Arborétum a város felett

A kis arborétum szerényen húzódik meg egy óriási sziklafal árnyékában. Az út túloldalán áll a Tettye emblematikus romja, pár lépésre onnan a tettyei mésztufabarlangot találjuk, és hófehér falaival ide látszik a Havi-hegyi kápolna is. Mi most azonban a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósághoz (DDNPI) tartozó közel két hektáros Pintér-kert Arborétumot ajánljuk figyelmetekbe.

Meseszép színkavalkád

Az arborétumban több mint 30 védett növény él, köztük a Mecsek híres bánáti bazsarózsája, amelynek májusban pompázik rózsaszín virága. Késő ősszel más szépségek várják a látogatókat, gyönyörű örökzöldek és az ősz csodás színkavalkádja a sárga juharokkal és a pirosló cserszömörcékkel a főszerepben.

A védett növények közül ebben az időszakban a szúrós és a lónyelvű csodabogyó tűnik ki. Piros bogyóikat mintha valami varázslat ragasztaná a levelekhez.

Az arborétum 2013-ban megnyitott felső részén a mecseki karsztbokorerdő természetes növényzetével lehet megismerkedni, ráadásul ahogy fölfelé haladunk a meredek lépcsősoron, egyre pazarabb panoráma tárul elénk. A sétautak mellett sok helyen padokat is találunk, a kert egyik legmagasabb pontján pedig egy kilátóból tekinthetünk rá a városra és a szomszédos Villányi-hegységre.

A természetszerető banktisztviselő

A kert alapítója, akiről később az arborétumot elnevezték, Pintér János (1879-1933) banktisztviselő volt, aki saját birtokán kezdett növényeket telepíteni 1926-ban. Az arborétum jövőre ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa, Komlós Attila régóta foglalkozik az arborétum történetével, tőle tudtam meg néhány érdekességet a kert múltjával kapcsolatban.

Pintér János sokat utazott, az első világháborúban Tirolban töltött szolgálatot, és ezen élmények nyomán fogalmazódott meg benne egy örökzöld gyűjteményes kert létrehozása. A bejáratához közel álló svájci stílusú villa, amely ma a DDNPI központja eredetileg Pintér János édesanyjáé, Erreth Matildé volt. Ő élete utolsó szakaszában Bécsbe tette át a székhelyét, ahol élénk társasági életet élt. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy

A császár egyébként négyszer járt Pécsen, és minden alkalommal hatalmas ünneplés fogadta; diadalkapuk, feldíszített épületek, díszszázad, katonazenekarok, harangzúgás és éljenző tömeg. 1891-es látogatásakor is népünnepélyt terveztek a Tettyén, a természet azonban közbeszólt, egy hirtelen jött vihar ugyanis elmosta az ünnepséget.

Szőlőültetvények helyett gyűjteményes kert

Bár Pintér János jómódú volt, nem arisztokrata családból származott, a felső középosztályhoz tartozott, így a kert létrehozása komoly anyagi vállalás volt részéről. A telek bővítésének költségeit például az apai örökségéből fedezte. Édesapjáé volt a városi gőzfürdő, és ennek jövedelme segítette hozzá ahhoz, hogy 1,7 hektárra tudja bővíteni a birtokát.

A villa körül eredetileg szőlőskertek voltak, az ezeket határoló kőkerítések maradványait ma is láthatjuk.

Szentimentális tájképi kertet álmodott meg, amelyben az örökzöld növények domináltak, de épített egy mesterséges várromot, két medencét és több szobor is került a sétányok mellé. Ma is áll még az a fából készült pavilon, amit a kert alapítója maga épített.

A kertbe belépve egy szárnyas oroszlán fogadja a látogatókat, ami a Zsolnay-gyárban készült. Zsolnay Miklós Pintér János legjobb barátja volt, valószínűleg ennek köszönhetően kerülhetett ide a különleges vízköpő.

Az arborétumban számos egyéb szobrot is láthatunk, amelyeket a Villányi Alkotótelep művészei készítettek az 1960-70-es években. A 15 szobor eredetileg a Nagyharsányi Szoborparkban állt, csak később kerültek át ide, de olyan érzése van az embernek, mintha eredetileg is ide szánták volna őket, annyira harmonikusan illeszkednek az arborétumi környezetbe.

Feledésbe merült, majd újra felfedezték

Pintér János nagy szeretettel és odaadással gondozta és bővítette kertjét egészen 1933-ban, 54 éves korában bekövetkezett haláláig. Gyermeke nem volt, a kertet felesége, Horváth Irma örökölte meg.

Irma asszony szembetegsége miatt azonban egy idő után már nem tudta a kert ügyeit intézni. A lépcsők és a padok szétestek, a gyűjteményes kertben pedig évről évre egyre nagyobb helyet hódított vissza a környező erdő. Irma asszony 1974-ben halt meg, végrendeltében a kertet és a villát a Vakok és Csökkentlátók Országos Szövetségére hagyta, akik sokat segítettek neki élete utolsó éveiben.

A 70-es évekre a kert áthatolhatatlan vadonná vált, amelyből itt-ott látszottak ki az ekkorra már nagyra nőtt örökzöldek. A feledésbe merült, elvadult kertre Reuter Camillo erdőmérnök figyelt fel, aki Szentágothai János pécsi akadémikus segítségével megvásárolta azt az Országos Természetvédelmi Hivatal számára. Ezután több évig tartó rekonstrukció kezdődött, majd a terület 1974-ben helyi, 1977-ben országos védelem alá került, 1980-ban pedig megnyitotta kapuit a látogatók előtt.

A kert felső részét 2013-ban csatolták az arborétumhoz. Itt már nem gyűjteményes kert, hanem a mecseki karsztbokorerdő fogadja a kirándulókat, a vékonyka talajban kapaszkodó molyhos tölgyekkel és meredek kaptatókkal.

Ha tériszonyunkat leküzdöttük, magunkat pedig fel a magasba törő lépcsőkön, már nincs más dolgunk, mint megpihenni egy padon, élvezni a késő őszi napsütést és hosszasan gyönyörködni a panorámában.

A Pintér-kert Arborétum egész évben látogatható, és az év során több vezetett túrát és tematikus programot is meghirdetnek a festői helyszínen. Ezekről a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság honlapján és Facebook-oldalán lehet tájékozódni.