Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2019. február 7.

Sártengerben csúszkáltunk a Téli Tihanyon

Mindig visszatérek ide, most éppen télen. Téli Tihany Teljesítménytúra - már önmagában az elnevezés is csalogató.

A Balaton teljesen más télen, mint nyáron. Havat vártam, mínuszokat és keményre fagyott talajt. De jó lenne hóban gyalogolni! Sajnos azonban tavaszias idő fogadott, ide nem illő 14 fokkal, borult égbolttal, néha felsejlő napsugárral és sártengerrel.


A túrán csak előnevezéssel lehetett részt venni. Hamar betelt a létszám, amit a lemaradók bánhatnak, de a táj tényleg nem bírna el több kirándulót. Így is volt, hogy feltorlódtunk, kerülgettük egymást, félreálltunk, hogy a futók vagy a gyorsléptűek tartani tudják a tempójukat. A sár bokáig ért és azon felül is. Elmerültünk a pocsolyákban, egyensúlyoztunk, annyira csúszott, de ez senkit sem zavart, nevetve-viccelődve vettük tudomásul, hiszen lesz majd mit mesélni, mire emlékezni, végül is mindegy, hol csúszkálunk hóban vagy sárban, a bakancsot meg lehet a pucolni, a nadrágot pedig kimosni.

 

Sárral nehezített terep


Már harmadik alkalommal választottam a 10 kilométeres távot, így jól ismerem az útvonalat, nem kell néznem a térképet, nem tévedek el, épp elég a latyakban botorkálni és a szintidőt is illene tartanom. Az első állomás az Akasztó-domb. Félelemkeltő ez az elnevezés. Itt állt a régi időkben a bitófa, ahol kivégezték a gonosztevőket. Zsigmond király adományozott 1714-ben pallosjogot az apátságnak. Ma már semmi nem emlékeztet erre, viszont az innen nyíló panoráma lenyűgöző, készülnek is az első fotók. Gyorsan tovább, csússzunk, dombra fel és dombról le. Az Aranyház. Nem is ház, nincs is aranyból. Vajon mire gondolhat az, aki először hallja: aranyház? Ez egy gejzírkúp. A népnyelv nevezte így a vulkanikus tevékenység hatására kiemelkedett szirteket, mert a sárga zuzmó arany színben tündököl rajtuk a nap fényében.

 

Kilátás az Akatsztó-dombról

 

Az Aranyháznál

 

Közben leérünk a Belső-tóhoz, félig meg kell kerülni. Vize befagyott, ezt sajnálom - annak ellenére, hogy igazi havas időben reménykedtem -, mert így nem tükröződik benne az apátság a domboldal házaival - hálás fotótéma! - s ráadásul még a nap sem sütött ki, így milyen fénykép készül? Végül nem is lett olyan rossz. A nád sárga színével egy kicsit eltünteti, barátságosabbá teszi a téli szürkeséget.

 

A Belső-tónál, háttérben a tihanyi apátság


Újra felfelé kell mászni, igyekszem is, jön a Kis-erdő. A vulkáni eredetű bazaltsziklákat később a szél elbontotta, innen a nevük: szélmarta. A sziklákról egészen lenyűgöző kilátás nyílik a Külső-tóra, az Apáti-hegyre, a Balaton keskeny sávja zárja a látóhatárt délnyugaton. Úgy érzed, fenn állsz a világ tetején, szabad vagy, nem tudsz betelni a látvánnyal, sűrűn kattog a fényképezőgéped, és szidod a napot, hogy épp most kellett felhő mögé bújnia.

 

A Külső-tó a „szélmarta” bazaltsziklákról


Tovább indulok az Óvár meghódítására. Várat, amilyennek azt elképzeled, ne is keress, ez földvár, a Balaton-felvidék legnagyobbja. A tetőn újra pazar panorámában van részünk Balatonfüred irányában. Leereszkedünk a keleti oldalon a barátlakások mellett. Ez a legnehezebb szakasza a túrának, meredek, kanyargós az út, és rendkívül sáros, csúszós. El is estem, de az ijedségen kívül nem történt bajom, csak csupa sár lettem, a ruhám, a hajam. Lesz majd mit mesélni… A sötét, nyirkos erdő egyszerre csak véget ér, igazi megkönnyebbülés. Szembecsap a fény, a fagyott Balaton hol fehér, hol smaragd színű jegével. Meg kell állni, fényképezni. Ami a szemnek a színek orgiája itt, az a fülnek a töredező, olvadozó jég hangja. Nem volt elég eddig a szépből, ez csak fokozódik. Sajnos a balatoni madarak, a hattyúk és a vadkacsák eltűntek a part közeléből, nem pózolnak egy fotó erejéig sem. Igyekszünk tovább az utolsó előtti ellenőrző ponthoz, a hajóállomáshoz. Pár pillantás a téli álmát alvó kikötőre, néhány kép is készül, gyönyörűek a színek: a piros épület, a kék oszlopok, a kékes-fehér jég a náddal.

 

A füredi öböl Óvárról

 

Szép látvány a töredező jégfelszínű Balaton


Az utolsó erőösszeszedés, megbirkózni az utolsó kilométerrel, fel a szerpentinen az ország legszebb kálváriájához. Egy kedves pillanat útközben, ez is Tihanyhoz tartozik: az Echo-kövön egy kislány áll, elkiáltott szavai visszhangoznak. Már csak pár méter és egy újabb csodás panoráma: Jézus kőkeresztje és a keresztútját jelképező, kőből készült stációk mögött feltűnik a bencés apátság barokk temploma. A túra útvonala immár köves járdán és úttesten folytatódik régi műemlékházak között.

 

Megérkezés a kálváriához

 

A túra vége műemlékházak között vezet el a cél felé


A célban boldogan nyújtom át az igazolófüzetemet mind a hat pecséttel, csak pár perccel léptem túl a megszabott három óra és tizenöt perces szintidőt. Sikerült. Nem fogott ki rajtam a „sárkorcsolyapálya”. Nem kitűzőt vagy hűtőmágnest kapunk a szervezőktől, hanem egy nyakba akasztható érmet a jubileumi X. Téli Tihany Teljesítménytúra alkalmából.

 


Lefényképeztetem magam a túra nagy logójánál, nemcsak azért, hogy legyen mit mutatni, egy jó hangulatú túra emlékét idézi majd fel az a fotó. Kellemes volt, annak ellenére, hogy bizony meg kellett küzdenem alaposan a sárral, a csúszásveszéllyel. Testileg-lelkileg feltöltődtem egy időre megint. Számomra nem az a lényeg, hogy minél rövidebb idő alatt végigrohanjak, nem vagyok versenyző, inkább nézelődök, odafigyelek a természet legapróbb csodáira is útközben, legyen az egy kis virág vagy egy színharmónia, sok minden, ami így a barangolás közben adódik, és fényképezek szenvedéllyel. Túratársak jönnek, mennek, köszönünk, jó utat kívánunk és mindenki folytatja a maga útját.

 

 

Szöveg és fotók: Kovácsné Csonkás Erika Veronika

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 

Kapcsolódó cikkeink:

A Tihanyi-félsziget télen is nagy élmény

Tihany mediterrán ösvényein

A balatoni táj a turistaszezonon túl is gyönyörű

Kilencven éve kutatják a Balatont Tihanyban

Jégbe dermedt csodavilág a tőserdei Holt-Tiszánál

Jégbe dermedt csodavilág a tőserdei Holt-Tiszánál

2022.01.26.

A Kecskeméttől alig húsz percnyi autóútra fekvő Szikrai-Holt-Tisza és a szomszédos Alpári-rét az ősi, szabályozás előtti Tisza menti élővilág egyik utolsó megmaradt menedéke. Egy könnyed sétára kerestem fel ezt a varázslatos tájat, ám a jégbe fagyott ártéri világban olyan csodákra leltem, melyekről induláskor még csak nem is álmodoztam.

→ Tovább
A turistautak színeváltozása Thirring Gusztávtól napjainkig

A turistautak színeváltozása Thirring Gusztávtól napjainkig

2022.01.23.

Ami Hérakleitosznak a folyók mozgása (minden változik, de mégsem), az nekünk a hazai turistajelzések és földrajzi nevek dialektikája Thirring Gusztáv 1900-as útleírásának segítségével Pomázon és Szentendrén. Na, de hol van a Bucsina-forrás? Egyébként egyszerű túra.

→ Tovább
 Az upponyi sziklabércek legszebb ajándéka

Az upponyi sziklabércek legszebb ajándéka

2022.01.22.

A Kárpátok elvesztett hegyeinek zord hangulatát idéző Upponyi-szoros, a pazar panorámát nyújtó Kalica-tető, a mesebeli nyugalmat árasztó Lázbérci-tó, az Árpád-kori Dedevár, és a ritkán járt, titokzatos Eszkála-tető felkeresése önmagában is felejthetetlen élményt nyújt az Upponyi-hegységet felkereső kirándulóknak. Egy szép téli napon ráadásként még egy igazán különleges ajándékot is kaptam ettől a kissé elfeledett, ámde csodaszép hegyvidéktől.

→ Tovább