Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2016. június 5.

Miért nyúl a nyúl? - Túracipőért!

Május 15-én, pünkösdvasárnap, a Bakonyi Kalandorok Turista Egyesület szervezésében az I. Sokorói Kalandok teljesítménytúrán vettünk részt 560 társunkkal. Eddig kevesen fedezték fel ezt a vidéket, így ez a hagyományteremtő túra jó lehetőség a viszonylag ritkábban járt ösvények népszerűsítésére.

Itt születtem, így alátámaszthatom, hogy a Sokoró térsége kiváló túrahelyszín, kényelmes lehetőséget nyújt a kiránduláshoz. Könnyen megközelíthető Győr felől, és az itt húzódó települések természeti, valamint kulturális értékekben is gazdagok. Változatos a domborzat és az élővilág, sok védett növénnyel és állattal találkozhatunk a barangolásaink során, bármely évszakban. Kora márciusban hóvirág-, majd ibolyaszemléléssel szoktam nyitni a túraszezont, aztán a hónap vége felé számomra megszokott program a leánykökörcsinek felkeresése a Nyúli-hegyen. Emellett található még felénk méh- és pókbangó, árvalányhajak, nőszirom, gyurgyalag, tengelic, sárgarigó, búbosbanka, ölyvek, héják, baglyok, ritka lepkék, hogy csak párat említsek. Egy-egy dombot megmászva pedig pazar panoráma tárul elénk: Pannonhalma bencés főapátságára és a környező településekre pillanthatunk rá.

 


Mindemellett a környék évezredes szőlészeti, borászati kultúrával rendelkezik, és 1990-ben történelmi borvidékké nyilvánították a Sokorói-halomvidék 12 települését. Napjainkban számos családi pincészet várja az elfáradt vándorokat frissítő nedűvel. A pincéken túl megfigyelhetők még népi és szakrális építészeti emlékek, például régi tömésházak, présházak, partfalba vájt kemencék.


A túra napján az időjárás annyiban kegyes volt hozzánk, hogy csak kora reggel esett az eső. Meglehetősen hűvös időnk volt, és az előző napokban sok csapadék hullott, ezért számítottunk a sárra. Így már nagyobb kihívás volt a 399 méteres szintemelkedést és a 16,4 kilométert leküzdeni, a löszös-agyagos talajon fel-le csúszkálva, vaddisznódagonyákat kerülgetve.

 


A gyülekező Nyúl község főterén, a Szent István téren elhelyezkedő étteremnél volt. Ez előtt áll a Mária Terézia idején épített barokk templom, amelyet belülről is érdemes megcsodálni, ha valaki érdeklődik a híres festő, Dorfmeister István freskói iránt. A templom előtt egy másik nevezetesség is látható: a püspökségi szőlőprés az 1880-as évekből.


A túra első szakasza a Kökörcsin körútnak nevezett, a falu fő látnivalóit bemutató útvonallal egyezően haladt. A térről felfelé indultunk a zöld sáv jelzésen. Az általános iskolát és a sportpályát elhagyva az utca végén, egy régi barokk parasztház közelében, hatalmas, védett vadgesztenyefához érkezünk. Aljában egy 17. századi, korinthoszi oszlopon álló „Mária a gyermekkel”-szobor látható. Eredete máig vitatott. Az egyik történet szerint a török kiűzésének emlékére állíttatta Bubnich Mátyás győri kanonok. A másik úgy szól, hogy fogadalmi engesztelő szerepet töltött be a szobor a kuruc-labanc háborúk idején, amikor Heister generális vezetésével felégették a falut büntetésül, mert a kurucokat segítették.

 


Ezen a helyen végződik - számunkra kezdődik - az országos viszonylatban páratlan, eróziós szurdokvölgy, a Sárkány-völgy, helyi nevén Szurdik. A dombot átszelő vízmosás 650 méter hosszú, 40-60 méter széles, helyenként 20-30 méter mély. A partfalon megfigyelhetők az egykori Pannon-tenger üledékrétegei és a jégkorszak idején lerakódott lösztakaró.


Túránk meghatározó részét adták a löszmélyutak. A Sokorói-halomvidék keleti lejtőit borító sárga kőzetport vékony mészréteg köti össze, emiatt képes függőleges falakban is megállni. A meredek falakba a helyiek pincéket véstek, ebből a leglátványosabb a Vaskapu utca mentén húzódó pincesor, amelyen szintén végighaladtunk túránk során. A lösz szárazon olyan teherbíró, hogy a belevájt pincék téglaboltozást sem igényelnének. Ilyenre is számos példát látni Nyúlon. 100-150 évvel ezelőtt pedig még löszbe vájt partlakásokban is éltek a helybéliek, néhány ilyen is fennmaradt az utókor számára.

 


A Szurdik felső részén elhaladtunk a Szent Donát-kápolna előtt, amelyet a római korban vértanúságot szenvedett, a szőlősgazdák védőszentjeként tisztelt püspökről neveztek el. Itt megcsodálhattuk a hársfák frissen zöldellő leveleit is. A kápolna szentélyrésze 1710-ből való, kápolnává 1830-ban bővítették, a harangtornyot pedig 1901-ben kapta.


Innét a Bereknek nevezett, ligetes vízmosáson haladtunk a dombvonulat gerince felé. Az utolsó, legmeredekebb, agyagos talajú - a helyiek által Rovátnak hívott - szakasz végére érve, egy éles balkanyarral, a Szent Márton-vándorút piros sávval jelzett vonalát követtük egészen fel a Nyúli-hegyig, amely a Sokorói-dombság legmagasabb pontja 316 m tengerszint feletti magassággal. Ezután a Tényőhöz tartozó Bartus-völgy zöld, majd piros kereszt jelzései mentén haladtunk, ahol változatos talaj és növényzet tette érdekessé az utunkat. Egy-egy helyen szép kilátás nyílt Tényő északi részére. Sok csúszkálással, de szerencsére minden probléma nélkül eljutottunk a Győrújbaráthoz tartozó Prépostpusztára, ahol a Győri Gyermektábor található. Talán ez volt a túra legnehezebb szakasza a talajviszonyok miatt. Innét már csak egy komolyabb emelkedő vezetett a Pap-erdőn keresztül, hogy a nyúli Lila-domb lábánál elhaladva balra forduljunk, és leereszkedjünk a Vaskapu utcai pincesoron keresztül, vissza a kiindulóponthoz. A túra végére a nap is szépen kisütött, és rögtön kedvünk támadt volna újrakezdeni a sokorói kalandozást.


Szöveg és fotók: Bene Katalin

A Keleti-Mecsek legszebb gyöngyszemeit fűzi fel az Üvegesek útja

A Keleti-Mecsek legszebb gyöngyszemeit fűzi fel az Üvegesek útja

2021.01.21.

Pazar útvonalvezetés, párját ritkítóan ötletes tematika, egykori üveghuták helyére települt, megkapóan szép kis falvak, gyönyörű természeti környezet, mindez egy jól megtervezett egynapos körtúrába tömörítve: ez a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet legszebb látnivalóit bemutató, érdekes jelzésű Üvegesek útja.

→ Tovább
Kéktúrából kalandtúra a Visegrádi-hegységben

Kéktúrából kalandtúra a Visegrádi-hegységben

2021.01.10.

Harmadszor járom már az OKT-t, azt gondoltam, hogy egy rövidke Pilisszentlászló–Visegrád-szakaszon nem érhet különösebb meglepetés. Óriásit tévedtem. Pazar kilátások kápráztattak el, majdnem elgázolt egy komplett vaddisznókonda, a Borjú-főn mellbe vágott egy Wass Albert-idézet, majd végül a visegrádi vár erdőben rejtőző, omladozó falai mellett egy avarban lapuló, elfeledett Mátyás király emlékmű pörgette fel a fantáziámat.

→ Tovább