Hírek

Búcsú a mesés októbertől - A hét képei

Lassan kezd feltárulni a felszín alatt rejtőzködő világ, apadnak a vizek, kopaszodnak a fák. Az október csodás színekkel, formákkal és megható állati sztorikkal mesél az életről.

Szerző:
TM
2016. november 1.

Lassan kezd feltárulni a felszín alatt rejtőzködő világ, apadnak a vizek, kopaszodnak a fák. Az október csodás színekkel, formákkal és megható állati sztorikkal mesél az életről.

Mindenkit más ragad meg a természetben. Valaki a magaslatokba vágyik, hajnali, ködös, egyedül megélt pillanatokra a napkeltében, valaki a struktúrát keresi a természet alakította formákban, valaki órákig vár egy-egy vicces, vagy megkapó állati pillanatért, hogy megörökítse azt. Minden amatőr és profi fotóst más motiváció hajt ki a szabadba, de egy dolog biztosan közös, a természet szeretete és tisztelete. És ez az, ami lejön egy szépen sikerült fotón, ha még csak hobbi szinten készült is.

 

 

Nyugodt hajnali pillanat Gemencről. Pedig a fotó története sokkal kalandosabb, mint gondolnánk. Szabó Ilona saját képeiről sokszor nem is az elkapott pillanatot tartja érdekesnek, hanem a sztorit, ahogy készült.
„A gumicsónak, ami több éven át jól teljesített túráimon, sajnos balesetet szenvedett, kilyukadt. Így hajnalban, amikor felébredtünk fotóstársammal, szomorúan láttuk, hogy leeresztett. Sebaj, felfújtuk, és a levegőt, amit menet közben eresztett, azt folyamatosan pumpáltuk vissza. Tehát én kormányoztam, a társam pumpált, a bika pedig ugrott. Aztán néhány percig nyugalomban kellett maradnunk a sikeres fotó végett. Eközben a csónak süllyedt, de még vészhelyzet előtt a bika átúszott, picit körülnézett, majd elballagott a csendben.”
Ilona csak három éve fotózza tudatosan a természetet, de már ennyi idő alatt is rengeteg szép képpel büszkélkedhet. Sőt! Szakmai elismeréseket is kapott már szépen, de erről picit később olvashattok majd ebben a cikkben.

 

 

 

Aranyba borult az erdő a Bükk-hegységben. Gyárfás-Tóth Gábor Bél-kőnél készült fotója melengető őszi hangulattal varázsol el minket.

 

 

 

Ez is Bél-kő egy nagyon különleges felvételen. Nehéz eldönteni, hogy most éjszaka van-e vagy nappal. A szépen kiexponált éjszakai képen a hold fénye rajzolja ki tisztán a tájat, és a felhők nélküli égbolton a csillagok ezrei is szép számmal ragyognak. Köszönjük a mesés fotót Gutter Krisztiánnak!

 

 

 

Még mindig maradunk Bél-kőn, és ezen a képen olyan, mintha egy vulkán széléről néznénk a mélybe. A felkelő nap sugarai Bélapátfalva házait borítja fénybe, a távolban pedig még a hajnali pára takarja el szemünk elől a tájat. Fotó: Gutter Krisztián

 

 


És íme, a Bükk szíve. Tarnóczi Fédra lett figyelmes a tarka-barka lombkoronák közül kirajzolódó formára, amit Köpüs-kőnél fényképezett le. Fédra hálás az ilyen ajándékokért, amit a természet ad neki, képeivel ezt szeretné megmutatni másoknak is, hogy mennyi csoda rejtőzik a teremtésben.

 

 

 

És még egy ajándék szív a természettől, amit Molnár Péter fotózott a Szabadszállás határában található Zab-széken. A pókhálón megült harmatcseppekben kirajzolódó formára Péter lánya lett figyelmes, és szerencsére még épp volt idő megörökíteni e tünékeny képződményt.

 

 

 

Akár egy mesekönyv illusztrációja is lehetne ez a fotó, amit izlandi túrája során készített Garancsi Kata. A rövid, de annál tartalmasabb körútról készült blogbeszámolójának harmadik részében most is sok szép fotót láthatsz a sokszor kimondhatatlan nevű tájakról.

 

 

 

Mint például a Dettifoss-vízesés, aminek kiejtése még nem okoz problémát, nem úgy, mint a Jökulsá á Fjöllum folyó, amin ez a 45 méter magas és 100 méter széles zuhatag található. A vízeséshez vezető út nem volt épp zökkenőmentes, így már szürkületben értek oda. Szerencsére állványról és hosszabb záridővel még sikerült megörökíteni, így mi is megcsodálhatjuk. Fotó: Garancsi Kata

 

 

 

A kis kiruccanás után visszatérünk Magyarországra, pontosabban a Zemplénbe, hiszen nem kell messzire utazni ahhoz, hogy egy érdekes fotó készüljön. Molnár Péter bükkfákról készült képét bármikor kiakasztanánk a falunkra, szép nagy méretben.

 

 

 

Mókás pillanatban kattintotta le ezt a zöld levelibékát Körmendy Zizi. A faágon egyensúlyozó kétéltű természetesen nem nekünk integet, de minket akkor is megmosolyogtatott.

 

 

 

Szép, szabályos sorban őszülnek a szőlőtőkék az osztrák Burgenland területén. Szabó Ilona születésnapján tett kiruccanása alkalmával, hazafelé pillantotta meg e fotómasináért kiáltó látványt, és fotózta meg a színekben pompázó ültetvényt.

 

 

 

Szorult helyzetbe került szerkesztőségünk egyik tagja, amikor a balatonedericsi Csodabogyós-barlangba tett látogatást. A nem mindennapi földalatti túra beszámolóját ide kattintva olvashatod. Fotó: Sztankó Bálint

 

 

 

Az Elemi ösztön című képet valószínű sokatok látta már. Az apropó, amiért bekerült válogatásunkba ez a 2015-ös Az Év Természetfotósa díjazott kép, az egy másik díj, amit október 28-án osztottak ki a németországi Lünenben. Szabó Ilona fotója a 2016-os Az Év Európai Természetfotósa díj runner up-ja , azaz második helyezettje lett az Ember és természet kategóriában. Az európai díjról bővebben is beszámolunk a héten, és cikkünkből azt is megtudhatod majd, kik azok a magyar fotósok, akik szintén szépen szerepeltek képeikkel. A hattyús kép egyébként a 2015-ös Varázslatos Magyarország fotópályázaton is remekelt, az egész évben zajló pályázatról egyébként mi is rendszeresen készítünk nektek összefoglaló galériát, ide kattintva a legfrissebbet nézhetitek meg.

 

 


Molnár Péter zseniális fotósorozatot készített nemrég tiszaalpári kedvenc madárleső helyén. A halászó sasról most ezt a képet emeltük ki. A tekintélyt parancsoló ragadozó madár tekintete olyan, mintha rajtakapták volna valami csínytevésen. Mondhatnánk, hogy nehéz dolga volt kikapni a halat a vízből, de mint Pétertől megtudtuk, ezúttal a halaknak szinte semmi esélye nem volt. Az év eleji áradás több hektárt öntött el vízzel, de ez mostanra pár száz négyzetméterre apadt, így elképesztő mennyiségű hal torlódott össze, amit még fotósunk is puszta kézzel tudott lehalászni. A majd hat kilós zsákmány főként kárászokból állt. Izgalmas lehetett azt is megfigyelni, ahogy a vízben nyüzsgő halak riadtan rezzentek össze, amikor észrevették a felettük 8-10 méterre repkedő sasveszélyt.

 

 

 

Nyugodtabb hangulat Gemencen, szintén Molnár Péter fotóján, és szintén egy kiáradt területen, a Báli-síkon. Ezt a területet a Duna öntötte el még tavasszal, és az itt felszaporodó halaknak köszönhetően szép számmal látogatják a területet a szürke gémek. No meg a vaddisznó, aki épp komótosan kel át a vizen.

 

 

 

Szívesen huppannánk le mi is erre a padra a Csobáncon, az innen elénk táruló látvány garantáltan lenyugtatja a csapongó elmét. Fotó: Mészáros András

 

 

 

Szintén megnyugtató a panoráma a bükki Kemesnye-kőről is, az őszi színekbe öltözött erdők szőnyegként borítják be a környező hegyeket. Fotó: Gyárfás-Tóth Gábor

 

 

 

Nini! Egy ritkán szem elé kerülő szerzet kíváncsiskodott be a Három-kői kilátásba. Az egész Európában ritkaságnak számító fűrészeslábú szöcske ezúttal nem álcázta magát fűszálnak, és az alkonyatot se várta meg. A Magyarországon védett szöcskefaj a legnagyobb is a maga 10 centiméterével. Eszmei értéke 50 000 forint. Tarnóczi Fédra volt az a szerencsés, aki lefotózta nekünk e kíváncsi példányt.

 

 

 

Mészáros Andrást csak úgy hívjuk, a lepkeszelídítő. Hihetetlen türelemmel és alázattal figyeli a természet rezdüléseit. Kedvenc témái a virágok és a lepkék, ami talán nem véletlen, mert e kettő együtt jár. Még ebben a zord időben is sok pillangó repked a még virágzó kertekben és réteken, amit nekünk is megörökít.

 

 

  

  

 

És íme néhány szép lepi, ahogy ő hívja őket. A bal felső képen egy fakó kéneslepke, a jobb felső fotón atalantalepke, a bal alsó képen egy nappali pávaszem látható. A jobb alsó fotón pedig két c-betűs lepke látható. Igen, ez a nevük, akármilyen fura is. A hátulsó szárny fonákján látható barna alapon ezüstös C alakú rajzolatról kapták ezt a nevet.

 

 

 

Ahogy írtuk András virágokat is szívesen fotóz, sőt! Ezt a Szent István-szegfűt is mostanában fotózta, pedig ez a virág jellemzően május-júliusban nyílik. A hosszúra nyúlt jó idő sok virágnak kitolta a virágzását.

 

 


Béres Attila nem rég a Magas-Tátrában, a Poprádi-tónál járt. A képen a Horský Hotel felett magasodó hegycsúcsok felhőbe burkolóztak, így csak sejtéseink lehetnek a gyönyörű tájképről. Azonban ez mit sem vesz el a kép értékéből, a tó vizében tükröződő hotel és a fenyvesek is izgalmas végeredményt adtak.

 

 

 

És íme, a hófedte csúcsok is felbukkannak, a kép szintén a Poprádi-tó felől készült. Fotó: Béres Attila

 

 

 

Végül egy különleges hajnali felvétel. Molnár Péter Vadálló-köveknél készült fotóján az Attila sisakos feje nevű szikla látható egy hihetetlenül szép megvalósításban. És bár Péter nem tudhatta, pár nappal előtte mi is itt jártunk, hogy a Turista Magazin novemberi címlapjához készítsünk fotót. A magazin már kapható, de addig is, míg beszerzitek itt olvashattok egy kis ízelítőt a novemberi cikkeinkről!

 


Kapcsolódó cikkek:

Végre, itt az ősz! - A hét képei
Évszakok egykupacban - A hét képei
A teremtés csodái - A hét képei
 

Cikkajánló