Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2019. február 22.

Kajakkal a Dunakanyarban megfeneklett teherhajóhoz

Götz Gábor olvasónk magazinunk egyik cikke alapján felkerekedett, és elevezett a Dunán a Helemba melletti zátonyhoz, ahol a Jess nevű román teherhajó vesztegel. Erről egy képes-videós összeállítást küldött be a szerkesztőségünkbe. 

A turistamagazin.hu oldalon találtam egy cikket: Turistalátványosság lehet a Dunakanyarban megfeneklett teherhajó! Teljesen magával ragadott a szenvedély, hogy a téli Dunán egyszemélyes felfedezőtúrára menjek. Szerencsére nem gyakori az efféle jelenség, ezt látni kell! A tettek követték az elhatározásomat, február 8-án elkezdtem pakolni a gondosan összeállított felszerelést, hogy a hajózási szabályzatnak és saját magam biztonságának is megfeleljek a téli Dunán.

 

 

Nem indultam korán, vártam, hogy kicsit felmelegedjen az idő, kisüssön a nap. Ez utóbbi végül nem következett be, így végig hidegben, de a legnagyobb szerencsémre szélcsendben tudtam evezni. A szobi rév alól indultam, egyszemélyes tengeri kajakkal, folyás iránynak fölfelé a Helembai-zátony felé.

 

 

Már messziről elképesztő volt, mennyire jól kivehető a zátonyon a teherhajó. Megfeneklett, de a folyó folyik tovább, az élet megy tovább, és a nemzetközi hajózási útvonalon a hajók jönnek-mennek. Elértem az Ipoly torkolatát, ami után hegyes kődarabok álltak ki a vízből, figyelnem kellett, merre irányítom a kajakom, nehogy egy víz alatti kőre fussak. Ahol összeszűkül a folyó, mindig nagyobb a sebessége, nagyon jött a víz, elhatároztam, kicsit túlevezek az elakadt hajó vonalán, és traverzbe fogom átsodortatni magam a zátonyra.

 

 

Sikerrel jártam, és ahogy a képeken látszanak az arányok, hihetetlen kicsinek és mégis erősnek éreztem magam. Mindig különleges élmény a téli Dunán evezni, egészen más, mint nyáron. Ilyenkor nincs épeszű ember a vízen. Teljesen a természet részének érzem magam. Ahogy a hatalmas teherhajót néztem, a legerősebb gondolatom az volt, hogy vendégek vagyunk a vízen, a természetben, újra meg kell tanulni a természettel együtt élni és tisztelni. Ha egy ekkora hajót a föld meg tud állítani, és a víz majd egyszer ismét tovább tudja vinni, akkor mi hol is vagyunk, mekkorák is vagyunk?

 

 

Visszafelé a kocsihoz alig kellett evezni, csak hagytam, hogy a sodrással áramoljak, és néztem a Dunakanyart, ami hívott magához, de azt egy másik túranapra kell tennem.

 

 

Szöveg, videó és fotók: Götz Gábor

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 

Kapcsolódó cikkeink:
Turistalátványosság lehet a Dunakanyarban megfeneklett teherhajó

Nézz más szemmel a Dunakanyarra!

Szigetkerülés a Szentendrei-Dunán

Óbükk gyöngyszeme: az Arlói-tó

Óbükk gyöngyszeme: az Arlói-tó

2020.09.21.

Nehéz sorsú iparvidék, káprázatosan szép természeti környezet, Erdélyt idéző tájak, ahol még ma is csodabogár a bakancsos turista. Az ország északi peremvidékén hullámzó Vajdavár-homokkővidék, vagy ahogyan a helyiek hívják, az Óbükk, még ma is felfedezetlen terület a természetjárók számára. A táj egyik legszebb látnivalója a gyönyörű környezetben megbújó Arlói-tó.

→ Tovább
Téli élmény a nyár közepén Tirol tetején

Téli élmény a nyár közepén Tirol tetején

2020.08.17.

A tél derekán nyaralni menni manapság teljesen szokványos, de a fordítottjától sokan idegenkednek. Hógolyózni júniusban egy gleccser tetején egészen különleges dolog. Ezt az élményt próbáltuk ki Tirol tetején, a Stubai-gleccseren.

→ Tovább