1. A köd nem más, mint egy felhő közvetlenül a föld felett

Kezdjük az alapokkal. Ha a talajközeli levegő lehűl a harmatpontig, a vízgőz kicsapódik, és apró cseppekké alakul. Ehhez szükség van kondenzációs magvakra, azaz mikroszkopikus részecskékre, mint amilyen a por, a pollen, a tengeri só vagy az ipari szennyezőanyagok és a füst – ezekre ülnek rá ezek a pici vízcseppek. Amikor a magasban csapódik ki a vízgőz, akkor nem ködről, hanem felhőről van szó.

2. Mi a különbség a köd és a pára között?

A pontos definíciókhoz hívjuk a met.hu-t segítségül. Eszerint ha a felszín közelében lebegő felhőelemek miatt a látástávolság kisebb, mint egy kilométer, akkor köd van, abban az esetben viszont, ha a látótávolság 1 és 5 km közötti, párásságról beszélünk. Egyébként a párából később lehet köd, ha a fokozódik a lehűlés és a kicsapódás.

3. Mi köze a ködnek a szmoghoz?

Amikor a pára vagy a köd keveredik a levegőben lévő szennyezőanyagokkal, mint amilyen a korom, a kén-dioxid vagy a nitrogén-oxidok, kialakul a szmog. Ha tehát eleve nagy a köd, könnyebben alakul ki a szmog is: ilyenkor a káros anyagok mintegy „csapdába esnek” a földfelszín közelében.

4. Hányféle köd van?

Leggyakrabban kisugárzási köddel találkozhatunk, amely éjszakai lehűlés során alakul ki, amikor a talaj gyorsan leadja a hőt, és a fölötte lévő levegő lehűl a harmatpontig. Emellett léteznek még más típusok is, attól függően, hogy milyen körülmények adottak:

• Advekciós köd: meleg, nedves levegő áramlik hideg felszín fölé, ahol lehűl és kondenzálódik – tehát légmozgásra van szükség a létrejöttéhez.
• Frontális köd, más néven csapadékköd: a nevéből már kiderül, hogy frontokhoz, méghozzá melegfrontokhoz kapcsolódó csapadék nyomán alakul ki.
• Hegyvidéki vagy orográfiai köd: amikor a levegő egy hegyoldalon felfelé áramlik, lehűl, és ha eléri a harmatpontot, köd keletkezik.
• Párolgási köd: amikor a hideg levegő egy melegebb víztükör felett áramlik el, és a vízből párolgó vízgőz kicsapódik.

5. A zúzmara is ködből lesz

Csak köd kell hozzá, fagypont alatti hőmérséklet, egy kis légmozgás és olyan tereptárgyak, amelyeken kicsapódhatnak a jégkristályok, és kész is a zúzmara. (Ha kíváncsi vagy, mi a különbség a dér és a zúzmara között, kattints ide!) Ha a ködcseppek meghíznak és leesnek, ködszitálásról beszélünk, ám amikor a talajon csúszós, jeges réteget is képeznek, már ónos esőnek hívjuk. Ez akkor fordul elő, ha a talaj fagyott, de a levegő hőmérséklete még 0 fok fölött van.

6. Ködben is alakulhat ki szivárvány

Ezt nemes egyszerűséggel ködszivárványnak nevezzük. Látványos fenomén, annak ellenére, hogy az eredeti szivárvánnyal ellentétben nem színes. A ritka légköroptikai jelenség általában hajnalban vagy délelőtt csíphető el, még a köd eloszlása előtt, és azért fehér, mert a köd cseppjei nagyon aprók (kb. 0,001 mm átmérőjűek), így nem képesek a szivárvány színeire bontani a napfényt.

7. Ködgyűjtés: ivóvíz a levegőből

Olyan száraz, hegyvidéki területeken, ahol a csapadék nem, a köd viszont gyakori,

A ködcseppek kicsapódnak a hálón, így a víz összegyűjthető. A módszer az orográfiai vagy advekciós köd által érintett területeken használható a legjobban.

8. A köd otthona a magasban

A köderdők (más néven felhőerdők) az egyenlítő közeli, 850–4000 m közötti hegységekben alakulnak ki (de főként 2000 m körül). Itt állandóan magas páratartalom, a hőmérséklet pedig 8-20°C között van. A fák lombkoronáját beborítja a felhőtakaró, mohák, páfrányok és zuzmók, orchideák, broméliák kúsznak rajtuk, amelyek a ködből szívják a nedvességet. A köderdők mindössze a világ erdőterületeinek 1%-át teszik ki. Hihetetlen biológiai sokféleséget tartanak fenn, hozzájárulnak a vízellátáshoz, a talajerózió csökkentéséhez, és szén-dioxidot raktároznak. Ugyanakkor az erdőirtás és az éghajlatváltozás veszélyezteti ezeket az egyedülálló ökoszisztémákat.