Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Sártengerben csúszkáltunk a Téli Tihanyon

Turista Magazin 2019.02.07.

Mindig visszatérek ide, most éppen télen. Téli Tihany Teljesítménytúra - már önmagában az elnevezés is csalogató.

A Balaton teljesen más télen, mint nyáron. Havat vártam, mínuszokat és keményre fagyott talajt. De jó lenne hóban gyalogolni! Sajnos azonban tavaszias idő fogadott, ide nem illő 14 fokkal, borult égbolttal, néha felsejlő napsugárral és sártengerrel.


A túrán csak előnevezéssel lehetett részt venni. Hamar betelt a létszám, amit a lemaradók bánhatnak, de a táj tényleg nem bírna el több kirándulót. Így is volt, hogy feltorlódtunk, kerülgettük egymást, félreálltunk, hogy a futók vagy a gyorsléptűek tartani tudják a tempójukat. A sár bokáig ért és azon felül is. Elmerültünk a pocsolyákban, egyensúlyoztunk, annyira csúszott, de ez senkit sem zavart, nevetve-viccelődve vettük tudomásul, hiszen lesz majd mit mesélni, mire emlékezni, végül is mindegy, hol csúszkálunk hóban vagy sárban, a bakancsot meg lehet a pucolni, a nadrágot pedig kimosni.

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika
Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

Sárral nehezített terep


Már harmadik alkalommal választottam a 10 kilométeres távot, így jól ismerem az útvonalat, nem kell néznem a térképet, nem tévedek el, épp elég a latyakban botorkálni és a szintidőt is illene tartanom. Az első állomás az Akasztó-domb. Félelemkeltő ez az elnevezés. Itt állt a régi időkben a bitófa, ahol kivégezték a gonosztevőket. Zsigmond király adományozott 1714-ben pallosjogot az apátságnak. Ma már semmi nem emlékeztet erre, viszont az innen nyíló panoráma lenyűgöző, készülnek is az első fotók. Gyorsan tovább, csússzunk, dombra fel és dombról le. Az Aranyház. Nem is ház, nincs is aranyból. Vajon mire gondolhat az, aki először hallja: aranyház? Ez egy gejzírkúp. A népnyelv nevezte így a vulkanikus tevékenység hatására kiemelkedett szirteket, mert a sárga zuzmó arany színben tündököl rajtuk a nap fényében.

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika
Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

Kilátás az Akatsztó-dombról

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika
Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

Az Aranyháznál

 

Közben leérünk a Belső-tóhoz, félig meg kell kerülni. Vize befagyott, ezt sajnálom - annak ellenére, hogy igazi havas időben reménykedtem -, mert így nem tükröződik benne az apátság a domboldal házaival - hálás fotótéma! - s ráadásul még a nap sem sütött ki, így milyen fénykép készül? Végül nem is lett olyan rossz. A nád sárga színével egy kicsit eltünteti, barátságosabbá teszi a téli szürkeséget.

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika
Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

A Belső-tónál, háttérben a tihanyi apátság


Újra felfelé kell mászni, igyekszem is, jön a Kis-erdő. A vulkáni eredetű bazaltsziklákat később a szél elbontotta, innen a nevük: szélmarta. A sziklákról egészen lenyűgöző kilátás nyílik a Külső-tóra, az Apáti-hegyre, a Balaton keskeny sávja zárja a látóhatárt délnyugaton. Úgy érzed, fenn állsz a világ tetején, szabad vagy, nem tudsz betelni a látvánnyal, sűrűn kattog a fényképezőgéped, és szidod a napot, hogy épp most kellett felhő mögé bújnia.

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika
Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

A Külső-tó a „szélmarta” bazaltsziklákról


Tovább indulok az Óvár meghódítására. Várat, amilyennek azt elképzeled, ne is keress, ez földvár, a Balaton-felvidék legnagyobbja. A tetőn újra pazar panorámában van részünk Balatonfüred irányában. Leereszkedünk a keleti oldalon a barátlakások mellett. Ez a legnehezebb szakasza a túrának, meredek, kanyargós az út, és rendkívül sáros, csúszós. El is estem, de az ijedségen kívül nem történt bajom, csak csupa sár lettem, a ruhám, a hajam. Lesz majd mit mesélni… A sötét, nyirkos erdő egyszerre csak véget ér, igazi megkönnyebbülés. Szembecsap a fény, a fagyott Balaton hol fehér, hol smaragd színű jegével. Meg kell állni, fényképezni. Ami a szemnek a színek orgiája itt, az a fülnek a töredező, olvadozó jég hangja. Nem volt elég eddig a szépből, ez csak fokozódik. Sajnos a balatoni madarak, a hattyúk és a vadkacsák eltűntek a part közeléből, nem pózolnak egy fotó erejéig sem. Igyekszünk tovább az utolsó előtti ellenőrző ponthoz, a hajóállomáshoz. Pár pillantás a téli álmát alvó kikötőre, néhány kép is készül, gyönyörűek a színek: a piros épület, a kék oszlopok, a kékes-fehér jég a náddal.

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika
Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

A füredi öböl Óvárról

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika
Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

Szép látvány a töredező jégfelszínű Balaton


Az utolsó erőösszeszedés, megbirkózni az utolsó kilométerrel, fel a szerpentinen az ország legszebb kálváriájához. Egy kedves pillanat útközben, ez is Tihanyhoz tartozik: az Echo-kövön egy kislány áll, elkiáltott szavai visszhangoznak. Már csak pár méter és egy újabb csodás panoráma: Jézus kőkeresztje és a keresztútját jelképező, kőből készült stációk mögött feltűnik a bencés apátság barokk temploma. A túra útvonala immár köves járdán és úttesten folytatódik régi műemlékházak között.

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika
Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

Megérkezés a kálváriához

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika
Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

A túra vége műemlékházak között vezet el a cél felé


A célban boldogan nyújtom át az igazolófüzetemet mind a hat pecséttel, csak pár perccel léptem túl a megszabott három óra és tizenöt perces szintidőt. Sikerült. Nem fogott ki rajtam a „sárkorcsolyapálya”. Nem kitűzőt vagy hűtőmágnest kapunk a szervezőktől, hanem egy nyakba akasztható érmet a jubileumi X. Téli Tihany Teljesítménytúra alkalmából.

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika
Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika


Lefényképeztetem magam a túra nagy logójánál, nemcsak azért, hogy legyen mit mutatni, egy jó hangulatú túra emlékét idézi majd fel az a fotó. Kellemes volt, annak ellenére, hogy bizony meg kellett küzdenem alaposan a sárral, a csúszásveszéllyel. Testileg-lelkileg feltöltődtem egy időre megint. Számomra nem az a lényeg, hogy minél rövidebb idő alatt végigrohanjak, nem vagyok versenyző, inkább nézelődök, odafigyelek a természet legapróbb csodáira is útközben, legyen az egy kis virág vagy egy színharmónia, sok minden, ami így a barangolás közben adódik, és fényképezek szenvedéllyel. Túratársak jönnek, mennek, köszönünk, jó utat kívánunk és mindenki folytatja a maga útját.

 

Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika
Fotó: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

 

Szöveg és fotók: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 

Kapcsolódó cikkeink:

A Tihanyi-félsziget télen is nagy élmény

Tihany mediterrán ösvényein

A balatoni táj a turistaszezonon túl is gyönyörű

Kilencven éve kutatják a Balatont Tihanyban