Az ősz az erdőkben és a hegyekben talán a legvarázslatosabb évszak. A nyári meleg már jócskán megenyhült, a természet színei napról napra változnak. Aki ilyenkor kora reggel vagy a napszállta környékén indul útnak, olyan látványban és élményben részesülhet, amit máskor az év során aligha tapasztalhat meg. Mindehhez szuper célpontokat is ajánlunk.
A hajnali köd titokzatos birodalma
Ősszel gyakori vendég a hajnali köd. A völgyekben lassan gomolygó, tejfehér párák úgy ölelik körbe a tájat, mintha egy tündérmese lapjai közé csöppennénk.
Amint felkel a nap, aranyló fénye átsejlik a sűrűn szőtt ködfátylon, és szinte percek alatt átalakítja a tájat.
Egy túrázó számára ezek a pillanatok megismételhetetlenek: egy dombtetőről vagy kilátóból nézve a ködtenger felett kiemelkedő hegycsúcsok úgy hatnak, mint apró szigetek egy misztikus óceánban.


A köd nemcsak látványában különleges, hanem hangulatában is. A zajokat tompítja, a madarak csicsergése sejtelmesebben szól, a lépések puhábban toppannak az avaron. Ez a nyugodt, bensőséges atmoszféra kiváló arra, hogy az ember kissé elcsendesítse a mindennapi rohanás gondolatait, és a természet lassú ritmusára hangolódjon.
A naplemente varázsa – amikor aranyba öltözik az erdő
Ha nem vagy korán kelő, akkor sincs okod lemaradni az őszi csodákról. A naplemente ugyanolyan bűvöletet tartogat, csak más színekben.
Ahogy a nap alacsonyabban jár az égen, a fénye sokkal melegebb tónusokat ölt: az arany, a narancs és a bíbor árnyalatai egyaránt megjelennek.
Az őszi erdő színpompája ilyenkor szinte felizzik, a fák koronája olyan, mintha festőecsettel vonták volna be.


A naplementés túrák különlegessége abban rejlik, hogy a táj percek alatt változik. Egy pillanatban még lágy, narancs fény ömlik a hegyoldalra, a következőben már lilába és kékbe fordul az ég. Aki figyelmesen szemlélődik, észreveheti, hogyan simul össze a természet a nappal és az éjszaka határán – egyfajta átmenet ez, ahol minden mozzanat rövid, de annál emlékezetesebb.
Lelki töltődés és fotós álomvilág
Nem véletlen, hogy sok természetfotós ősszel kel útra a hajnali órákban.
A ködfelhők, a fénycsóvák és a színes lombok kombinációja olyan kompozíciókat kínál, amelyeket más évszakban szinte lehetetlen megörökíteni.
De nem kell fotósnak lennünk ahhoz, hogy hasonlóan feltöltődjünk: már pusztán a látvány, a csend és a friss levegő is elegendő ahhoz, hogy új energiával térjünk vissza a hétköznapokba.


Az ősz nemcsak a színek, hanem a fények és a hangulatok évszaka is. A ködös hajnalok és a festői naplementék olyan élményeket kínálnak, amelyek miatt megéri kicsit előbb kelni, vagy később elindulni. Aki egyszer megtapasztalja a csendes ködtengert egy hegytetőről, vagy az aranyló fényben izzó erdőt napnyugtakor, azt az érzést sokáig magával viszi.
Íme, 6 célpont, amivel nem lőhetsz mellé, akár kora reggel, akár naplementekor érkezel a helyszínre:
1. Prédikálószék (Dunakanyar, Visegrádi-hegység)
Klasszikus kedvenc: a Dunakanyarra nyíló kilátás ködtengerben úszó hegycsúcsokkal igazi „képeslapélmény”.
2. Egry József-kilátóhely (Badacsony)
Ha egy badacsonyi kilátópontot látogatsz meg idén ősszel, akkor az az Egry József-kilátóhely legyen: csodás panorámát biztosít a Balatonra. Alattunk Badacsony szőlősorai és borozói, a tó túloldalán pedig a Fonyód fölötti magaslatok kettőse emelkedik. Tiszta időben szépen kirajzolódnak Somogy lankái is. A helyszín báját a víztükör közelsége és a madárperspektíva adják.
3. Guckler Károly-kilátó (Budai-hegység)
Az egyedi szerkezetű, nyolcszög alapú, geometriai formákból felépülő, focilabdára emlékeztető építményből ősszel igazi csoda tárulhat elénk kora reggel: a város felett gomolygó ködöt áttöri a napfény, miközben 499 méter magasból, 360 fokos körpanorámában gyönyörködhetünk. A Hármashatár-hegy tetejéről egyszerre látszik Budapest, a Duna kanyarulata és a távoli hegyek – nem véletlen, hogy a túrázók kedvenc célpontja.
4. Tar-kő (Bükk hegység)
Ide nem csupán azért érdemes ellátogatni, mert a Tar-kő a legmagasabb természetes kilátóhely a Bükkben, hanem mert a sziklafal tetejéről lélegzetelállító panoráma nyílik a Bükk déli részére: jócskán az 500-600 méteres magaslatok fölött állunk; kiterjedt, gömbölyded formákban bővelkedő hegyvidék tárul a szemünk elé. Jól kivehető a Hór-völgy és az annak kijáratát őrző Ódorvár, nyugat felé a Felsőtárkányi-medence nyomul be mélyen a hegyek közé. A távolban a Mátra gerincéből is jókora szeletet láthatunk, a Kékes és a Galya-tető is szem előtt van.
5. Thuróczy Lajos-kilátó (Galya-kilátó, Mátra)
Az Országos Kéktúra nyomvonalán található építményről az ország egyik legkülönlegesebb panorámája nyílik. A galyatetői, 960 méteres Péter hegyese a Nyugati-Mátra legmagasabb részén, de annak peremén helyezkedik el. Ezért a kicsit délebbre hullámzó Keleti-Mátra gerincét végig követhetjük tekintetünkkel Sirokig a Kékes tömbjétől. Az Alfölddel szemben a túloldalon lankásan hullámzik a táj, legmagasabbra keleten a Bükk-fennsík hatol. Északon a Heves–Borsodi-dombság és a Karancs–Medves-vidék azonosítható, kivételesen tiszta időjárás esetén azonban az Alacsony- és Magas-Tátra is megjelenik a távolban. A „felhő feletti”-élmény gyakran garantált.
6. Fertőbozi Gloriette-kilátó (Fertő–Hanság Nemzeti Park)
A hely, ahonnan Európa legnyugatibb sztyepptavának vidékében gyönyörködhetünk. Észak felé eltekintve megcsodálhatjuk a lenyűgöző Fertő végtelennek tűnő, kiterjedt nádrengetegét a nádasba záródott belső tavakkal. Jól látszanak a tavat nyugatról övező Fertőmelléki-dombsor lankái a szőlőültetvényekkel, míg kelet felé elnézve, e szelíd táj a Kisalföld síkságával egyesül. Tiszta időben akár Pozsony városát is megpillanthatjuk a távolban.