Ezek az év legjobb természetfotói

Különleges alkalom az idei Az év természetfotósa (ÉTF) pályázat életében, hiszen a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége által 1993-ban életre keltett, mára hazánk egyik legnívósabb természetfotós versenyévé vált megmérettetése 2025-ben egy kooperációban valósult meg. A szervezés joga ugyanis átkerült ahhoz a Varázslatos Magyarországhoz, amely a másik legjelentősebb természetfotós pályázatot is szervezi hazánkban.

De mielőtt belemennénk az ünnepélyes díjátadó beszédeibe és legérdekesebb momentumaiba, ugorjunk egyből az esemény végi legfontosabb mozzanathoz, amikor megtudtuk, hogy ki lett 2025-ben Az Év Természetfotósa. Már csak azért is, mert idén megszakadt az a sok éve tartó sorozat, amiben Daróczi Csaba és Potyó Imre egymásnak adták a győztesnek járó kis szobrot.

Bátran kijelenthetjük, hogy megérdemelten kapta Az év természetfotósa címet 2025-ben Litauszki Tibor, akinek képeire leginkább a látomás szó jellemző, amelyek egy olyan tudatos és kiforrott stílust mutatnak, amely egyszerre letisztult és különleges.

A díj átvételekor látszott, hogy Tibor nagyon meghatódott, és hogy ezzel számára egy álom vált valóra. A megindító jelenet a közönséget is megérintette, sőt, Tibor még egy csókot is nyomott a kapott madárszobrocska fejére.

Litauszki Tibor a természet iránti szeretetet még gyerekként, nagyszüleinek köszönhetően szívta magába, első digitális fényképezőgépét viszont csupán 26 évesen vette meg magának. Mint oly sok más természetfotóst először őt is a madarak bűvölték el, viszont azóta sokkal inkább az erdő éjszakai lényei felé fordult.

E kép láttán fogalmazódott meg benne, hogy talán van helye a természetfotósok között. Első alkalommal pályázott ezzel a képével ÉTF versenyre, és egyből különdíjat kapott érte, sőt, ez a fotó került az akkori albumra is. Azóta Tibor már rengeteg hazai és nemzetközi pályázaton szerepelt sikeresen, és úgy tűnik, hogy ezzel a díjjal pont került az i-re, és a sok befektetett munka meghozta gyümölcsét.

Az átadón egy rövid beszélgetést is megejtettek a győztessel, és ebben Tibor elmesélte, hogy igyekezett változatos képeket feltölteni a pályázatra, de megjegyezte, hogy aki ismeri, tudja, hogy általában éjszaka jár ki fotózni, és kicsit kételkedett benne, hogy csupán éjszakai fotókkal lehet-e pályázatot nyerni.

Az elmúlt évben nappal is kijárt képeket készíteni, amelyekből szintén küldött be párat a pályázatra, ezek a fotók mégsem ütnek el Tibor éjszakai hangulatú képeitől. Sőt, stílusban nagyon is beleillenek a korábbi „fekete” hangulatba, csak épp az ellenkező pólust, a „fehér” hangulatot hozzák.

Ami Tiborról mindenképp átjött az átadón, az a szerénység, és a nagyfokú alázat a természet, a fotózás, valamint a többi fotós iránt, és ezek a vonások szépen tükröződnek a fotóin is.

A képekre kapott pontszámok alapján alakult ki a 10 kategória sorrendje, és az is, hogy ki lett végül az abszolút győztes, amelyhez viszont nem volt szükség kategóriát nyerni, hiszen az összes kép pontszáma beleszámít a végeredménybe.

Az ifjúsági kategóriában is kihirdették a legeredményesebb versenyzőt, 2025-ben Az év ifjú természetfotósa címnek a balmazújvárosi fiatal madarász, Király Árpád örülhetett.

A debreceni gimnáziumba járó Árpád számára is a madarak nyitották meg a világot, rajtuk keresztül fedezte fel, hogy milyen páratlan környezetben él. Nem csoda, hisz lakóhelye mellett ott a Hortobágy, ahová rendszeresen kijár madarászni, és mindenféle madaras és természetvédelmi projektben is részt vesz.

Természetesen a kedvenc témája a madarak, ami a pályázati képeiből is egyből kiderül, az ifjúsági kategóriában egy ugartyúkról készített mókás fotója lett az első helyezett. Amit tudni kell erről a hazánkban fokozottan védett fajról, hogy a Hortobágyon a 1990-es években még 20-25 pár ugartyúk fészkelt, mára azonban állományuk drasztikusan megfogyatkozott, alig a fele maradt meg.

Árpád a jövőben szeretne majd egy nemzeti park vagy természetvédelmi egyesület munkatársa lenni, hogy így munkatársaként járuljon hozzá a természeti értékek megóvásához. A természetfotózást viszont inkább megtartaná hobbinak, de ha valóban az említett területek valamelyikén helyezkedik majd el, biztosan fontos része lesz munkájának a fotózás is.

Kiválasztották 2025 legjobb képét is, amely – akárcsak tavaly – idén is egy halas kép lett. Az év természetfotója elismerést Szabó Csaba „Elkaptad?” című fotója kapta, amelyet Csaba a Balatonnál készített árvaszúnyogokra vadászó kis halakról.

Az átadón elmesélte, hogy három reggelen át fotózta a halakat, amik folyamatosan ugráltak ki a vízből. Szerencséjére ez idő alatt szélcsend volt, ami nagyban segítette, hogy technikailag meg tudja oldani ezt a nem könnyű témát. 2-3000 képet exponált el, ebből 8-10 használható fotót tudott kiemelni, és ez volt az egyetlen, amelyen az ugró hal pont elkapja a szúnyogot, miközben egy másik hal is épp kikukucskál a vízből.

A fődíjasok után térjünk vissza az átadó elejére ugyanis, ahogy említettük, különleges alkalom volt az idei. Hazánk két legrangosabb természetfotós pályázata fonódott össze idén, de úgy, hogy mindkettő megtartja a maga küldetését. A Varázslatos Magyarország továbbra is egy sok hónapon át tartó természetfotós megmérettetés lesz, míg a naturArt nagy múltú pályázata, az ÉTF is megtartja formáját.

Gaál Péter, a VM alapító-ügyvezetője elmondta, hogy a két szervezet közti összefogás reményeik szerint még nagyobb lehetőségeket nyit meg a fotósok előtt, és segít abban, hogy alkotásaik minél szélesebb közönséghez eljussanak. Visszaemlékezett, hogy a Varázslatos Magyarország elindításakor – amely pályázat már maga is a 17. évadánál tart – milyen gondolatok jártak a fejében.

Ezzel is további lehetőségeket nyújtani a hazai természetfotósoknak a megmutatkozásra és a fejlődésre, valamint a nemzeti parkokkal való együttműködéssel hazánk természeti értékeinek bemutatása is természetesen a fő célok között volt. Kezdetben sokan próbálták letörni lelkesedését, mondván, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de aztán egyre több fecske csatlakozott a Varázslatos Magyarországhoz, és ma már megkerülhetetlenné vált, ha természetfotózásról van szó.

A két szervezett közötti jó kapcsolat szülte a mostani változást, Gaál Péter pedig megköszönte Fáth Péternek, a naturArt elnökének a bizalmat, valamint köszönetet mondott dr. Kalotás Zsoltnak is, aki a kezdetektől támogatta a Varázslatos Magyarországot, hiszen zsűritagként erősítette a csapatot, pont úgy, ahogy az ÉTF pályázatnál is benne van a szakmai zsűriben a mai napig. Végül bemutatta az idei albumot is, amelyben a pályázat legjobb képeit találjuk, ami akár szuper ajándék lehet karácsonyra a természetfotózásért rajongóknak.

Az estet a naturArt elnöke, Fáth Péter folytatta, aki a pályázat történetéről mesélt. A szövetség 1989-ben alakult és jelenleg 70 tagja van. Még ma is komoly dolog ide bekerülni, hiszen az eredmények mellett ajánlások is szükségesek hozzá. A naturArt tagadhatatlan érdeme, hogy a világtérképre tette a hazai természetfotózást, amelyben az ÉTF pályázat is sokat segített.

de még hosszan lehetne sorolni a neveket, hiszen a magyarok ma már ott vannak szinte minden nemzetközi versenyen és rendszeresen díjazzák is őket. Érdekességképp említette, hogy óhatatlan, hogy a zsűrizéskor szubjektív szempontok szerint is döntenek az értékelők, de ha egy kép valóban jó, akkor az biztosan ki fog emelkedni a mezőnyből. Sok példa volt már arra, hogy ami az ÉTF pályázaton fődíjat nyert, az nemzetközi pályázatokon is sikeresen szerepelt.

A beszédek után először átadták a 10 kategória legjobbjainak a díjakat, majd a különdíjak átadása következett. Most nézzünk meg ezekből is néhányat, és kezdjük azzal a fotóval, amelyik az idei pályázat borítójára került. Bedő Kornél beszédes, „Szívesen” című fotója tagadhatatlanul egy megismételhetetlen pillanat, megérdemelten kapta az Alexandra kiadó különdíját.

Mi az esélye annak, hogy szívalakba fröcskölje a vízcseppeket a szürke gém szerencsétlenül járt zsákmánya? Ez bizony egy igazi mázlifotó, persze ehhez is sok hajnalt kell kint tölteni és több ezer képet kell exponálni, aztán órákig válogatni, hogy egy ilyen kép megszülethessen.

A Kezünkben a Föld kategória első helyezett képe már nem olyan kedves, inkább sokkoló. Borbély Krisztián „Túlélő” című fotóján jól látjátok, hogy egy tőkés réce néz velünk szembe, amelynek egy nyíllal lőtték át a fejét.

A címből sejthetjük, hogy a Zamárdiban talált réce csodával határos módon túlélte az esetet, sőt, teljesen aktív maradt. Remélhetőleg a madármentőknek sikerült teljesen meggyógyítani ezt a ritka szerencsés vadkacsát. Ebben a képben tökéletesen benne van az ember és a természet kapcsolatának tragédiája, és hogy az élet milyen törékeny.

A Lenergy Magyarország különdíját, amelyet „A Magyarországon készült legszebb természetfotóért” címet viseli egy igazán különleges kép kapta. Vicces, hogy Kaszás Norbert fotójának címe „Afrika”, de higgyétek el, hogy Magyarországon készült ez az orrszarvús fotó.

Az átadón Norbert elárulta, hogy valójában egy orrszarvúbogarat láthatunk, amit multiexpozíciós technikával készített úgy, hogy először egy fakérget fotózott meg hátulról két vakuval megvillantva, majd ráexponálta az elképzelt helyre a kis bogarat is.

A leghumorosabb kép is kapott díjat, mégpedig a naturArt különdíját. Vida István Tamás fotójáról is megtudtunk némi kulisszatitkot, mégpedig azt, hogy a szerző maga sem tudta, hogy az elhagyott épület padlásterébe beköltözött kuvik nincs egyedül. Ugyanis csak otthon, a képek válogatásánál látta meg, hogy ott van a párja is a háttérben a morcos tekintetű madárnak.

Szintén mázli és utólagos meglepetés eredménye Tóth László díjnyertes fotója, a „Sziluettek”. A kép a Madarak világa kategória első helyezettje lett, valamint a Magyar Fotóművészek Szövetségének különdíját is megkapta.

Óriási mázli, hogy az elhagyatott csarnokban megfigyelt és fotózott galambok és vércsék közül az egyik pont úgy reppent, mint amilyen formában kitört az egyik ablaküveg. László is csak otthon, a képek szerkesztésénél vette észre ezen a képen ezt a párhuzamot.

És mutatunk egy példát arra is, hogy nem kell sok ezer fotót ellőni egy szuper felvételért, ugyanis egyetlen kattintás is lehet sikeres. Kis Szilveszter szarvasos fotója az AMPAK különdíját, a „Nagygyörgy Sándor–díjat” kapta.

A kép pár éve készült, és a történet szerint Szilveszter már vagy 30 kilométert gyalogolt egy barátjával a gyergyói havasokban, a szarvasbőgés csúcsidőszakában, amikor felbukkant előttük ez a gyönyörű gímbika. Csak egy pillanatra nézett velük farkasszemet az agancsos, de Szilveszter sikeresen elcsípte ezt a momentumot.

Az átadó után a legjobb képekből egy kiállítás is nyílt a Magyar Természettudományi Múzeum kupolatermébem, amit január elejéig nézhettek meg majd vándorkiállításként megy tovább az országban.

Csak halkan jegyezzük meg, hogy ha elmentek a múzeumba, akkor két szuper fotókiállítást is láthattok, hiszen ugyancsak a kupolateremben nyílt meg a Csillag-Képek kiállítás kiállítás is a múlt szombaton, amely hazánk idei legszebb 100 asztrofotóját mutatja be.

Végül készítettünk nektek egy kis összeállítást a pályázat legjobb fotóiból, hogy még jobban felcsigázzunk titeket ahhoz, hogy elmenjetek megnézni a kiállítást, esetleg beszerezzétek az albumot. A galéria az alábbi képre kattintva nyílik. Ha esetleg egyik említett módon sem tudjátok az összes képet megnézni, akkor itt is megleshetitek.