Futótűzként terjedt a hír világszerte a médiákban, hogy klónozás és génszerkesztés segítségével sikerült az utolsó jégkorszak végén kihalt óriásfarkast „feltámasztania” az amerikai Colossal Biosciences biotechnológiai vállalatnak. A Trónok harcából ismert rémfarkasok megalkotása a tudományos szenzáción túl rengeteg kérdést is felvet.
A Colossal Biosciences dallasi biotech-vállalat április 7-én jelentette be, hogy a közelmúltban klónozás és génszerkesztési technológiák alkalmazásával sikerült három óriásfarkas-kölyköt visszahozni az életbe.
Mintegy 12 ezer éve jelentek meg a földön
Az óriásfarkas (angolul dire wolf, tudományos neve: Aenocyon dirus, korábban Canis dirus) körülbelül 125 ezer éve jelent meg Észak-Amerikában, és tízezer évvel ezelőttig, az utolsó jégkorszak végéig élt az amerikai kontinensen.
Korábban a mai farkasok ősének hitték, azonban 2021-ben a DNS-vizsgálatból kiderült, hogy csak távoli rokona a farkasoknak vagy a kutyáknak – olvasható a Qubit részletes elemzésében.
Mint írják, a Colossal cég kutatói „több tízezer éves fog- és csontminták elemzése alapján végeztek változtatásokat a szürke farkasok génjein, majd az így előállított embriókat keverék kutyákba ültették – így 2024 októberében megszületett Romulus és Remus, az elmúlt tízezer év első óriásfarkas-testvérpárja”. Egy másik „kutyabéranya” pedig 2025 januárjában adott életet Khaleesinek. A kis szukát a Trónok harca egyik karaktere után nevezték el, míg a kanokat Róma mondabeli alapítóiról.
A most hat hónapos kölykök hófehérek, és a beszámolók alapján már majdnem 120 cm hosszúak és a 40 kilogrammot közelítik.
A kutatók szerint idővel akár a 180 centimétert és a 70 kilót is elérhetik.
A cikkben kiemelik, viselkedésük nem hasonlít a „buzgó kölyökkutyákéra, hiányzik belőlük az emberek figyelméért folytatott játékos küzdelem”, és magányosan, az emberektől a lehető legnagyobb távolságot tartva játszanak a 800 hektáros, 3 méter magas kerítéssel körbevett rezervátumukban. Étrendjük jobbára marha-, ló- és szarvashúsból áll.
A Colossal munkássága kezdetektől fogva megosztja a tudományos közösséget. Míg egyesek ámulattal követik és hurráoptimizmussal üdvözlik a biotechnológia és génszerkesztés vívmányait, addig több szakember arra figyelmeztet, nem tudhatjuk, hogy pontosan milyen hatása lehet/lesz a környezetre, ha kihalt állatokat támasztanak fel laboratóriumokban.