Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Kőről-kőre a Börzsönyben

Turista Magazin 2016.03.08.

Március 6-án, vasárnap rendezték meg a Kőröl-kőre a Börzsönyben elnevezésű teljesítménytúrát. A sár és az olvadó hó még a tapasztalt túrázónak is erőt próbáló kihívást jelentett.

Fotó: Szlatki Gabriella
Fotó: Szlatki Gabriella

 

Perőcsényből, egy hangulatos zsákfaluból indult a majdnem 33 km-es túra, ami több hegy megmászása után ugyanide tért vissza. A reggeli eső sem szegte kedvét annak a több mint 200 túrázónak, akik a Magas-Börzsöny legszebb részeit akarták bejárni. Már jóval a rajtidő előtt sokan készültek az indulásra ezen a borongós napon. Az itiner átvétele, a kamásli megigazítása és egy csoki elfogyasztása után mi is nekiláttunk a távnak. A túra Perőcsény - Jancsi-hegy - Holló-kő - Vár-nyereg - Bánya-puszta - Vasedény kulcsosház - Nagy-Hideg-hegyi turistaház - Oltár-kő - Csóványos - Szabó-kövek - Nagy-Hideg-hegyi turistaház - Aklok-rétje - Salgóvár - Perőcsény útvonalon vezetett és 1636 m szintet emelkedett.

 

Fotó: Szlatki Gabriella
Fotó: Szlatki Gabriella


A párás idő ellenére is szép kilátás tárult elénk a Holló-kőről a Börzsöny még havas csúcsaira. A sárral eleinte mit sem törődtünk, a figyelmünket a hóvirágok és a mindent beborító élénkzöld mohák látványa vonzotta. Az összefüggő szürke felhő eleinte esővel fenyegetett, később a kora tavaszi hangulatot téliessé változtatta. Ez a Csóványoson a latyakos, saras hóban gázolva még jobban erősödött, és a szél is csak fokozta.

 

Fotó: Mohai Kata
Fotó: Mohai Kata


Az északi völgyekben sajnos még sok fa fekszik a 2014-es jégkár miatt. Szerencsére ez nem nehezítette a hegyre való feljutást. Az Oltár-kő környékén az erdészet ösvényt vágott a kidőlt fákba, szomorú, mégis látványos utat biztosítva így a turistáknak. Sajnos a csóványosi kilátóból nem csodálhattuk meg a Magyarország egyik legszebb panorámáját, persze ezt a felfele tartó ködös úton már sejtettük.

 

Fotó: Szlatki Gabriella
Fotó: Szlatki Gabriella


Lejjebb ereszkedve kiértünk a szürkeségből. Ismét visszatért a tavasz a keskeny, hóvirággal szegélyezett ösvényre. A hófoltokat felváltották a tócsák és a mély sár. Az olvadástól és sok esőtől megáradt patakok vízesésekkel tarkítva zúdultak le a völgyekben. Szép látvány, de a rajtuk való átkelés sokszor lassította a haladást. Régen nem láttunk már ennyi vizet a Börzsönyben. Ott is patak csörgedezett, ahol korábban sosem.

 

Fotó: Mohai Kata
Fotó: Mohai Kata


Délután már a Salgóvár romjainál jártunk, amikor kisütött a nap, és később végigkísért minket Perőcsényig. A Büzmöd-réten már a sárdagasztástól fáradt lábainkon kerestük az utolsó igazolókódot. Egy fán terelőszalagból készített kis X-et láttunk, de csak a cél előtt győztük meg magunkat arról, hogy ez volt a kód. A kilencórás szintidőn belül teljesítettük a távot, amit a szervezők szép jelvénnyel honoráltak. Egyből a gyűjteményem egyik kedvenc darabja lett.

 

Fotó: Mohai Kata
Fotó: Mohai Kata


Fáradtan, de jó érzéssel búcsúztunk a vadregényes Börzsönytől. Bár sokat járunk ide, mindig van új felfedeznivaló, mindig van miért visszatérni.

 

korol_kore_borzsony.jpg


Írta: Lánczi Péter

Fotók: Szlatki Gabriella és Mohai Kata