Dél-balatoni várak nyomában

Somogy vármegyében rengeteg vár állott a középkorban, ezek többsége azonban mára gyakorlatilag nyomtalanul eltűnt. Ennek ellenére ez a jelvényszerző túra váras tematikaként vezet el minket a dél-balatoni táj legszebb részeire: teszi ezt úgy, hogy a csekély történelmi emlékek mellett bemutatja e híres szőlőtermő vidék minden báját, vadregényes tölgyerdőinek hangulatát, falvainak békés miliőjét, löszös mélyútjainak egyedi idilljét és a somogyi dombok balatoni víztükörrel és tűzhányókkal megfestett, csodás panorámáját. Lássuk, miről is szól a Dél-balatoni várak túramozgalom!

Somogyvártól a szőlőtájba

Somogy megye legrangosabb történelmi látnivalójával indítjuk a túrát. A bronzkor óta lakott, földvárral bíró Somogyvár a lázadó Koppány vezér szállásterülete volt, serege innen indult Veszprém ostromára 997-ben, azonban Szent István csapatai Várpalota környékén legyőzték őt. A csatában Koppányt elfogták, kivégezték, testét a legenda szerint felnégyelték és elrettentésül az ország négy várának (Győr, Veszprém, Esztergom, Gyulafehérvár) falaira tűzték. Somogyvár erőssége királyi vár lett, a Várhegyen pedig Szent László bencés rendi apátságot alapított. A ma csupán alapjaiban látszó, román stílusú monostor egykoron hatalmas épület volt, amelyet Szent Egyed tiszteletére szenteltek fel.

A monostor épületegyüttesét a 12. században erős várfalakkal vették körül, majd az 1220-as évektől kezdődően bő 500 esztendeig Somogy vármegye székhelye lett. Hiába erősítették meg falait, 1543-ban a törökök bevették, az apátságot feldúlták, a szerzetesek pedig soha többé nem tértek vissza falai közé. A török kiűzése után a Széchenyi család tulajdona lett egészen a 20. századig. A romok feltárását 1972-ben kezdték meg, 1983-tól történelmi emlékhely. Az egész évben nyitva tartó Szent László Nemzeti Emlékhely modern látogatóközpontját 2015-ben adták át. Az interaktív kiállítótérben az egykor nemzetközi jelentőségű monostor mindennapjait ismerhetjük meg, valamint az épület hajdani pompáját is megcsodálhatjuk. A látogatóközpontot és a Kupavár csúcsán lévő apátsági romterületet – ahol nem mellesleg körpanorámás kilátóból szemlélhetjük a balatoni tájat – egy romantikus erdei sétaút köti össze.

Miután a történelmi emlékhely látogatóközpontjánál feljegyeztük az első igazolókódot, a zöld jelzéseket követve kezdjük meg a 111 kilométer hosszú somogyi élményszerzést. Egy fárasztó kapaszkodás után egy idilli üdülőfaluba, Gárdonypusztára érkezünk, ahol többek között hangulatos halastavat és egy ősmagyar vessző- és sárkunyhót találunk. Hamisítatlan somogyi panorámával kísért, poros úton érkezünk be Hácsra. Miután átsétáltunk a községen, egy saras, csúszós mélyúton kapaszkodva, majd ereszkedve közelítjük meg az 1983-ban szellemfaluvá vált Béndeket.

Az igazolókód begyűjtése után hangulatos erdei gerincúton folytatjuk az utat, amely során helyenként a Balaton látképe is felsejlik. Vadregényes mélyúton érkezünk meg a több látnivalót is tartogató Gyugy községbe, amelynek neve a honfoglaló eleink idejében diófát jelentett. A név magáért beszél, ugyanis errefelé napjainkban is sok a dió. A falu nevezetessége egy szép állapotú Árpád-kori templom, az Örökkévalóság parkja, az egyedi, 21 stációból álló kálvária, a festői harangláb, illetve a szebb napokat is látott Kacskovics-kastély.

Gyugyot elhagyva megérkezünk a Balatonboglári borvidék óriási szőlőtáblái közé, amelyek hosszú kilométereken kísérnek majd bennünket további utunkon. Szőlősgyörök fölött sorban jönnek az értékes dűlők: Banyászó, Sínai-hegy, Páskom, Géri-hegy, valamint egy-két borospincét is útba ejtünk. Csodás panorámát élvezve ereszkedünk Szőlőskislak irányába, útközben áthaladunk a hajdanvolt Landord falu helyén, amelynek egykori létezését ma csupán egy gesztenyefasor jelezi. Egy elfeledett és nyomtalan földvárat érintve érkezünk meg a borvidék szívébe, Szőlőskislakra. A csendes, szép templommal és csak kívülről megcsodálható kastéllyal (egykor bormúzeum működött benne) bíró település híres szőlőkultúrája feltehetően a római idők hagyatéka.

Ha folytatjuk, a központban elbúcsúzunk a zöld jelzéstől, és egy darabon jelzetlen úton, szőlők között, az egykori római hadiúton folytatjuk a vándorlást, újfent csodás kilátással kísérve. Érintjük az igazolópontot jelentő, legendás Rác-fát, amelynek tövében az 1848–49-es szabadságharcban elesett hős nemzetőrök és a betörő rác áldozatok nyugszanak. Rendezett szőlőtáblák mentén hagyjuk magunk mögött a neves eperfát, majd finom nedűvel hívogató pincészetek, magyaros ízeket kínáló vendéglők szegélyezik a Kis-hegy tetejére vezető utunkat.

A Balatonlelléhez tartozó, 301 méter magas „hegy” dísze a barokk stílusban épült Szent Donát-kápolna, amelynek környezetéből a déli part egyik legszebb kilátása tárul elénk. Még ez a panorámaélmény is fokozható a közeli kilátóban, ahonnan még jobb szögben látunk rá az alattunk elterülő szőlőkre, a Balaton túlpartján sorakozó tanúhegyekre, valamint a Bakony vonulataira. Az igazolópontként is szolgáló messzelátótól leereszkedünk a vadregényes Katlan-völgybe, amely kis jóindulattal igazi középhegységi hangulatot áraszt. A völgyből kiemelkedve már a Látrány fölötti szőlők között járunk, amelyet Diós-dombnak neveznek. Itt igazolófotót készítünk, mielőtt homokos úton, gyümölcsösök között beérünk a horgászatváról is ismert Látrányba. A településen találunk szálláshelyet is, de a jó tömegközlekedési lehetőségek a túra szakaszolását is segíthetik.

Igazi somogyi utakon

Látrányt jelzetlen úton hagyjuk el. A Tetves-patak széles völgyében jutunk el a Szarka-rétre. A terület alapvetően homokos, de rengeteg a halastó és a mocsaras rész a környéken, így csapadékos időjárás esetén járhatatlanul sárossá, dagonyássá válhat. Utunk mellett végig óriási legelők terülnek el, ahol ridegtartású marhákat, sertéseket és juhokat láthatunk. Átkelünk a Tetves-patakon és a forgalmas 67-es főúton, majd az országos hírű Ikon impozáns borpincészete mellett elhaladva kisvártatva megérkezünk a rádpusztai romtemplomhoz.

A faragott homokkőből és téglából épített, eredetileg román stílusú, később több alkalommal átépített templomnak Urunk Mennybemenetele a titulusa. A feljegyzések szerint a templom és Rád is valamikor a 16. században néptelenedett el. A szentély köveit idővel széthordták, napjainkban pedig csak néhány fal enged következtetni az épület egykori méreteire. Rádpuszta ugyanakkor második virágkorát éli: a korábban csendes és elfeledett kis település színvonalas szolgáltatásaival a déli part egyik legfelkapottabb turisztikai attrakciójává vált.

Az apátsági szőlők régen a pannonhalmi, majd a tihanyi szerzetesek birtoka volt, jelenleg a borvidék talán legrangosabb pincészetének, a Konyárinak a tulajdonában van. Felkapaszkodunk a Rádi-erdő gerincére, majd rövid hullámvasutazást követően az Avas-gerincéről meredek ereszkedéssel jutunk el a hangulatos Tündér-völgybe. Már a sárga sáv jelzést követve egy csodás tölgyesben járunk, amikor kis kitérővel érintjük a vadregényes környezetben található Bóbita-forrást.

A forrás időszakos, a foglalat nincs kiépítve, tehát frissíteni nem lehet, de cserébe egyedi hangulatú kis szurdokot láthatunk, illetve itt találjuk a túra kihelyezett igazolókódját. Először tölgyesben, majd hatalmas szántók mentén, homokos szekérúton haladva tartunk Teleki felé. Utunk azonban nem tér be a kis zsákfaluba, csupán a település déli határában álló Árpád-kori templomhoz látogatunk el. Teleki templomát poros földúton hagyjuk el, majd ingoványos rétek mentén érjük el a faluba bevezető műutat. Egy darabon aszfalton trappolunk, nem sokkal később pedig – vándorutunk körülbelüli felénél – elérjük a Balatonszárszóra vezető utat.

Fehérkő várának romjai felé

Beérkezünk Szóládra, de csak alig pár métert teszünk meg a községben, mert kitérünk Nezde (Szólád külterülete) irányába. Löszfalba vájt mélyúton, pincék között kapaszkodunk fel a Nezde-tetőre, amelynek elnyúló kaszálóján pihenőt, székelykaput, szoborparkot, Kupa-Koppány vezér emlékparkot, egyben búcsújáró helyet találunk. Itt ne felejtsünk igazolóképet készíteni, mielőtt az Erzsébet-erdő gerincútján gyalogolva előbb egy kis kilátót, majd a 316,4 méter magas Almán-tetőt, Somogy megye legmagasabb pontját érintjük.

Innen egyórányi járással Somogy megye egyetlen megmaradt középkori várromjához vezet utunk, amely Kereki határában, a 283 méter magas Várhegyen áll. A téglából rakott Fehérkő vára első pillantásra nem tűnik középkori eredetűnek, pedig ma is látszó, gótikus idomokat is mutató formáit a 14. és 15. században rakták. A kereki várként vagy Kupavárként is emlegetett erősség első ismert várnagya Czikó kapitány volt, akit egy 1336-os oklevélben említenek meg. Luxemburgi Zsigmond Marczali Miklós temesi ispánnak és rokonainak adományozta a várat, de Marczali 1402-ben, több főúrral együtt, fellázadt Zsigmond ellen.

A 15. század második felében enyingi Török Péter, majd Báthory István országbíró birtokába került. 1494-ben Miksa császár ostromolta a várat. Ezután évekig üresen állt, és bár az 1530-as években felújították, rövid virágkorának a visszavonuló végvári vitézek vetettek véget, amikor 1543-ban felrobbantották, hogy falai közé ne fészkelhessék be magukat az oszmán hódítók. Ettől kezdve a krónikák már csak romként emlegetik. Köveit az évszázadok alatt széthordták, a területet kezdte visszafoglalni természet, mígnem a 2000-es években lelkes várbarátok kipucolták, rendbe hozták a környezetét. Napjainkban a Nemzeti Kastély- és Várprogramnak köszönhetően jelentős felújítások zajlanak, hogy a megye egyik legjelentősebb műemléke rangjához méltó állapotba kerüljön.

Pompás panorámákkal kísért úton

A Várhegyről a Czikó-pihenőnél érünk be Kerekibe, ahol többek között megtekinthetjük a Dinóparkot vagy a Hősök parkját, illetve mielőtt elhagyjuk a falut, Horthy Miklós kormányzó szobrát. Kerekiből Somogy megye harmadik legmagasabb pontjára, a 312 m magas Gyugy-hátára baktatunk fel. Innen nem akármilyen látványban van része a vándornak: rálátunk a Kőröshegyi völgyhíd betonmonstrumára, mögötte pedig a Balaton és a túlpart festői vonalaira. Az autópályát egy vadátkelőn keresztezzük, és az Öreg-erdő pagonyából a Vaskereszt Erdőrezervátum tölgymatuzsálemei közé lépünk.

A terület névadó keresztjénél újabb kódot gyűjtünk be, ezt követően Balatonendréd felé vesszük az irányt. A római katolikus templom környékén egy vár csekély nyomaira bukkanhatunk, feltárása eddig nem történt meg, még ábrázolása sem maradt fenn. A hangulatos portákkal büszkélkedő Balatonendrédet a zöld jelzésen hagyjuk el, majd alig pár száz métert követően az Endrédi-tavak, nem sokkal később pedig a Töreki-tavak elragadó környezetébe csöppenünk. Utóbbinál madárlesként is funkcionáló kilátóból szemlélhetjük a tájat. A felduzzasztott Cinege-patak tavacskái mentén érkezünk meg az igazolóhelyet jelentő Cinege-forráshoz. Innen még 20 kilométer a cél, de addig még számos élmény vár ránk.

Földvárak sáncain

Az Ali-rét mesébe illő vadászháza után rétek és tölgyesek váltják egymást, majd a túramozgalom legmeredekebb emelkedőjével vesszük be a Börevár földsáncát, amely egy 100 × 57 méteres területet foglal magában. A sűrűben megbújó romokról jóformán semmit sem tudunk, feltehetően már a honfoglalás előtti időkben is léteztek. Látványos mélyúton haladunk ezt követően, érintjük a 288 méter magas Flóra-hegyen álló geodéziai tornyot, majd a kási vár elfeledett földvárához látogatunk el. A Nyimtől 3 kilométerre fekvő Nagy-hegy erőssége anno nem lehetett túl nagy jelentőségű: a kettős árok és sáncrendszer mindössze egy 29 × 21 méteres, ovális alaprajzú várat vett körbe, amelynek védelmi szerepe a török időkre már megszűnt. Ezekben az erdőkben bujkáltak a 19. században a híres somogyi betyárok, köztük Patkó Pista is, akin itt ejtettek a pandúrok halálos sebet. Sírja a közeli Bábonymegyeren ma is megtalálható.

Újfent emelkedők, mélyutak és a balatoni szőlőtáj váltakozásában érjük el a különös Bújó-likat. A Lándor-hegy 21 méteres alagútján egykor még szekerek is átfértek, omladozó, málló kapuja manapság 2 méter széles és 1,75 méter magas. Innen csupán másfél kilométert választ el minket Ságvár központjától, azaz a 111 kilométer hosszú vándorutunk végállomásától. A község gyakorlatilag csak nevében hirdeti egykori erősségének létezését. A várfal több mint 1 kilométer hosszú és 2,5 méter széles volt, de ebből mára csak pár méternyi látszik a református templom mellett. Ugyancsak itt látható a Tömlöc-hegy mélyéből előkerült kőszarkofág is, amely Ságvár gazdag történelmének egyik mementója, illetve itt jegyezzük fel jelvényszerző túránk utolsó igazolókódját is. Ha ez megvolt, nincs más hátra, mint beküldeni az igazolólapot, majd várni a postást a jól megérdemelt jelvénnyel.