Túraajánlat

Fjällräven Vándortúra - Tradíció újratöltve

Természetjárás húszkilós hátizsákkal. Jókora sátorváros. Tábortűz gitár- és énekszóval. Összekovácsolódás. Alattomos emelkedők, élő történelem, Észak-magyarországi-középhegység. Közösségi vízhólyagkezelés. Bőrig ázás. Kitartás és kalandvágy. Környezettudatosság. Elsőrangú szervezés. Egységgé formálódó sokféleség. Barátságok születése. Nem mindennapi élmény hosszú lecsengéssel.

Szerző:
Nagy Loránd István
Fotó:
Házi Bernadett
2014. szeptember 21.

Természetjárás húszkilós hátizsákkal. Jókora sátorváros. Tábortűz gitár- és énekszóval. Összekovácsolódás. Alattomos emelkedők, élő történelem, Észak-magyarországi-középhegység. Közösségi vízhólyagkezelés. Bőrig ázás. Kitartás és kalandvágy. Környezettudatosság. Elsőrangú szervezés. Egységgé formálódó sokféleség. Barátságok születése. Nem mindennapi élmény hosszú lecsengéssel.

Pionír kezdeményezés


A vándortúrázást nem ma találták fel. Hazánkban is virágzott, fénye azonban mintha megkopott volna mostanára. Rozsda ült ki a felületére. Valója azonban tiszta maradt. A korróziómentesítéshez elhatározás, szakértelem és eszközarzenál szükségeltetik. Az invesztícióról és a szerencsés csillagállásról nem is beszélve. A hagyományrestaurálásba egy nemzetközi hírnévnek örvendő cég - a svédországi székhelyű Fjällräven - teljes támogatását élvező magyar csapat, az Equinox Trekking Club vágott bele. Ritka, mint a fehér holló, hogy egy outdoor nagyvállalat éppen olyan dolgokban lássa meg a fantáziát, mint a félnomád természetjárás népszerűsítése. A sarkiróka-logós skandináv gyártó szerencsére kedveli a kihívásokat.


A közösségi weboldalak, a különféle internetes portálok, a túraboltok, illetve a szakmai sajtó információáramoltatásának köszönhetően nyárra már több mint nyolcvan emberben megszülethetett az elhatározás, hogy ők bizony lenyomják majd becsülettel a Fjällräven Vándortúrát augusztus 26. és 30. között. Az elhatározást előzetes regisztráció, a részvételi díj befizetése, visszaigazolás, majd nagy-nagy várakozás követte. Tíz, kilenc, nyolc, hét...

 

img_2931.jpg

 

Nulladik nap


Huszonötödikén túrázók sokasága jelent meg Felsőtárkányban, s mindegyikük a festői Blues Hill Park felé vette az irányt. A gyülekezőhelyként funkcionáló sátrak körül egységes „uniformisba” öltözött szervezők serénykedtek, akik hosszú hónapok kitartó munkáját fektették a rendezvény sikerébe. Kedvesen, őszinte mosollyal fogadták a vándorolni vágyókat.

 

A részvételi díj többek között az aggteleki transzfer árát is tartalmazta - két autóbusz szállította a csapattagokat a magyar-szlovák határ közelében fekvő községbe. Közel két órát vett igénybe az odaút, viszont senkit sem „fektetett meg” annyira, hogy elmulassza a koccintással egybekötött esti ismerkedést és lazulást. Az első sátorállítás helyszíne - a Nomád Baradla Kemping és Turistaszálló - éjfélre elcsendesült, a nulladik nap véget ért.

 

Aggtelektől Felsőtárkányig - 110 km dióhéjban


Az esti koccintás volumenétől függően ki hamarabb, ki később, ki kipihenten, ki kellemes fejfájással, de rendíthetetlen tettvággyal ébredt. Elkészültek a kávék, kiszellőztek a hálózsákok, megszáradtak a sátrak. A rendezvénysátorhoz szállingózott mindenki, hogy hivatalosan is nevezzen, illetve megkapja a reggelijét, az első napi ebédjét és a rajtcsomagját. Kíváncsi tekintetek pásztázták a vízhatlan zacskókból előkerült térképeket és az expedíciók elvárásainak is megfelelő liofilezett étkek összetevőinek listáját. Sokakat vonzott a mérleg is, amellyel megmérhették málháik súlyát. 

 

Vándortúra-kisokos
Teljes táv: 110 km
Összes szint: 1847 m
Résztvevők száma: 83
Teljesítők száma: 76
1. nap: Aggtelek-Gömörszőlős (22 km)
2. nap: Gömörszőlős-Uppony (24 km)
3. nap: Uppony-Szentlélek (18 km)
4. nap: Szentlélek-Hollóstető (23 km)
5. nap: Hollóstető-Felsőtárkány (23 km)

A nyitóbeszédek után előkerült egy izgalmas szerkezet, a Másfélmillió lépés Magyarországon című kultikus sorozatban megismert távolságmérő kerék szakasztott mása. Funkciója kettős volt: egyfelől értékes túraadatokat rögzített, másfelől a társaságot volt hivatott - szimbolikusan - összekovácsolni. Tizenegyre az utolsó ember is elhagyta a rajt helyszínét. Kisebb-nagyobb csoportok (spontán szerveződők és régi barátságokra épülők vegyesen) masíroztak a helyenként ritkásabb, helyenként dúsabb aljnövényzettel benőtt ösvényen. Aztán délnek, az első ellenőrző állomás, Zádorfalva felé fordultak. A pecsétlenyomatok bekerültek a vándortúra meglehetősen igényes kivitelű igazolófüzetébe, a kalandorok pedig a kocsmába és a vegyesboltba. Kávézás, sörözés, csokivásárlás - ahogy kell, persze mindenkinek egyéni igényei szerint. A bemelegítőnap megkoronázása a gömörszőlősi lovasudvar volt, amely gyönyörű kertjével, korhűen berendezett melléképületeivel és nem utolsósorban hagyományőrző jurtáival mindenkit lenyűgözött. Este palócleves került a tányérokba, vacsora után pedig ropogni kezdett a tűz. Kellett is egy kis melegség, mert „emberi” hőmérsékletű víz csak a szemfülesebbeknek jutott a zuhanyzókban.

 

img_3160.jpg

 

A reggeli és a liofilezett eledel kiosztása után mind a nyolcvanhárom résztvevő nekiugrott a Gömörszőlős-Uppony-szakasznak. Kelemérnél és a botanikai szempontból kiemelkedő értéket képviselő lápszemeknél (Kis-Mohos- és Nagy-Mohos-tó) még a rutinosabbak sem sejtették azt, ami Putnok városában már tisztán látszott. Égiháború a köbön. Nem is akármilyen. A korán induló szerencsések még nyugodtan elrendezgethették dolgaikat sátraikban, a többség azonban a szó szoros értelmében ronggyá ázva verte fel hajlékát az időszakos vizes élőhellyé alakult focipályán.

 

Minden rosszban van valami jó - a helyiekből szerveződő, rendszerint tizenkét-tizenöt fős „tömegrendezvényeket” lebonyolító kocsmában közel százan jelentek meg az este folyamán. Lélekmelegítők be, gitár és dob elő, mulatság és beszélgetés, aztán megint lélekmelegítők. Mindez többször ismétlődött. Fergeteges hangulat, boldog vendéglátósok. Az upponyi polgármester által készített isteni babgulyás után nem is lehetett volna máshogy.

 

Reggelre virradóan már nyoma sem volt a felhőknek. Az esős emlékek terhét páran nem tudták tovább hordozni, s feladták a túrát. Másoknál bosszantó fájdalmak jelentkeztek - feltört sarkak, változatos méretű vízhólyagok, meghúzódott Achilles-inak. Ragtapaszcsere, tűs bökdösődés cérnaátvezetéssel, száraz zokni kölcsönadása. Zajlott az élet, de valami megmutatkozott: bajtársiasság, segítőkészség és empátia mind a résztvevők között, mind a szervezők részéről.

 

img_2999.jpg

 

A harmadik szakasz rövidebb volt, mint a korábbiak, könnyebb viszont korántsem. Mályinka ellenőrző pontja után a csapat szakított az Országos Kéktúra sávjelzésével, és a Kohászok útja névre hallgató turistaútvonalon folytatta a menetelést egy lélegzetelállító szurdokvölgyben. A patakkal még csak-csak megbirkózott mindenki, a derékmagasságban bedőlt negyvenéves bükkök azonban feladták a leckét az átlagos hosszúságú lábakon járóknak. Megfutamodásra senki sem gondolt, hiszen egy vérbeli vándortúrás kemény, mint a vídia. Szentlélek turistaháza szépen lassan megtelt élettel, a kalandorok pedig örömmel konstatálták, hogy az össztáv felén már túl vannak. Rendkívül komikus nevű, de annál ínycsiklandóbb ételt, türübürülevest szolgáltak fel vacsorára. A tábortűznél már csak a kemény mag teljesítette kultúrmisszióját éjfél után.

 

Életadó csillagunk a negyedik napon is felkelt, a brigád pedig a műemlék pálos kolostor romjai, majd Ómassa felé vette az irányt. Ökoturisztikai központ, halsütödés pisztrángtelep gasztrogyönyörrel, Fazola Henrik őskohója, Hámori-tó, Lillafüred - szépen sorban követték egymást a látnivalók a Fehérkőlápai turistaháznál kialakított ellenőrző pontig. A társaság egyik része Bükkszentkereszt vendéglátó-ipari egységeinek alapos megismerését tűzte ki célul, míg a többség inkább a mihamarábbi megérkezést választotta Hollóstető Hegyi Kempingjébe. Paprikás krumplira gyűlt a nép az óriási asztalokhoz, amelyek mérete tökéletesen harmonizált a kemping dimenzióival. Az esti mulatozás intenzitása elmaradt a korábban tapasztaltaktól. Mindenki fáradt volt, s megmaradt erejét az utolsó felvonásra tartogatta.

 

Aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Huszonhárom kilométer volt csak hátra a Felsőtárkány-tábláig. Na és némi szintemelkedés, a Hór-völgyből ugyanis emberpróbáló kaptatót kellett leküzdeniük a túrázóknak, hogy utolsó előtti bélyegzőlenyomatukat megszerezhessék Ódorvár ellenőrző pontján. A célállomás hívószava egyfajta adrenalinlöketként hatott, amely csak hajtotta előre a lábakat. Óriási taps, füttyszó, éljenzés várt minden egyes befutót a célban, egy kis csomag társaságában, amelyben többek között a Fjällräven Vándortúra hivatalos felvarrója is helyet kapott.

 

img_2987.jpg

 

Apróságok ezek, de egy óriási kalandra emlékeztetik büszke tulajdonosaikat, akik közül sokan már azt tervezgetik, hogy jövőre is részt vesznek majd e túrán. Az esemény egy orbitális, élő zenés partival ért véget hajnalban. Huszonévesek buliztak együtt olyanokkal, akik már megették a kefirjük javát, de egyvalamiben mindenképpen hasonlítottak hozzájuk. Hittek a közösség és a természetjárás erejében, továbbá abban a bizonyos X-érzésben, amelyet nem lehet pénzért megvásárolni.

 

A Fjällräven-túrák világhódító útjának (Svédország és Dánia után) hazánk a harmadik állomása.

 

A cikk a Turista Magazin 2014. októberi számában jelent meg, a 2015-ös túráról októberi lapszámunkban olvashatsz!

Cikkajánló