A Kis-Antillákhoz tartozó szigeten a lehetőségek és aktivitások száma egészen széles skálán mozog: megmászhatunk egy igazi trópusi vulkánt, esőerdei túrákat tehetünk hatalmas vízesésekhez, leülhetünk naplemente közben sörözni bármelyik városkában, motorozhatunk kedvünkre, és akkor még nem is beszéltünk a hófehér homokos tengerpartokról, rejtelmes kis szigetekről, tengeri kajakozásról, a búvárkodásról, vagy épp a rumkóstolókról.

Így kerültünk Gwadára

Guadeloupe (ejtsd: GVADLUP, helyi becenevén: GWADA) szigetéről 2018-ban hallottam először, és miután gyorsan rákerestem a látnivalókra, a legelső találatok már biztatóak voltak: „A Karib-tenger legizgalmasabb szigete”, „Álomszép tengerpartok, zöldellő hegyoldalak”, és így tovább. Az utazáshoz végül az hozta meg a kedvet, hogy akkoriban kezdett el terjeszkedni Franciaország felé a spanyol fapados LEVEL légitársaság, akik a Párizs – Guadeloupe járatot promócióban hirdették, így sikerült két főre, csomag nélkül 400 euróból megjárni a Karib-tenger térségét 2019 júniusában. A kezdeti kételkedés ellenére Guadeloupe szerencsére még annál is többet nyújtott, mint amire számítottunk, így nem volt kérdés, hogy később túravezetőként is célba vettem szeretett szigetemet.

Hogyan lett francia gyarmat Guadeloupe?

Kezdjük egy rövid történelmi kitekintővel, hiszen a szigetet 1493-ban nem más, mint a híres felfedező, Kolumbusz Kristóf érte el először Európából, és rögtön el is nevezve azt Santa María de Guadalupe-nak a Guadalupe spanyol városban fekvő, talán leghíresebb Szűz Mária-kegyhely után (a sziget nevének spanyol és a francia írásmódja láthatóan eltér, ez ne zavarjon meg senkit). A spanyolok hiába próbálkoztak, az ellenálló őslakosok miatt nem tudták gyarmatosítani a területet, megtették ezt helyettük a franciák az 1630-as években, így lassan már 400 éve, hogy Franciaország irányítja az alig 1600 km2-es szigetvilágot.

A függetlenség gondolata persze többször is felmerült, ám a 2000-ben kapott nagyobb körű autonómia után egyelőre nincs napirenden a dolog. Igaz, a koronavírus világjárvány miatt bevezetett, a közszolgálatban dolgozóknak kötelező oltás sokaknál kiverte a biztosítékot, és mind Guadeloupe-on, mind Martinique szigetén széles körű tiltakozásokba, sőt, kvázi felkelésbe torkollott a francia kormánnyal szembeni elégedetlenség 2021 decemberében.

EU vagy nem EU?

Ha felfigyelt a kedves olvasó a címre, az Európai Unió bizony nem elírás volt, hiszen Guadeloupe Franciaország egyik tengerentúli megyéje, és ezáltal az EU teljes jogú tagja.

A beutazáson túl az uniós tagság megannyi más előnyét is élvezheti az erre tévedő utazó: hivatalosan az euró a fizetőeszköz, természetesen nincs roamingdíj, és ugyanúgy megkaphatjuk a francia sajtokat, vörösborokat és ropogós bagettet a francia szupermarketben, mint akár Lyon külvárosában.

A Franciaországgal való szoros kapcsolat miatt a lakosságnak csak egy része afroamerikai, viszont nagyon sok az anyaországból ide költözött európai, és a környező, sokszor mélyszegénységben vergődő karibi szigetekről áttelepült bevándorló. A cirka 400 000 fős lakosság egyébként kis mértékben, de folyamatosan csökken, hiszen az Európából ide települőknél jóval többen vannak azok, akik a jobb élet és a kiváló oktatási lehetőségek reményében Franciaország felé veszik az irányt.

Egy kis földrajzóra

A sziget bejárása előtt ismerkedjünk meg egy kicsit részletesebben is Guadeloupe-pal. Bár az egyszerűség kedvéért sokszor egy szigetnek említem én is, maga Guadeloupe egy 12 szigetből álló szigetcsoport igazából, melyet északról Montserrat, valamint Antigua és Barbuda, délről pedig a Dominikai Közösség határol.

a nyugati sziget a hegyvidéki, vulkánokkal szabdalt Basse-Terre, keleten pedig a jóval laposabb, mezőgazdasági művelésre is alkalmas Grande-Terre szigete terül el, a két részt pedig egy keskeny csatorna választja el egymástól.

Az összes sziget közül érdemes megemlíteni a további három lakott szigetet: Marie-Galante (róla még lesz szó egy külön cikkben), Les Saintes (róla is) és Le Desirade, mindegyikre könnyű eljutni a rendszeres hajójáratok egyikével.

A Kis-Antillák egyébként egy vulkanikus szigetív a Nagy-Antillák szigetei és Dél-Amerika partvidéke között, természetileg egy színes, egészen változatos karibi édenkert, társadalmi szempontból pedig egyfajta olvasztótégely a karibi őslakosok és az egykori európai gyarmati hatalmak között. A Kis-Antillák belső szigetívére sorozatosan kiemelkedő hatalmas vulkánok, míg a külső szigetívre laposabb mészkőszigetek jellemzők, Guadeloupe különlegessége pedig, hogy Basse-Terre és Grande-Terre által mindkettő földrajzi jellemző megtalálható a szigeten.

Miből élnek a helyiek?

A Franciaországtól 6500 km-re fekvő szigetcsoport élete nem csupán a trópusi klíma és a földrajzi sajátosságok miatt különbözik annyira az Európában megszokott életviteltől. Bár a GDP a környező, önállóan boldoguló szigetekhez képest jóval magasabb, a 20%-os munkanélküliség azért elég ijesztően hangzik. A leginkább a franciaországi támogatásokra és az anyaországgal kapcsolatos kereskedelemre épülő gazdaság 20%-át a turisztikai szektor állítja elő, mindezt úgy, hogy 2014 óta 50%-kal emelkedett a beutazó turisták száma, ez nagyjából 1,3 millió turista körül mozog minden évben.

Sajnos a turisták jelentős része óceánjárókon érkezik, őket a fővárosban kiteszik egy napra, buszokkal körbeviszik a szigeten, majd talán egy ebéd elköltése után az éjszakát már a hajón töltik, és tovább is állnak a következő szigetre. Zsúfoltságot és dugókat biztos, hogy okoznak, de a turisztikai bevételek nem feltétlenül tőlük érkeznek.

a hosszú évszázadokig meghatározó cukornádtermesztés (és a hozzá kapcsolódó rumkészítés) mellett egyre nagyobb szerepe van a banánnak (az export 50%-át ez adja), a mangónak és más egyéb trópusi gyümölcsök eladásának is, de minden más élelmiszerből francia importra szorul a sziget.

Most, hogy részben már megismerkedtünk a szigettel, a következő részben azt is bemutatjuk, hogy melyek a legizgalmasabb helyek, amiket semmi esetre se hagyjunk ki egy Guadeloupe-i utazás alkalmával