták, illetve szálanként, lefelé állított (felül mosolygó) cseresznyék, de a nagykörűiek a sajátjukra esküsznek. Szerencsére pozitív folyamatok is elindultak, hiszen a fiatal gazdapályázat kapcsán minden föld elkelt itt, és sok új telepítés is várható.
A hosszú cseresznyevirágzás bő 2 hétig is tarthat, de olyan is volt már, hogy három nap alatt virágoztak el a fák. Az idei évben még épp láthatták a fehér ruhába borult „hercegnőket” az április 16-ai fesztiválra érkezők. A cseresznyevirágzás ünnepe egy fagyűző szertartás is, hiszen ha virágzás közben elfagy a cseresznye, akkor nincs jólét, nincs pénz, és ez az egész évre hatással van. Bálint Sándor gyűjtésében találtak egy olyan hagyományt is, ami a termékenységkultuszhoz kötődik, és ennek értelmében a gyermektelen házaspárok a gyermekáldásért virágzó cseresznyefákat ölelgetnek, a másra vágyók pedig a virágzó fákra rakják kívánságszalagjaikat. Én erről lemaradtam, de újra visszajövök, talán a június 11-ei Nagy Cseresznyevásárra vagy októberben a Nagy Befőzés ünnepén!
Még több helyi látványosság a galériában. Kattints a képekért!
Szöveg és fotó: Balla Réka
