Egy délután az ellenőrökkel, avagy mit csinál a Kéktúra Bizottság?

Kedd késő délután van a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) Károly körúti székházában. Az itt dolgozók többsége már készül befejezni a munkát, lassan mindenki hazaindul, de az egyik szobából még élénk kattogás és diskurzus hallatszik:

munkaidő után baráti csevejjel kísért akkurátus pecsétnyomogatással. A Turista Magazin szerkesztőjeként kéredzkedtem be hozzájuk, hogy egy kicsit többet megtudjak a nagy füzetkupac körül ülő „kék ellenőrök” tevékenységéről. Kíváncsiságomat szívélyesen fogadták, és pillanatok alatt bevontak kedélyes társalgásukba, amelynek során kérdések nélkül is informálódhattam a füzetekkel kapcsolatos érdekességekről, előforduló problémákról, vicces és egyedi esetekről.

Sercegnek a füzetlapok, kattognak a pecsétek, közben megy a csevegés. A négy elhivatott kéktúra-fanatikus, Csernus L. Gábor, Herczeg Antal, Tóth Tamás és Kucsera Ákos valóságos szakértői az ország kék útjának, hiszen mindegyikőjük Kékkör-teljesítő, azaz legalább egy, ha nem több alkalommal bejárták az Országos Kéktúrát, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát és az Alföldi Kéktúrát, melyek együttesen egy 2584 km hosszú kört alkotnak. Ottjártamkor éppen az alföldi élményekről ment a terefere, mert a fiúknál nincs megállás, most is éppen „kékeznek”.

így egy pecsétlenyomat vagy egy dátum nekik sokkal több infót hordoz, mint egy laikus számára. Számukra az adatok tér- és időbeli képet alkotnak egy-egy teljesítő túrájáról, maga az igazolófüzet külleme pedig gazdájáról is sokat elárul. Vannak, akik szinte nyomdai minőségben és precizitással készítik az adott helyszínt ábrázoló lenyomatokat, míg mások elmosódott pacáit és dátumozását úgy kell kisilabizálni. Persze az ellenőrök nem szőrösszívűek, annak ellenére sem, hogy esetenként konkrét nyomozást folytatnak egy elbírálás kapcsán.

Akinél eddig felmerül valamilyen igazolással kapcsolatos pontatlanság, azzal az MTSZ munkatársai felveszik a kapcsolatot, és az esetek túlnyomó többségében sikerül tisztázni a dolgot. Ne feledjük, alapvetően magunkért járjuk a kéket. Bármilyen csalással vagy útlevágással csak magunkat csapjuk be, magunkat fosztjuk meg az élménytől. Beszélgetésünk során két óra alatt negyven füzetet néztek át az ellenőrök, ami elmondásuk szerint egy alkalommal közepes mennyiségnek mondható; volt már, hogy ennek duplájával is megbirkóztak egy ültőben. Gyors fejszámolásba kezdtem, hány ellenőri pecsét lenyomását jelenti ez egy keddi napon, végül az átlag 300/ellenőr számban állapodtunk meg a többiekkel. Ez már fizikailag is fárasztó, és akkor még nem beszéltünk a figyelemről, ami esetenként fokozottan igénybe van véve egy-egy trehányabb füzet esetén.

Persze ellenőrzésük során számos pozitív inger és örömteli tapasztalat is éri a csapatot. Éppen amikor ilyen példákat soroltak, az egyikük csillogó szemekkel egy 7 éves kislány füzetét mutatta nekem, aki 66 km-es teljesítményével megszerezte a Gyermekkéktúra egyik tájegységi jelvényét. Mint megtudtam, volt már olyan esettel is dolguk, amikor egy 6. életévét be nem töltött fiú egy éven belül az egész OKT-t lejárta. Ennek a páratlan teljesítménynek a megítélésével kapcsolatban némi erkölcsi vita alakult ki a szobában, végül az idősebb generációra terelődött a szó.

Többször volt dolguk 80 évnél idősebb kéktúra-teljesítőkkel, akiknek sikere minden alkalommal mély elismerést vált ki az ellenőrökből. Az érdekesebb esetek közé sorolandó, amikor messzi földről érkezett túrázó, pl. japán teljesítő füzetét bírálták el, vagy amikor valaki kutyájával járta végig a kéket, és az állatnak is igényeltek jelvényt (ezt a szabályzat nem teszi lehetővé). Volt arra is példa, hogy egy kérdéses teljesítésigazolásnál a túrázó saját „kispistázását” (bevett turistafogalom: az útvonal levágása) buktatta le a beküldött GPS-trackkel, de az ellenőrök kezében megfordult már több túrázó által közösen használt igazolófüzet (ez szabálytalan),

Elmondásuk szerint a legaranyosabb az, mikor a túrázók kedves üzenetet írnak nekik, vagy „elbírálást könnyítő anyagot” csomagolnak az igazolófüzetük mellé, ami általában csokit vagy más édességet jelent. A „kék ellenőrök” nagyon szépen köszönik ezeket a kedves írásokat és ajándékokat. Egyáltalán nem gondolják, hogy megvesztegetésről lenne szó, hiszen többnyire ezeknél a teljesítőknél van a legnagyobb rend az igazolófüzetekben.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az elbírálások mennyiségét nagyban befolyásolják az évszakok vagy az iskolaidő, ugyanakkor kiszámíthatatlan, mikor esik be egy nagyobb társaság, amelynek tagjai egyszerre fejezték be a kéket. Aki ennél több ideje várakozik az értesítésre, annak érdemes utánajárni a dolognak, mert lehet, elfelejtette megadni az elérhetőségét, ami időről-időre előfordul. Olyan telebélyegzett kéktúrafüzet is érkezett már az MTSZ‑hez, amelynek tulajdonosa elfelejtette beleírni a nevét és a címét.

Mire ügyeljünk?

Az ellenőrök szerint az igazolási hibák többsége abból fakad, hogy a túrázók nem olvassák el figyelmesen a túrakiírást. A leggyakoribb eset a bélyegzés hiánya; régi füzetben a dupla bélyegzés elmulasztása (útmegszakításkor); felismerhetetlen lenyomat; hiányzó vagy rossz dátumozás; beragasztás (amikor a bélyegzőlenyomat nem a füzetbe, hanem külön, egy beragasztott papírra készül); értesítési cím hiánya. Az ellenőri tapasztalatokat egyébként rendszeresen megosztják a Kéktúra hivatalos oldalán.

A cikk először a Turista Magazin 2023 novemberi számában jelent meg.