Az elmúlt hétvégén már harmadjára sodort minket az élet a Liptói-havasokba, és ismét megállapítottuk, hogy minden percét megéri az a kicsivel több, mint 4 óra utazás, ami alatt Budapestről elérhető a hegység nyugati lábánál fekvő üdülőközpont, Bölényfalu (Zuberec). A kitűnő szálláshelyekkel és éttermekkel ellátott apró település tökéletes bázis, ha a hegység nyugati felét akarjuk megnézni, de a Rohácsi-tavak környékét felfedező túrák előtt vagy után mindenképp érinteni fogjuk Bölényfalut. Innen alig 15 perc autózás ugyanis a Rohácsi-völgy bejárata, ahol némi euróért cserébe egy egészen monumentális parkolóban hagyhatjuk autónkat a túrák előtt. A parkoló leginkább télen, síszezonban telik meg, de egy napsütéses nyári hétvégén is több száz jármű áll itt már egészen korán, ezért érdemes időben érkezni.

A parkolóból egy gyönyörű fenyőerdőn vezet az ösvény az aszfaltozott erdészeti útig

1 / 20

Fotó: Pál Máté / MTSZ

Kapcsolódó cikkek

A láncra vert Liptói-havasok

Tovább

A híres tátrai Sas út „kistestvére” a Liptói-havasokban

Tovább

Ismerkedés a Rohácsi-völggyel

Az általunk kiszemelt túra is innen indul. Némi fenyőerdei kaptató után egy aszfaltozott úton haladva alig 1 óra és 4,3 km alatt elérhető a Ťatliakova chata (magyarul, régies nevén Rohácsi-menedékház). A menedékház a Rohácsi-völgy felső részén található 1374 méteres magasságban, a nyári szezonban pedig eléggé zsúfolt tud lenni, hiszen hétvégén mind a gerinctúrázók, mind a tavak körül kirándulók hada lepi el a házat és környékét. A Rohácsi-völgy látványa már a odafelé is elég drámai,

A Rohácsi-völgy népszerű túracélpont, ne lepődjünk meg, ha már 7:00 óra körül megindulnak az első túrázók

2 / 20

Fotó: Pál Máté / MTSZ

A Rohácsi-tavaknak egyébként pont az az egyik különlegessége, hogy a legutóbbi jégkorszakban még itt húzódó, nyugat felé 9 km-es hosszúságot is elérő gleccserek úgy alakították ki a tavakat, hogy a Magas-Tátrától eltérően a glaciális formakincsek 200-300 méterrel alacsonyabban, 1700 méter környékén találhatók. Mivel a tavak körüli körtúra népszerűsége továbbra is töretlen, annak a túrának már talán nem kell annyira a reklám, mint a következőkben ismertetett gerinctúrának.

A Rohácsi-tavak feletti gerinc már messziről is elég látványos

3 / 20

Fotó: Pál Máté / MTSZ

Meredek kaptatókon a Volovec csúcsáig

A háztól az észak felé vezető zöld jelzésen lehet felkapaszkodni a gerincre, a 30 perces kaptató végén pedig már az 1656 méteres Zabrat-hágóban (Sedlo Zábrat) találjuk magunkat. A kilátás már innen is pazar, végig látjuk a Volovec, a Hegyes-Rohács és a Placslivo csúcsait, előttünk az egész gerinc, amelyet alapesetben 3-4 óra alatt lehet végigjárni. Az első meredekebb kaptató a Rákoň (1879 m) csúcsára vezet, itt érintjük először a lengyel határt is, amelyet a következő csúcsig, a Volovecig követhetünk. Az immáron kék jelzésbe átváltott turistaúton a Volovec felé vezető ösvény törmelékes, mondhatni eléggé kellemetlen, ám az utolsó pár száz méteres szakaszt az elmúlt pár évben megerősítették fa lépcsőkkel, így a bejárása manapság már nem jelent gondot.

A Zabrat-hágó felé közeledve láthatjuk meg először a Liptói-Tátra talán legszebb részét

4 / 20

Fotó: Pál Máté / MTSZ

A lengyel, szlovák és magyar túrázók körében is népszerű Volovec (2064 m) csúcsáról szinte már mindent látunk a környéken: a Kis-Fátrától a Magas-Tátra keleti csúcsaiig úgy tűnik, minden csak egy karnyújtásnyira van, csakúgy, mint az Alacsony-Tátra dél felé magasodó főgerince. Bármennyire is szép a kilátás és csábító a szomszédos Hegyes-Rohács (Ostrý Roháč), a Volovecen érdemes meggondolni, hogy folytatjuk-e a fárasztó gerinctúrát. A Hegyes-Rohács (2087 m) környéki sziklákon ugyanis

Ha kedvező az időjárás, nincs tériszonyunk, kitartóak vagyunk és a felszerelésünk is rendben van, akkor máris indulhatunk tovább a következő kihívások felé.

A Volovecről egészen a Magas-Tátra keleti vonulatáig, és a közeli Lengyel-Tátra jópár csúcsáig elláthatunk

5 / 20

Fotó: Pál Máté / MTSZ

A Hegyes-Rohács láncai és a tátrai zergék útonállása

Az eddig szelídnek, jól járhatónak mondható turistaút az Volovecről lefelé már elkeskenyedik, a sziklapárkányokról ugyanakkor egyre parádésabb a kilátás az alattunk elterülő völgyre. Főleg, hogyha egy zergecsalád pont úgy dönt, hogy a legszebb panoráma kellős közepén, modellt állva sétál bele az épp elkészülő fényképekbe. A szokásos évi zergeszámlálások alapján is elmondható, hogy a tátrai zergepopuláció egészséges és növekszik, azt azonban mi sem gondoltuk volna, hogy a Liptói-havasokban élő egyedek ennyire bátrak, és félelem jelét nem mutatva alig egy méterre megközelíthetők.

Barátságos tátrai zerge lefelé jövet a Volovecről

6 / 20

Fotó: Pál Máté / MTSZ

Miután elbúcsúzunk a zergéktől, a Hegyes-Rohácsra vezető emelkedő pillanatok alatt átvált klasszikus sziklás terepbe, így a túrabotokat elrakva, sokszor kézzel segítve mozgásunkat, jó fél óra alatt érjük el következő csúcsunkat. A már említett láncos részeken szerencsére nincsenek sokan, így gond nélkül jutunk túl a kitettebb részeken is, a csúcson pedig alig néhány bevállalós túrázó élvezi a Rohácsi-tavak látványát és a fújdogáló, kellemes, kora nyári szellőt.

A Hegyes-Rohács felé tartó gerinctúra talán legnehezebb szakasza, amely több helyen láncokkal van biztosítva

7 / 20

Fotó: Pál Máté / MTSZ

Kapcsolódó cikkek

Rohács-völgy: a Liptói-Tátra legszebbje

Tovább

Bivakházak reneszánsza Szlovákiában

Tovább

A Placslivo csúcsán át, a Szomorú-völgyön keresztül vissza a menedékházhoz

A Hegyes-Rohács után már csak egy kihívás vár ránk, előttünk magasodik még ugyanis aznapi túránk legmagasabb pontja, a 2125 méteres Placslivo (Plačlivé). A túrán ekkorra már 1000 méter szintemelkedés van mögöttünk, így a fáradás jeleit mutatva meglehetősen lassú tempóban, délután 3 óra magasságában érjük el a csúcsot, ahol csak néhány percet szusszanunk, hiszen még előttünk van a hosszú lemenetel. Amikor már azt hinnénk, hogy épp eleget másztunk a sziklákon, a lefelé vezető úton is zergék módjára ugrálunk a gránitköveken, mielőtt elérjük a 1965 méter magas Szomorú-nyerget (Smutné sedlo).

Pazar kilátás a Placslivoról, amely egyben a túránk legmagasabb pontja is egyben (2125 m)

8 / 20

Fotó: Pál Máté / MTSZ

A nyeregből nyugat felé egyébként folytatódik a gerinctúra, a legkeményebbek egy nap alatt akár a Baníkov (2178 m) csúcsát is meg tudják még hódítani, ahogy tették azt a bevállalós kollégák 2022. augusztusában. Mi azonban itt már a lefelé irányt nézegetjük, és végül elindulunk a nem túl csábító elnevezésű, viszonylag kopár Szomorú-völgy (Smutná dolina) irányába. A lefelé vezető kék jelzésű turistaúton erős tempót diktálva alig 40 perc alatt elérhető a Rohácsi menedékház, útközben pedig még egy bővizű forrás is vár ránk pár száz méterrel a ház előtt.

A Szomorú-nyereg jelzi a hasonló elnevezésű völgy bejáratát

9 / 20

Fotó: Pál Máté / MTSZ

hiszen egészen változatos túraterep vár a vállalkozókra, a panorámát szinte egész nap élvezhetjük, a túra végén pedig kellemes kikapcsolódást jelenthet a menedékház büféje. A nagyjából 16 km-es körtúra alatt 1200 méter feletti szintemelkedéssel kell számolni, így mindenképp szánjunk a túrára 8-9 órát, hogy ki tudjuk élvezni a zseniális kilátóhelyeket és a magashegyi formakincsek lenyűgöző kavalkádját.

Változatos formakincsek, igazi magashegyi környezet jellemzi a Rohácsi-tavak feletti gerinctúrát

10 / 20

Fotó: Pál Máté / MTSZ