Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. május 14.

Tavaszköszöntő túra a Karancs-Medvesen

A Salgótarján körül húzódó pazar hegyvidékek legszebb bércein vezető Karancs-Medves-túrákon minden évben részt veszek valamelyik távon. 

Azon kívül, hogy feleségemmel terveztem ezt a túrát, még egy dolog motivált abban, hogy ezúttal a 35 km-es klasszikus táv helyett a 20-ason induljunk, mégpedig az, hogy Boszorkány-kőtől lefelé az egykori fogaskerekű kisvasút nyomvonalán halad ez a túra, érdekelt, hogy mi látható még Magyarország első fogaskerekű kisvasútjának emlékeiből.

 

 

Az évszázados bükkösben, gyönyörű környezetben fekvő eresztvényi szállásunkon ébredtünk, majd egy nagyon bőséges, finom reggeli után ezúttal a Galcsik fogadónál kezdtük a napi menetet. A nevezés hamar megvolt, kedves, barátságos rendezők, igényes itiner, és már indulhattunk is. Irány a Kálvária-domb!

 

 

Az 1930-ban épült, történelmi hangulatot árasztó salgótarjáni kálvária évről évre egyre szépül. Az előző rendszerben csupán a gaz lepte be, a Nagy-Magyarországot formázó barlang el volt falazva, jóformán tiltott zóna volt, bezzeg a fölötte emelkedő egykori Partizán-emlékmű...

 

 

Az idők változnak, a partizánok eltűntek, Nagy-Magyarország barlang ismét kibontva, és helyreállítva. Érdemes megtekinteni, akár csupán csak egy városnéző séta keretében is ezt a gyönyörű emlékművet.

 

 

Felfelé kapaszkodva jobbról, balról pihenőpadok, mindegyiken felirat, „kibékülős”, „romantikázós”, „kávézós”, vagy éppen „szelfizős” pad, jókedvre derítő, vidám kis attrakciók, nem kerül sokba, mégis milyen ötletes!

A Kálvária tetején ellenőrző pont fogad, itt eddig nem volt, de sokan levágnak egy picit mindjárt az elején, ezért indokolt lett. Pár száz méterrel utána, már a gerincúton haladva jöttek is szembe olyanok, akik későn értesültek a csalfa kis pont létezéséről.

 

 

A csodálatosan szép Czeberna-völgyig a sárga sáv jelzésen, a Bányász-körúton együtt haladunk a 35-ös és az 50-es mezőnnyel, ezt az utat jól ismerem, eddig mindig mikor eljöttem, a 35 kilométeren indultam. A Czeberna-völgy ellenőrző pontjánál három táv három felé indul, mi a 20-ason jobbra el, a rettegett Karancs-hegy aljában, a Gyopár-forrás völgyében, a Kercseg laposa felé. Elmélázva nézek el balra, a 35-ös táblácskára, melyen indulva a meseszép Czeberna-völgyben kapaszkodik a sárga sáv fel a Karancsra. Annyira nem hiányzik, mert a „Karancs-kaptató” turistatizedelő 45 fokos emelkedőjére nagyon élesen emlékszem, úgy kiveszi az ember zsírját, hogy a Karancson, kb. 9 kilométernél azt hiszi, hogy Somoskőújfaluig nem bír lemenni, nemhogy a célig még több mint 25 kilométert!

 

 

Gyönyörű patakmederben, árnyas erdőben haladunk, míg egy csodás tisztáshoz nem érünk. A Gyopár-forrás mesebelien szép rétjét hétvégi, piknikezős turistáknak találták ki, pihenőpadok, szalonnasütők mindenfelé, ha felnézünk, akkor a 727 méter magas Karancs egyre inkább visszaerdősülő, egykori kőbányája köszön vissza ránk.

 

 

A Kercseg-laposnál kinyílik a táj, nem bírunk betelni a zöldellő réten álló magányos fa, és a mögötte emelkedő Salgó várának csodás panorámájával!

 

 

Somoskőújfalu határában egy gyönyörű bernáthegyi kutya fogad, majd a virágba borult utcákon kényelmes tempóban haladunk a Határ büfé felé, amely újabb ellenőrző pontot jelent.

 

Útközben egyszer csak vékonyka kis hang szólít meg minket balról: „Tetszenek kérni limonádét?”
Egy ház kapujában három kisgyermek ül, hevenyészett kis asztal, rajta poharak, limonádé, pár csoki, egy keksz, focis kártyák, megindító volt látni, hogy a gyerekek szinte mindenüket kihozták ide egy kis pénz reményében.

 

Annyit iszom a 25 forintért árult limonádéból, amennyit csak tudok, egyébként nagyon finom volt, veszünk csokit, és még egy Tottis focis kártyára is szert tettem. (Őt legalább láttam élőben is gólt rúgni, még 2005-ben.) Egy kis fagyira valót is hagytunk nekik, az egyik kis gyerek már szaladt is befelé:„Anya, anya!”

Ilyenkor el lehet gondolkozni azon, ki, mit nevez szegénységnek, és picit visszarendeződik az ember értékrendje a normális kerékvágásba.

 

 

Az évről évre egyre elhanyagoltabbnak tűnő Határ büfé után az egykori kőszállító kisvasút szépen kiegyenlített töltésén, szinte szintben haladtunk Eresztvény felé, majd a nagyon szép állapotban megmaradt, ma is autók, traktorok járta kisvasúti alagút után enyhén emelkedve, de továbbra is a töltésen haladva értünk fel Eresztvénybe.

 

 

Eresztvény mára turistaközponttá avanzsált. Az egykori Napsugár étterem a Novohrad-Nógrád Geopark fogadóépülete lett, a mellette lévő játszótér, gyermekeim régi kedvence szépen karbantartva, megújulva a tarjániak kedvelt pihenőhelye.

 

 

A lelkes ZUTÉ-s pontőrök csurgatós-zsíros kenyeres, szalonnasütős majálissá varázsolták az ellenőrző pontot, nagyon hangulatos volt, jól sikerült a vendéglátás nekik ezúttal is. Kellett is az energia, mert a Salgó várának 625 méter magas csúcsa várt ránk. Gyönyörű bükkös öregerdőben kapaszkodtunk egyre felfelé, jól ismert úton, meg-megállva, szusszanva, gyakori pihenőkkel, de a vártnál lényegesen jobban haladva.

 

 

A vár és annak panorámája megunhatatlan, kötelező jelleggel fotóztam párat, beszélgettem picit az ismerős pontőrökkel, majd irány a Boszorkány-kő.

 

 

A Boszorkány-kő ereszkedője (emelkedője) a brutális, a már-már szinte járhatatlan kategóriába tartozik, fától fáig, egymásba kapaszkodva ereszkedtünk lefelé, majd a piros sáv jelzést elérve az egykori kőszállító kisvasút régi töltésén immár széles, enyhén ereszkedő szintútra fordultunk.

 

 

A piros jelzésen Ponyipusztánál pontőrök, majd nagy sajnálatomra elhagyja az ösvény a kisvasút egykori vonalát, és egy erdei, nem túl látványos ösvényen halad a Gedőc-tető csillagvizsgálója felé. A régi csillagvizsgáló épülete megvan, itt tanultam meg egykoron, amit a csillagokról tudok (jó keveset, de azt mind). A pontőrök azt nem tudják megmondani, hogy üzemel-e, de szerintem már nem.

 

Már csak az ereszkedés maradt vissza Salgótarján központjáig, amely egy kevésbé látványos úton, gazos erdőben vezet, majd városhatárt érve hamarosan visszaértünk a Galcsik fogadóba, a rajt és cél helyszínére.

Pár kedves szó, szép kitűző és egy szép túranap után jóleső fáradtsággal a lábakban elégedetten indultunk haza.

 

Szöveg és fotó: Konfár Tibor

 

 

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Fedezzük fel a palóc fővárost!

Fedezzük fel a palóc fővárost!

2024.03.28.

A Nógrád vármegye északi peremén, Budapesttől jó órányi autózásra fekvő egykori vármegyeszékhely, Balassagyarmat erős túlzással sem nevezhető felkapott turistacélpontnak. Pedig ez a bájos, szépen fejlődő Ipoly-parti városka történelmi városközpontjával, a Palóc Ligettel, és a közelmúltban átadott, igényesen kialakított tematikus tanösvényeivel egy remek városnéző kirándulást ígér az ide látogatóknak.

→ Tovább
Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

2024.03.20.

Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a huszadik századi magyar történelem egyik legnagyobb hatású alakja az ötvenes években a felsőpetényi Almásy-kastélyban raboskodott. Ittlétének és szerencsés kiszabadulásának színhelyeit, emlékműveit kerestük fel a rétságiak által szervezett "Mindszenty nyomában" elnevezésű túrán.

→ Tovább