„A természetjárás mindig emel egy kicsit az emberen”

Ismét egy érdekes e-mail érkezett a szerkesztőségünkbe:

Mi tagadás, nem tudunk más olyan emberről Magyarországon, aki ilyen alapossággal végigjárta volna a Mecseket és a Tenkest. Kíváncsiak lettünk, ezért megkerestük a levél íróját, Szűcs Krisztiánt, hogy mi okból járta végig az összes mecseki turistaösvényt, és miért tartja fontosnak, hogy az általa kiválasztott hegység minden turistaútján végigmenjen?

Turista Magazin: Adódik az egyszerű kérdés: Miért pont a Mecsek?

Szűcs Krisztián: Az egyik ok, hogy Pécsett lakom, így adta magát, hogy a közeli Mecsekben kiránduljak. Ám ennél érdekesebb, hogy miért kezdtem el bejárni? Ha őszinte akarok lenni, akkor a Mecsek tendenciózusabb felfedezését a Covid-járványnak köszönhetem. Korábban is túrázgattam a hegységben, hébe-hóba, de a koronavírus-járvány idején minden bezárt. Nem tudtam elmenni aikidozni és uszodába sem. Így gyakorlatilag a túrázás volt az egyetlen reális alternatíva a mozgásra. Először csak hétvégenként kirándultam, majd egyre többször, volt, hogy az elmúlt időszakban hetente négyszer is elmentem a Mecsekbe.

TM: Megtervezted előre a túrákat?

Sz. K.: Először kedvtelésből erdei sétákkal kezdtem a Mecsek-bejárást. Nem volt benne semmi teljesítménykényszer vagy tervezés, egyszerűen csak jól akartam magam érezni a természetben. Aztán, ahogy egyre több helyre eljutottam, rájöttem, hogy sok fehér folt van, ahol még nem jártam a hegyen, és ezeket érdemes lenne felfedezni. Félév után vettem egy Mecsek térképet, majd a Természetjáró applikációt is letöltöttem, és kinyílt a világ, mert már nem csak láttam a turistautakat, de meg is tudtam tervezni a túráimat. Innentől kezdve már célzottan olyan területekre, turistaösvényekre terveztem a túrákat, ahol addig még nem kirándultam.

TM: Milyen gyakorisággal jártad a Mecseket?

Sz. K.: Változó intenzitással túráztam. Kezdetben hetente, hétvégénként egyszer-kétszer. Később annyira rákattantam, hogy mint egy megszállott gyakorlatilag bármilyen idő volt, esőben, sárban, hóban, kánikulában is mentem. Amikor a túraalkalmazáson megláttam, hogy a Mecsekben milyen sűrű a turistaút-hálózat, 10 évet adtam magamnak, hogy a hegység minden turistaútját bejárjam. Ehhez képest 3,5 év alatt végigmenten az összes jelzett turistaúton és a jelzetlenek (bekötőutak, erdészeti utak, ösvények) jelentős részén is.

TM: Egynapos túrákra mentél?

Sz. K.: Igen, általában délelőtt indultam, és estére hazatértem.

TM: Nem fordult meg benned, hogy egy vagy több éjszakát sátrazz az erdőben?

Sz. K.: Részben megfordult. Bár engem egy kicsit másfelé vitt a természetjárás. Másfél év rendszeres túrázás után kinyíltak olyan regiszterei ennek a világnak, amelyekkel úgy gondoltam, érdemes lenne foglalkozni. Az erdőt járva elkezdtem figyelni a növényeket. Jé, azt a növényt milyen gyakran látom, mi lehet ez? Kíváncsiságból vettem egy növényhatározót, hogy beazonosítsam a látott növényeket. Aztán így voltam a fákkal és gombákkal is. Elkezdtem megfigyelni a madarakat, majd letöltöttem egy programot, hogy beazonosítsam a csiripelésükről őket. A sűrűben, ha valamilyen mozgást hallottam, egy idő után rájöttem, hogy milyen állat ugrott meg. Jó érzés volt, hogy idővel egyre többet felismertem belőlük. Majd más, a bushcrafttal kapcsolatos tevékenységek is a látóterembe kerültek, például a főzés az erdőben.

Van már gázfőzőm, titániumból készült edényem, hobó kályhám, megtanultam különböző tűzgyújtási technikákat, és szép lassan elkezdtem vásárolni a vadkempingzéshez szükséges eszközöket is. De nem tartok még ott, hogy egy komplett vadkempingezős, kint alvós szettem legyen, ezért a sátrazás és a bivakolás még nem történt meg. De eljön annak is az ideje.

TM: Egyedül vagy társakkal túrázol?

Sz. K.: Alapvetően a párommal túráztam, de egy ideje már egyedül is nekivágok az ösvényeknek. Illetve van egy jó barátom, akivel elkezdtem a Kéktúrát.

TM: Mitől különleges számodra a Mecsek?

Sz. K.: Több helyen is túráztam az országban, és ahogy jártam a Bükkben, a Zselicben, vagy éppen Gemencen, a Tenkesen, rájöttem, mindegyik más egy kicsit, más az erdők összetétele, illata, más a túraösvények hangulata. Úgy tapasztaltam, hogy a Mecsek igazán sokarcú terület. Természetesen nem akkora, mint a Bükk, viszont számomra sokkal sokszínűbb. Különlegessége, hogy mindenből van benne egy kicsi. Vannak benne déli lejtős karsztbokorerdők, kopárabb mészkőtömbök, bükkösök, fenyvesek, hűvös klímájú, párás, páfrányos völgyek, mezők, rétek, barlangok, sok-sok forrás és patak. Nagyon változatos, és az ember a teljes menüsort meg tudja kóstolni.

TM: Kedvenc túrahelyszínek, ahová bármikor visszamennél?

Sz. K.: Valószínűleg mindenki ilyeneket mondana, hogy Jakab-hegy, Babás-szerkövek, Zsongor-kő. A saját tapasztalatim alapján ezek a kiemelt, turisztikailag népszerű helyszínek tényleg elbűvölőek, de mégis számomra azok a helyek voltak a legérdekesebbek, amelyek névtelenek. Olyan ösvények, utak, erdőrészletek, amelyeknek nincsen nevük, és mégis sokat adnak. Ám ha mindenképpen nevesíteni kell, akkor Petőczpuszta és környéke, Abaliget és tágabb környezete, Vágotpuszta, Mánfa, a Kelet-Mecsekben a Réka-völgy, Zengővárkony és annak környéke, mind-mind nagyon különleges atmoszférájú helyek.

TM: Mit adott neked a rendszeres természetjárás?

Sz. K.: Amikor elindulok kirándulni, az elején sokszor „zizis” vagyok, de eltelik fél, háromnegyed óra, és a stresszes rétegek leolvadnak rólam. Egyszer csak azt veszem észre, hogy minden rendben van, minden oké. Ilyen állapotban, azt gondolom, az ember személyisége nyitottabbá, befogadóbbá tud válni a külső világra. A belső és a külső világ könnyebben kapcsolódik egymáshoz. Úgy érzem ilyenkor, hogy a természet megérint, nem pontszerűen és nem katartikusan, hanem lágyan és finoman.

Szó szerint és képletesen is. Úgy gondolom, ha az ember ilyen helyen van, akkor sokkal inkább kialakul benne az az attitűd, hogy kapcsolódjon a természetes minőségekhez. A nem természetszerű vágyak, gondolatok pedig szép lassan kiesnek a személyiségből, és ez szerintem jó dolog.

TM: Most, hogy befejezted a Mecsek- és Tenkes-projektet, változott benned valami, és lesz folytatás?

Sz. K.: Kétségtelen, hogy most, amikor befejeztem a Mecsek-bejárást, van bennem egy elégedettséggel vegyített melankólia. Hogy most mi lesz? Részint örülök neki, hogy sikerült, de ez csak úgy megtörtént, konstatáltam a helyzetet. Egy jó értelemben vett szomorúság van bennem, olyasmi érzés, mint amikor itt az ideje valamit elengedni. Kár, hogy véget ért, de amíg tartott, addig nagyon jó volt. Na ez persze nem jelenti azt, hogy többet nem fogok kirándulni a Mecsekben. Sokszor kérdezték a barátaim, hogy nem félek-e, amikor egyedül megyek az erdőben? Ha társsal vagy, az biztonságot ad. Ha egyedül vagy, ne kerteljünk, mondjuk ki, nincs az az ember, aki egymaga járva az erdőt, néha ne félne.

Minél hosszabb ideig tartózkodsz az erdőben, annál inkább megnyugszol, észre sem veszed, és legyőzted a félelmeidet. Azt gondolom, hogy ez mindig emel egy kicsit az emberen.

TM: Mi a következő túracél?

Sz. K.: Elkezdtem a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát, de kacérkodom az Országos Kéktúra és az Alföldi Kéktúra gondolatával is. Ez több éves túraprojekt lesz számomra. Emellett a jövőben a lakhelyemhez, Pécshez viszonylag közel fekvő Villányi-hegységet vagy a Zselicet, esetleg a Gemenci-erdőt tervezem keresztül-kasul bejárni.