Amiről a budapesti utcák és terek mesélnek – Fővám tér

A Duna az Osztrák-Magyar Monarchia fontos szállítási útvonala volt a 19. században, például a gabona jelentős részét vízi úton szállították. Az 1870-es években az áruforgalom kiszolgálására több intézmény is épült a ferencvárosi Duna-parton. A legnagyobb ezek közül a Fővám tér névadó épülete, a hatalmas Fővámház vagy Fővámpalota, amelyben ma a Budapesti Corvinus Egyetem főépülete székel. Az Ybl Miklós tervezte neoreneszánsz épület 1870-től 1874-ig épült, a méretei impozánsak: hossza 170 méter, a szélessége 56 méter.

Négy hivatal működött benne, a vámhivatal, a pesti pénzügyigazgatóság, a központi áruüzleti igazgatóság és a bányatermék igazgatóság. Eredetileg a Fővámház a Kossuth téren épült volna fel, de Andrássy Gyula miniszterelnök közbenjárására – és a városvezetés nagy örömére – később új helyszínt jelöltek ki az építkezésnek, ahol az épület hajóval és vonattal is megközelíthető volt.

Az Fővámházban 290 hivatali helyiség, a több mint 30 konyha és a 140 lakószoba mellett sínek is voltak.

A hajóval érkező áruk az alsó rakpartra nyíló kapukon jutottak be a földszinti raktárakba.

A 2. világháborúban súlyosan megrongálódott Fővámpalotát 1946-tól újjáépítették, de az épület később új feladatot kapott, 1950-től a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem költözött a falai közé.

A teret egyébként eredetileg nem így hívták, az 1800-as években Sóház, majd Só tér volt, mivel a mai tér és a Só utca között állt a sóhivatal, a sóraktár és a sótisztek lakásai is itt voltak. A Fővámház mellett ma is áll a Sóház, ami szintén a Corvinus Egyetem épülete.

A Sóház mellett álló Közraktárak épületegyüttese ma már kicsit másképp néz ki, mint egykor. Eredetileg négy téglából álló raktár állt itt, ezek közül ma már csak három van meg, amelyek a kétezres években új külsőt kaptak, a raktárak közé épült meg a Bálna üvegcsarnoka.

A mai Nehru-park helyén álló hatalmas ipari létesítményben történt a raktárakba érkező áruk átrakodása és osztályozása, és egy teherpályaudvar is kapcsolódott hozzá. Az 50 méter magas, hatalmas épület a benne működő 18 felvonóról kapta a nevét. A liftek a beérkező gabonát a felső szintre szállították, ahol átforgatták, tisztították azt, majd csövek és szállítószalagok segítségével zsákokba, vagonokba rakták azt. Az Elevátor-ház a 2. világháborúban súlyosan megsérült, és 1948-ban lebontották azt.

A Fővám téren volt a város egyik legnagyobb piactere is, ahol 1897-re épült fel a Központi Vásárcsarnok, amit eredetileg egy áruszállító alagút kötött össze a Dunával.

És ha már Fővám tér, akkor ejtsünk még szót a Szabadság híd kis vámszedőházairól, amelyekből 2-2 állt mindkét hídfőnél.

A hídvám megszűnése utána vámszedőházakat boltokká, szolgálati lakásokká alakították át. A 2. világháborúban megsérült hidak újjáépítésekor a vámszedőházakat már nem építették újjá, de a Szabadság híd pesti épületei megmaradtak. Az egyikben ma a hídmester irodája van, a másikban hídtörténeti kiállítást alakítottak ki. A világ legkisebb közlekedési témájú kiállítása a főváros 150. születésnapja alkalmából tavaly nyáron nyitott meg.