Hírek, Interjú, Fotó

Ezek a magyar képek is nyerhetik a világ legviccesebb állatfotóinak versenyét

Egy áriázó ürge és egy falánknak tűnő lunda is felbukkan az idei év legviccesebb fotói között, amelyeket magyar fotósok készítettek. Most megnézheted, milyen állatokkal kell ringbe szállniuk és a két kép készítőjét is megismerheted.

Fotó:
The Comedy Wildlife Photography Awards
2020. szeptember 16.

Egy áriázó ürge és egy falánknak tűnő lunda is felbukkan az idei év legviccesebb fotói között, amelyeket magyar fotósok készítettek. Most megnézheted, milyen állatokkal kell ringbe szállniuk és a két kép készítőjét is megismerheted.

A The Comedy Wildlife Photography Awards fotópályázat igazából sokkal komolyabb céllal jött létre hat évvel ezelőtt, mint hogy mi csupán jól szórakozzunk. Az alapítók nagyon okosan lőtték be, mivel is tudják felhívni magukra a figyelmet ahhoz, hogy valódi szándékuk is sokakhoz eljusson. A cuki és vicces képeket az emberek nagy része szívesen nézegeti. Sokkal inkább, mintha olyan fotókkal kéne szembesülniük, amelyek a természet pusztulását, vadon élő állatfajok szenvedését, kihalását, a Földet elárasztó műanyagszemét-helyzetet vagy a globális felmelegedés okozta problémákat mutatnák. Ez még leírva is szomorúvá tesz, így nem lenne túl népszerű innen megközelíteni ezt a kérdést, ezért ők úgy döntöttek, hogy megfordítják a dolgot, és az állatvilágban is bőven előforduló vicces helyzeteket bemutató képek segítségével hívják fel a figyelmet az említett problémákra. Mindezt nem tolakodóan teszik, hanem a pályázat hangulatához igazodva, egy nagyon pozitív hangnemben.

A Born Free alapítvánnyal karöltve - amely egy a vadon élő állatok mentésével és védelmével foglalkozó nemzetközi szervezet-, így szeretnék felhívni az emberek figyelmét a természetvédelemre, és arra is, hogy mindannyian aktívan részt vehetünk benne. Tippeket is adnak, melyek azok a területek, amikben magunk is sokat tehetünk. Ilyen a tudatos vásárlás, a vízpazarlás megszüntetése, vagy hogy rövidebb utakra ne a repülőt, hanem inkább a vonatot válasszuk. A beporzók problematikájára pedig virágzó növények ültetésére biztatnak minket. És hogy saját környezetünkben tegyünk meg mindent ezekért a célokért, egyrészt saját példánkkal, másrészt mások bátorításával, hogy a fent említettekbe ők is kezdjenek bele.

A pályázat szervezői pedig nagyon hálásak azért, ha a vicces fotók mellett ezek a fontos üzenetek is bekerülnek a hírekbe, és eljutnak az emberekhez. És ezzel mi ennek eleget is tettünk, hisz így lesz kerek ennek a természetfotós pályázatnak a sztorija.

Ezeket nem elfeledve lássuk, az idei nagyon erős finalista mezőnyt! A világ minden tájáról beérkezett sok ezer képből emeltek ki 44 fotót, amelyek közül a szakmai zsűri, és a közönség is kiválaszthatja a kedvencét, a képekre a pályázat oldalán ide kattintva szavazhatsz. A nyertes fotókat október 22-én fogják kihirdetni, de vajon sikerül-e újra magyar képnek nyernie a világ legviccesebb állatfotója versenyt, ahogy 2017-ben? Az esély megvan rá, hisz két magyar is bejutott a finalista képek közé. Pontosabban az egyikük amerikai színekben indult, hisz bár Scheeff Krisztina magyar származású és itt is nőtt fel, 20-as évei óta az Egyesült Államokban él. Őt és versenybe bejutott fotójának izgalmas történetét is megismerhetitek hamarosan, de előbb hadd mutassuk be az egyetlen hivatalosan magyar indulót, Kránitz Rolandot és cukifaktorban igen erős ürgés fotóját.

A szakácsként dolgozó Kránitz Roland 5 éve foglalkozik komolyabban természetfotózással. Autodidakta módon tanulta a fényképezést, de azért mindenkinek jól jön egy mentor, az ő esetében pedig Molnár „Lisztes” István volt az, aki bevezette a szakma rejtelmeibe. Az ürgéket is vele volt kint fotózni, mégpedig egy Bécs melletti területen. Hogy mért nem magyar ürgéket fotózott, hiszen akár Tihanyba vagy a bugaci pusztákon is találhatott volna sok hasonlóan helyes rágcsáló rokont fotózásra, annak egyszerű az oka. Mivel Roland az osztrák határnál lévő Ágfalván lakik, neki e Bécs melletti hely volt a legközelebb. Ötször voltak kint az ürgéknél, de hogy valójában mi történt a legviccesebb fotók közé bekerült kép készültekor, azt mesélje el ő maga.

Már kora reggel kint voltunk a területen barátommal és mentorommal, és vártuk őket. Vittünk magunkkal répát, szotyit, almát, amire jöttek is. Úgy 10-15 ürge jelent meg, és sokat verekedtek az ételért. Ő, aki a képen szerepel, először szintén benne volt a buliban, csak valahogy kikerült a forgatagból és kívülről szemlélte tovább az eseményeket. Ekkor készült róla ez a fotó.

A vicces állatfotók jórészt nem szándékosan készülnek, sok esetben amolyan melléktermékei egy-egy fotózásnak. Az ürgék esetén azonban nem beszélhetünk komolyságról, alapesetben hozzák a vicces helyzeteket és a cukifaktort, és ez az, ami miatt Rolandnak is megtetszettek ezek a kis rágcsálók.

Roland ezen a pályázaton idén nevezett először, de már számos díjjal büszkélkedhet. Például a két nagy szervezetnek a FIAP-nak (Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség) és a PSA-nak (Amerikai Fotós Szövetség) a természetfotó kategóriájában is sikerült már aranyérmet szereznie. Leginkább madarakat szeret fotózni, de nyitott a természetfotózás többi témájára is.

Arra a kérdésre, hogy vajon van-e esélye nyernie ürgés fotójával, ezt válaszolta:

Elég erős a mezőny, ami nem is baj. Én mindig azt mondom, hogy az esélytelenek nyugalmával indulok, és majd meglátjuk, hogy fogok szerepelni.

Kértük tőle, mutasson még egy kedvenc képet magától, de mivel ő nem tudott egyet se kiemelni, hisz mind a szívéhez nőtt, így mi választottunk helyette. Íme:

Kránitz Roland további képeit fotós okdalán ide kattintva nézheted meg.

És most nézzük a másik magyar vonatkozású, esélyes versenyzőt, Scheeff Krisztinát, aki ezzel a vicces, lundás fotójával került be a legjobb 44 kép közé:

Krisztina, ahogy már említettük, nem Magyarországon él. Miután állattudományi és agrármérnöki diplomát szerzett a gödöllői egyetemen, tanulmányait az Egyesült Államokban folytatta, a Purdue Egyetemen. Szoftvermérnök lett és saját céget alapított, de e mellett már részmunkaidőben fotózott is. Majd 6 évvel ezelőtt úgy döntött, teljesen a természetfotózásnak és a túrázásnak szenteli az idejét. Egészen pontosan természetfotós túrákat vezet Skóciában, ahol évente 2-3 hónapot tölt. Egyébként pedig a kaliforniai San Diego-ban él. Sokat van kint a természetben, és fotózni akkor tud igazán, amikor egyedül van, hiszen a túravezetések alatt másra fókuszál.

- Honnan jön a természetszereteted és kinek köszönheted a fotózáshoz való vonzalmad?

- Gyerekként minden nyáron táboroztam és túráztam a családommal. A fotózást pedig édesapám inspirálta, ő mindig fényképezőgéppel ment mindenhova.

- Ha jól tudom, a természetben nem csak lenni szeretsz, de fontosnak tartod a védelmét is.

- Igen, sok időt töltöttem már természetvédelmi projektekkel, és a fiatalok oktatása is közel áll a szívemhez. A kettőt összekötve tanítok iskolás gyerekeket természetvédelemre és arra, hogy a természetfotózás hogyan segítheti az élővilágot, az állatokat, növényeket.

- Mit szeretsz a természetfotózásban? És mi a kedvenc témád?

- Nagyon élvezem a természetben a nyugalmat és a csendet. Szeretem megfigyelni az élővilágot, és természetesen örömmel osztom meg ezt fotóim segítségével. Kedvenc témám a madarak fényképezése repülés közben, mert ez egy nagy kihívás.

Krisztina is először nevezett idén a The Comedy Wildlife versenyére, és neki is számos természetfotós elismerése és díja van már. A pályázatokon amerikai állampolgárként szokott indulni, de sokszor előfordul a mindennapokban, hogy furcsállják az extra „z” betűt a nevében. Ilyenkor büszkén vallja be, hogy igazából magyar.

De térjünk vissza Krisztina mostani lundás fotójára, mert nem csak a kép izgalmas, hanem az is, ahogyan készült.

„A kép Skóciában készült, egy szigeten, amin emberek nem, de madárból annál több él, köztük sok lunda is. A lundák szupergyors madarak, csodálatos úszók, és még gyorsabban repülnek. Két órát voltunk a szigeten és figyeltük, fotóztuk őket, ahogy a rengeteg hallal megérkezve leszállnak és eltűnnek az odúban, ahol a lundafiókák voltak. Már épp jöttünk volna el, és már el is pakoltam a fényképezőgépemet, amikor a képen látható lunda leszállt ezzel a sok hallal a csőrében és csak ott állt. A Lunda nézett rám, én a lundára, a még ottmaradt turisták a lundára és rám, akiknek a szemében ezt láttam:

- Na mi van? Lefényképezed, vagy mi lesz?

Én ekkor arra gondoltam, el fog tűnni az odúban. De nem ment el, csak ott állt. Végigpörgettem magamban, vajon milyen gyorsan lehet levenni a táskát a hátamról, kicsomagolni, előhúzni a fényképezőgépet, beállítani a megfelelő értékeket, ráadásul tudtam, hogy alacsony látószögű képet szeretnék készíteni, ezért le is kell hasaljak a földre. Azt mondtam magamban: OK, ezt meg tudom csinálni pár másodperc alatt. És így is lett, lefényképeztem a lundát a halakkal, de közben láttam, hogy a másik madár belép a képkockába. Elkezdtem exponálni, kb. 10 fotót készítettem, aztán eltűnt a lunda az odúban a halakkal. Még a földön fekve gyorsan megnézem a képeket, hogy sikerültek-e. Láttam, hogy megvan a kép a halas lundával, de amikor azt láttam, hogyan sikerült az, amikor a második lunda is besétált, akkor elmosolyodtam. Azok a szemek! Felnéztem az eseményeket követő emberekre, akik izgatottan kérdezték, megvan-e a fotó, és meg mondtam, meg!”

Ha a pályázatban a képek történeteit is díjaznák, ez biztosan megkapná az egyik legizgalmasabb sztori trófeáját. De mivel csak a képeket bírálják, nem tudjuk, Krisztina hol fog végezni lundáival. Őt is megkérdeztük, vajon esélyesnek érzi-e fotóját a győzelemre, de szerényen ő is csak ennyit mondott:

Nagyon sok fantasztikus fotó van a döntőben, és én már annak örülök, hogy részese lehetek a mezőnynek. Nagy megtiszteltetés.

Tőle is kértünk egy versenyen kívüli kedvenc képet és ezt a nyugati vöcskökről készült nagyon izgalmas fotóját küldte, amin olyan, mintha a két madár táncolna a vízen.

„A nyugati vöcskök a legnagyobb gerincesek, akik képesek járni a vízen. A képen látható, táncnak tűnő mozdulatot angolul rushing-nak hívják, amely az udvarlási szertartásuk része. Felemelkednek a vízből és 7 másodpercig rohannak, szó szerint a vízen járnak. Már 5 éve tanulmányozom ezeket a madarakat és sokan vöcsök-suttogónak neveznek, ugyanis már előre tudom, mikor fognak szaladni. De a mai napig lenyűgöznek ezzel a mutatvánnyal, akárhányszor is látom őket.”

Scheeff Krisztina további képeit fotós oldalán ide vagy fotós közösségi oldalán ide kattintva nézheted meg

Köszönjük a két magyar résztvevőnek, hogy megosztották velünk élményeiket, és drukkolunk nekik, hogy valamelyikük nyerjen. De akár ti is segíthettek nekik, hogy a közönségszavazásban elsők legyenek, ide kattintva szavazhatsz képeikre.

Végül összeállítottunk még egy válogatást a finalista képekből, a mezőny tényleg nagyon erős, készítsd a rekeszizmaidat, és kattints az alábbi képre!

Cikkajánló