Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Hvar, ministrandok és bringautak szigete

Turista Magazin 2015.08.16.

Cinkos kacsintással a szememben mondom, a turisztikai újságíró életében az utazás ténye foglalkozási betegség, az úgynevezett „study tourok” hajtása valójában egy túlélési gyakorlat. Így mit tesz a „szerencsétlen”, ha akad egy teljes hete nyaralásra, melyet a párjával tölthet el? Természetesen elutazik! Ám ezúttal olyan helyre, ahol elbújhat a világ elől, és nyugi van.

Alkalmas helyet keresve bukkantunk egy bizonyos dr. R. Z. naplójegyzetére az adriai Hvar szigetéről: „… levegője és klímája tökéletes (…) Eldugott kis öblei, hatalmas levendulamezői, nyugalma, s az egész szigeten minket körülvevő atmoszféra csodálatos (…) nincs olyan óra, hogy ne vágynék vissza”.
 

hvar_varos_nyito_kicsi.jpg

A sziget fővárosa, Hvar felett magasodó fellegvár nem mindennapi látvánnyal ajándékozza meg az utazót


Most, hogy bejártuk a szigetet, a következőket tenném hozzá: Hvar természeti szépségei valóban egyedülállóak. Az Adria más szigeteivel ellentétben, buja, olykor Afrikára jellemző növényzet borítja, s ezt csak ellenpontozzák a levendulaültetvények, a teraszos szőlő és gyümölcskertek, az olívaligetek, a pineaerdők, s a rozmaringmezők mediterrán tarkasága. Mégis, ami leginkább vonzó a nyugalmat keresőnek, azok a meghitt, hihetetlenül tisztavizű öblöcskék százai. S hogy ezek a ministrandok főként kavicsosak vagy sziklásak? Oda se neki, hisz éppen ez a „szexepiljük”, a gumiszandál remekül megoldja a gondot.
 

jelsa-p6020158-kicsi.jpg


Másfelől, ha egy ily méretű intim szférát „elfoglalsz” magadnak, mások nem fognak zavarni, néhány lépés, s találnak maguknak másikat. A Google-térképet tanulmányozva választásunk egy „kétszemélyes” öblöcskével rendelkező apartmanra esett, félúton Jelsa és Vrboska között, Hvar szigetének nyugati felén. A szempont az volt, hogy a kocsi használata nélkül, mindkét települést elérhessük könnyed sétával vagy bringázással, a tengerparton kígyózó, árnyékos szalagutat használva.

jelsa-p6040331-kicsi.jpg


Néhány szó Dalmácia királynőjéről

Tudtad, hogy Hvar szigete több világlistán a top 10 szigetek között szerepel? Mert én nem. De most, hogy megfordultam rajta, az ilyenfajta összeállítások ellen táplált szkepticizmusom ellenére, elhiszem. S tudod, mit csodáltam leginkább a hétköznapi emberekben? Nyers kedvesességüket, őszinteségüket és becsületességüket. Főleg az idősebb korosztályban. Ők még túl közel vannak a hajdani halászéletmódhoz, hogy átvegyék a szárazföld szülötteinek rafináltságát.

 

p6030238-kicsi(1).jpg


Hvar becenevéhez méltóan karcsú, mint egy modell, teljes hossza 68 km, de legnagyobb szélessége is mindössze 10 km. Az öblöknek köszönhetően a partvonala meghaladja a 250 km-t, s ez teszi lehetővé, hogy hivatalosan negyvenféle szervezett bringatúrát ajánlhatnak a szigeten. (Reggelente legtöbbször az erkélyünk alatt elsuhanó kerékpáros csoportok csevegésére ébredtünk). Tizenegyezer ember él a szétszórt, egymástól olykor elszigetelt településeken, melyek közül a legrégebbi Stari Grad, az Öreg város. A sziget északi partvonalán szembeszökően sok az erődítmény, várfalakkal körülvett templom és őrtorony - ezek szolgáltak védelmet a szárazföld felől támadó ottomán hajók, valamint a 16. században divatossá vált földközi-tengeri kalózkodás ellen. A vulkánikus hegyvonulat legmagasabb pontja a 628 méteres Sveti Nikola (Szent Miklós) csúcs, a rajta álló kereszt és kápolna kettőse az egyik legnépszerűbb mountainbike-túra célpontja.

jelsa-p6040318-kicsi.jpg


Gasztró vonatkozásában egy gyengéd figyelmeztetés! Bűnt követ el az, aki legalább egyszer nem bök az étlapokon szereplő tenger gyümölcseinek egyikére-másikára valamelyik kisebb városka tengerparti éttermében - a fogás friss, még érződik rajta a sós víz illata. S ha már itt tartunk, legjobb boruk hozzá a Zlatan Pavac, igaz, ez vörösbor, ám nyugodtan felrúghatod a berögződött, sznobos „halhoz-fehérbor” dogmát, itt senki sem pillog rád az orra mellől. Ha olcsóbb nedűre pályázol, másik jó tanács: kérdezd a pincért, mi a ház bora. Abból nagyobb mennyiséget vásárolnak fel, így lejjebb tudják nyomni az árát. Megéri. Legtöbbször jobbak is a palackozottaknál.

 

vbroska-p6020188-kicsi.jpg

Szűz Mária erődtemploma Vbroskában

 

Iránytű

Számunkra irgalmatlan órában, hajnali háromkor ébredtünk indulásunk napján, s öt órakor már kifelé kígyóztunk Budapest ébredő utcáin. Az M7-es - Letenye - Zágráb - Split útvonalat kényelmesen, több megállót közbeiktatva, nyolc óra alatt tettük meg. Split központjától 10 km-re, annak egyik külvárosában, Podstranában várt bennünket előfoglalt szállásunk, melynek balkonjáról szuper panorámában bontakozott ki a forgalmas öböl, a koradélutáni nap sugaraiban. Könnyű ebéd, aztán irány a jachtkikötő és a végében lévő strand. Szinte hihetetlenek tűnt az azúrkék ég alatt, hogy reggel még zuhogó esőben, ónszürke felhők burkában pakoltuk be a Suzukit Budapesten.

p6020178-kicsi(1).jpg

 

Másnap reggel a 8 óra 30-as komppal folytattuk az utazást szigetünk felé, mely nagy meglepetésünkre, a szigetcsúcsokat komótosan kerülgetve, csigalassúsággal dohogott tova, így több mint két órát tartott az út Stari Gradig. Még szerencse, hogy vittem magammal távcsövet, s a szigetek oldalait pásztázva szórakoztattam magam. Jó tudni: Stari Grad kompkikötőjével szemben van egy modern Tommy bevásárlóközpont, ott mindent megvehetsz, amire szükséged lehet az elkövetkezendő napokban, nagyjából hazai árakon, nagyon jó minőségben. A helyben sütött kenyeret ki ne hagyd!

Pillanatok „Muki Bay” környékén

A maradék 10 kilométert afrikai tájon át autózva érkeztünk szigeti szállásunkhoz, mely felülmúlta minden várakozásunkat úgy minőségben, mint felszerelésben, s a házigazdák figyelmessége terén. A tenger valóban húsz méterre volt az erkélyünktől, s reggelente tényleg napfényben fürödve ébredtünk. A kis öblöt azonnali hatállyal elneveztük Muki Bay-nek, s naponta legalább kétszer birtokba vettük. Úszkáltunk palackzöld vízében, személyes ismeretséget kötöttünk az ott lakó rákokkal, halakkal, s egyéb, számunkra meghökkentő külsejű tengeri herkentyűkkel.

 

jelsa-p6040328-kicsi.jpg

Délután jól esik a szieszta és egy kis beszélgetés a világ dolgairól a városháza előtt Jelsában

 

Fürdések között bekerekeztünk Jelsába, vagy Vrboskába, ebédeltünk vízparti teraszokon, majd a helység felfedezésére indultunk. Mindkét település magán viseli az egykori halászélet jellegzetes vonásait, melyek harmonikusan vegyülnek a modern életstílus, s ezen belül a turizmus követelményeivel, úgy az új vendégházak építésében, mint a vitorlás és motoros jachtok, s a digitális kultúra megjelenésében. Mégis, mindkettőnél megmaradt a mindennapi élet centrumaként a romlatlan, régi főtér a halászkikötővel, a reggelente csoportosan kivonuló öreg halászokkal és kézműves csónakjaikkal, s esténként a városháza elé kiülő „bölcsek” csoportjával. Végtelen nyugalom árad az időtlen kövekből, melyekből a falakat, hullámtörőket, kerítéseket rakták össze. S ez nekünk, zaklatott fejű szárazföldieknek, jobb, mint bármely trendi gyógyjavallat. Jelsa és Vrboska valójában ékszerek Dalmácia királynőjének testén.


vbroska-p6020166-kicsi(1).jpg

A sziget egyik bájos szeglete, Vbroska

 

Más hullámhosszon

Egyik reggel megkerestük a slusszkulcsot, s beautóztunk a sziget bulifővárosába, a szállásunktól 26 km-re lévő Hvarba. Merőben más világba csöppentünk. A tágra tárt jachtkikötő mólói a világ legmodernebb vitorlázóinak, motorosainak nyújtanak luxus kiszolgálást, a sétányokon színes nemzetközi forgatag hullámzik, hatalmas utasszállító hajó kompjai ingajáratban hozzák-viszik távol-keleti utasaikat, s a város fölött uralkodó, méltóságos Fortica erődből pompás látványt nyújt a Pakleni-szigetek fűzére, melyek közül az egyiken, a Carpe Diemen egész éjszaka zakatol a DJ lemezkollekciója. Aki izgalmakra, pörgésre, netán új ismerősökre vágyik, annak itt a helye. Az egésznapos tapasztalatgyűjtéssel egybekötött kerekezés után, mi tagadás, csudijó érzés volt visszatérni a mi kis Muki Bay-ünkbe, s fejest ugrani csillogó zöld vizébe.

Utószó Hvar szigetéhez

A hetedik napon, házigazdáinktól, Nikolától és Irénétől elbúcsúzva, fájdalmas szívvel hagytuk magunk mögött kis öblünket, benne tengeri barátainkat. A még alvó házak között kihajtottunk a főútra, s végigszáguldottunk a sziget gerincén, a legdélebbi pontra, Sućuraj városkájába, mely legközelebb fekszik a kontinenshez.


sukuraj-p6060363-kicsi.jpg

Sucuraj - búcsú a szigettől

 

Kellemes csalódás - előző hírekkel ellentétben, az útvonal kb. kétharmadát, részben új nyomvonalon, már átépítették sztrádaminőségű, legalább kétpályás autóúttá, csupán a maradék harmad kínál némi izgalmat, korlátok nélküli szakadékok peremén kígyózva, megtűzdelve időnként tűkanyarokkal. Sućurajból rendszeres kompjárat indul a szoros másik oldalára, Drvenik kikötőjébe. Az út mindössze 45 percig tart, és sokkal olcsóbb, mint a spliti járat. A bevezetőben emlegetett doktor úrhoz mérten nekünk félórára sem volt szükségünk arra, hogy honvágyat érezzünk Jelsa után.

 

Írta és a fotókat készítette: Somogyvári D. György 

Meglepetésszurdok „Egy pocsolya emlékirataival”

Meglepetésszurdok „Egy pocsolya emlékirataival”

2020.02.17.

Friss levegő, fehér mészkősziklafalak között kanyargó, könnyen járható ösvény, völgyárokban csörgedező patak, egy igazi „ősemberbarlang”, mesélő telefonfülke az erdő szélén és remek panoráma a Budai-hegyekre. Mindezt tudja a Máriaremete határában lévő Remete-szurdok.

→ Tovább