Hírek

Gyógyulás lóháton

Hazánkban csupán az utóbbi évtizedekben kezdték a lovaglást gyógypedagógiai célokra alkalmazni, elsősorban fogyatékkal élő gyermekek számára. Ebben a munkában játszott (s játszik napjainkban is) úttörő szerepet a kilencvenes évek közepétől a fóti gyermekváros területén - a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) égisze alatt - működő lovarda. Nem volt kétség afelől, hogy Fótot kell meglátogatnunk ahhoz, hogy bepillantást nyerjünk a lovas terápia gyakorlati alkalmazásába. A Fóti Lovasterápiás és Oktatóközpont vezetőjével, Bozori Gabriellával beszélgettünk.

Szerző:
Joó Annamária
Fotó:
Somogyvári D. György
2014. december 9.

Hazánkban csupán az utóbbi évtizedekben kezdték a lovaglást gyógypedagógiai célokra alkalmazni, elsősorban fogyatékkal élő gyermekek számára. Ebben a munkában játszott (s játszik napjainkban is) úttörő szerepet a kilencvenes évek közepétől a fóti gyermekváros területén - a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) égisze alatt - működő lovarda. Nem volt kétség afelől, hogy Fótot kell meglátogatnunk ahhoz, hogy bepillantást nyerjünk a lovas terápia gyakorlati alkalmazásába. A Fóti Lovasterápiás és Oktatóközpont vezetőjével, Bozori Gabriellával beszélgettünk.

A lovak iránti szenvedélye vagy a gyógyítás szeretete vezette a szakmába?
Az utóbbi. Gyógypedagógusként vállaltam mellékállásokat. Egy hirdetés révén vettem fel a kapcsolatot egy sérült gyermekek úszásoktatásával foglalkozó egyesülettel, ahová „vállalkozó szellemű” gyógypedagógust kerestek. Kiderült, a meglévő foglalkozások mellett lovas terápiával is kívántak foglalkozni. Így kezdődött közös tevékenységünk. Mivel előtte nem lovagoltam, lovaglóleckéket vettem, s kis idő elteltével már saját lovaim voltak. Hosszú volt a folyamat, mire megtanultam a mesterséget. 1995-96 táján kezdtünk el komolyabban foglalkozni a terápia metódusainak kidolgozásával - nekiláttunk a külföldi szakirodalom, az információk gyűjtésének. Kíváncsiak voltunk, hogy ahol már működik, ott milyen keretek között, milyen végzettséggel, kik végzik a munkát, s milyen szimptómákkal rendelkező gyerekekkel foglalkoznak. A kezdeti kísérletek után jutottunk el oda, hogy már hivatalosan is létezhetett Magyarországon lovas terápia. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat 1997-ben kéthetes továbbképzést szervezett, kimondottan azoknak, akik komolyan érdeklődtek a lovas terápia iránt. Ekkor már több helyen működött hasonló vállalkozás az országban, önjelölt alapon, szakmai háttér nélkül. A tanfolyamra meghívtunk Angliából egy szakértői csoportot. Az előadásokon gyógypedagógusok, gyógytornászok, logopédusok, orvosok, pszichológusok vették fel a kapcsolatot egymással. A lelkesedés láttán megalapítottuk a Magyar Lovasterápia Szövetséget, amely felkarolta a kialakulófélben lévő szakma ügyét, valamint célul tűzte ki, hogy összetartsa a szakembereket, s kapcsolatot teremtsen az érdekelt családokkal. Nagyon hamar rájöttünk: sokat kell még tanulnunk. Külföldi előadókat hívtunk meg közös munkára. Így adódott később a lehetőség, hogy nemcsak Ausztriában, de Európa számos országában is lehetőségem lett az ottani módszereket tanulmányozni, ötleteket gyűjteni.

 

pa099862-2.jpg

 

Európa számos országában is lehetőségem lett az ottani módszereket tanulmányozni, ötleteket gyűjteni

 

„Élesben” mikor vágtak neki az oktatásnak?
2002-ben akkreditáltattuk a honi pedagógus-továbbképzések listáján a lovasterapeuta-képzést. Főleg az „eredeti” csoportból kerültek ki az első oktatók, akik összeállították a tananyagot, s elkezdték az oktatást, a helyi adottságokhoz adaptált módszerek alkalmazását.

 

Milyen rendellenességekre alkalmazzák, illetve hány válfaja van a lovas terápiának?
Eleinte, mint mindenhol a világon, a szövetség olvasztótégelyként sűrítette egybe a különböző szakági tevékenységeket, s csak később kezdtek körvonalazódni az egyes módszerelemek határvonalai. Napjainkban három szakágat különböztetünk meg. A hippoterápia a mozgásukban korlátozott egyének igényeihez igazodik, fizikoterápiás és rehabilitációs céllal, gyógytornászok és szomatopedagógusok irányításával. A következő a gyógypedagógiai lovaglás és lovas torna a tanulásban akadályozott, értelmi fogyatékossággal rendelkező, autizmussal, látás- vagy hallássérüléssel élő, hiperaktív, magatartás vagy beszédproblémákkal küszködő gyerekek számára. A terápia a lóval való foglalkozásból, az állat gondozásából, lovaglásból és lóháton történő gyakorlatok végrehajtásából áll. Itt a gyógypedagógusnak jut a főszerep. A lovas terápia legfiatalabb ága nemzetközi szinten is a pszichológiai zavarokban szenvedő gyerekek terápiája - hazánkban pszichológusok dolgoznak ezen a területen. Ezen a területen hangulati, táplálkozási, kötődéses vagy súlyos magatartási problémákkal felnövő fiatalokkal foglalkozunk. Nagyon fontos a beteg és a terapeuta személyes kapcsolata. Természetesen vannak átfedések a szakágak között. Ez külföldön is nagyjából így működik.

 

pa099980-kk.jpg

 

Nagyon fontos a beteg és a terapeuta személyes kapcsolata is

 

Ezt úgy képzeljük el, hogy szakágakként van egy bizonyos program, amelyet a gyereknek végig kell csinálnia a javulás érdekében?
Teljesen egyénfüggő, hogy a fiatalok hova és meddig jutnak el az adott idő alatt. Sokan közülük a terápiás ciklus végére megszeretik a lovaglást, ezért létrehoztunk egy szakágat a fogyatékos személyek szabadidős lovassportja számára, melynek keretei között korhatár nélkül űzhetik a sportot. Aki komolyan gondolja, az a versenysport irányába is továbbléphet.

 

Milyen tények alapján döntenek a szükséges terápia mikéntjéről?
A gyerekek eleve ortopéd orvos vagy neurológus ajánlásával érkeznek a terápiára. Bekérjük a korábbi vizsgálatok során készült dokumentumokat, s áttanulmányozásuk után a szülőkkel hosszabb megbeszélést tartunk. A családban történő megfigyelések nagyon fontosak a terapeuta felkészülési folyamatának szempontjából. Az információk birtokában elkészítjük az egyénre szabott programot, a kijelölt fejlődési célpontokkal együtt, egy iskolai tanév idejére. A szülőkkel mindenképpen egyeztetünk, hiszen nekik is elkötelezettnek kell lenniük ahhoz, hogy sikert érjünk el. Ha számunkra a munka megkezdéséhez nem elégségesek a kapott információk, lehetőségünk van arra, hogy további vizsgálatokat végezzünk el külső szakemberek segítségével a gyermek állapotát illetően. Amikor a fejlesztési terv minden részlete egyben van, megkezdjük a terápiát.

 

Egy mozgássérült páciensnél látható jelek utalhatnak a fejlődésére. De hogyan követik nyomon például egy autizmussal élő vagy egy értelmi fogyatékos gyermek fejlődését?
A gyógypedagógiai rész mérhető a legnehezebben. A sérülések általában összetettek. Az értelmileg akadályozott személyeknél nemcsak az intellektuális funkciók károsodnak, de a mozgáskoordinációjuk, a beszéd- és az adaptív készségük is sérült, mivel a teljes személyiségüket átfogó problémáról van szó. Ebben az esetben a terapeuták dokumentációjára, a szülői és a tanári visszajelzésekre is támaszkodunk. Minden egyes foglalkozásra terv készül, amelyet a tanóra után megjegyzésekkel bővítenek ki. Hosszú távon a kezdeti és a legutóbbi foglalkozási tervek összevetéséből tudjuk megállapítani a terápia hasznosságának mértékét. Egy tanítványom egyetemi szakdolgozatban vizsgálta a szülők észrevételeit a lovas terápián részt vett gyerekeik fejlődésével kapcsolatban. Ők a magatartás, a kommunikáció, a tanulási kedv, a nyitottság terén észleltek pozitív tendenciát.

 

pa099899-2.jpg

 

A szülőkkel mindenképpen egyeztetünk, hiszen nekik is elkötelezettnek kell lenniük ahhoz, hogy sikert érjünk el

 

Előfordul, hogy visszautasítanak szülőt a gyerek fogyatékosságának súlyossága miatt?
Igen. Nem azért, mert nem akarunk vele foglalkozni, hanem azért, mert elképzelhető, hogy fizikai állapota miatt képtelen lóra ülni. Súlyosan mozgássérült gyermeknél - főként akkor, ha például a tünetek fokozódnak - nem a lovas terápia a megfelelő rehabilitációs módszer. A lovas terápia csupán egy kiegészítő terápia, amely önmagában nem helyettesíti az orvosi kezelést. Az epilepszia a másik terület, amely rendkívül gondos előkészítést igényel, mielőtt lóra kerül a gyermek. A fentiek mellett komoly körültekintéssel kell eljárnunk a szélsőséges testi túlsúllyal rendelkező sérült, valamint az agresszív, kiszámíthatatlan viselkedésű autista gyermekeknél is. Van egy listánk, amely felsorolja azokat a kontraindikációkat, amelyek esetén nem javasolt a lovas terápia. Ilyen lehet például a lószőrallergia is.

 

Tizenhét éve alkalmazzák a lovas terápiát. Követte egyik-másik terápiás gyereknek a további életútját?
Székesfehérváron - ahol kezdtem ezt a munkát - számos régi növendékem ma már a 25-30 évesek korosztályához tartozik. Őket egyértelműen a terápián tapasztalt sikerélmények sorozata predesztinálta minőségileg jobb és szebb életre. Hisz valljuk be, egy gyengébb képességű gyereknek nem sok alkalma nyílik sikerélményre az „épek” világában. A legtöbben annyira megszerették ezt a fajta világot, hogy fiatal felnőttként ide akarnak visszajönni dolgozni. Ez mellesleg a szülők számára is megnyugvást hozna. Foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy fogyatékos személyek számára munkalehetőséget teremtünk a későbbiekben, hiszen jelentős méretű földterülettel rendelkezünk, ahol lehet kertészkedni, gyümölcsöt termeszteni, a lovak és más állatok körül dolgozni.

 

pa099894-kk.jpg

 

A legtöbben annyira megszerették ezt a fajta világot, hogy fiatal felnőttként ide akarnak visszajönni dolgozni

 

Van visszajelzése azoktól is, akik a normális világba próbálnak beilleszkedni, mondjuk szakmunkásként?
Attól függ, mit nevez „normálisnak”.

 

Helyesbítek: az önálló életvitelre való alkalmasságot értem ezalatt.
Rövid idő telt el a kezdetek óta ahhoz, hogy erre ténylegesen válaszoljak. De hozzá kell tennem, mi leginkább súlyos és halmozott fogyatékossággal élő gyermekekkel foglalkozunk, akik a fejlődésben csak egy bizonyos pontig érkezhetnek el. Ők nem biztos, hogy meg tudják fogalmazni, hogy a lovas terápia segítségével értek el oda, ahol vannak, illetve ami számukra a „normálisnak” nevezhető életet jelenti. Ne felejtsük el, ezeknek a gyerekeknek a problémái csekély cselekvési lehetőséget hagynak a szülők számára. Az bizonyos, hogy az a fajta érzelmi többlet, amelyet tőlünk kaptak, egész életükre ki fog hatni, továbbá befolyásolja az emberekhez, az állatokhoz és a természethez való viszonyulásukat.

 

Milyen feltételei vannak egy lovas terápiára épülő vállalkozás beindításának?
Elsősorban szakképzettség szükséges, vagyis felsőfokú végzettség után egy kétéves lovasterapeuta-képzést kell elvégezniük a szakembereknek. Lovardai személyzet, orvosi kapcsolat, kiképzett lovak, speciális felszerelés. De ez csak fél út a sikerhez. A legfontosabb kellék a személyiség, az empátia, amelynek kisugárzását a sérült gyermek azonnal megérzi. Ha a terapeuta nem képes megtalálni a hangot a gyerekkel, akkor nagyon nehezen tudnak majd együtt dolgozni. Szerencsénk van azzal, hogy amit mi nem tudunk megoldani, azt a ló esetleg képes megtenni, hang nélkül, hetedik érzékkel. Az emberek elvesztették azt a képességüket, hogy ősi ösztöneikre, megérzéseikre hallgassanak. A lovak ezt a tulajdonságot megőrizték. Megérzik, ha valaki őszintén szereti őket, ahogy azt is, ha nem.

 

Kölcsönhatásban van a lovas és a ló? Idomulnak egymáshoz?
Ez nagyon érdekes téma. Előfordul, hogy egy lassú lóra hiperaktív gyermek kerül. Ilyenkor a ló mintha felébredne a melankóliából, szaporább lesz az őt érő impulzusok hatására. Ez fordítva is megtörténik, amikor egy gyors ló hátára passzív lovas kerül, s a ló szinte alvajáróvá válik.

 

Miképpen vezetik le a lovak a hosszú percekig, netán órákig tartó visszafogottságot?
Látnia kellene azt a viháncolást, amikor a kifutóban összekerülnek a többi lóval, vagy egy tapasztalt lovast kapnak a hátukra! Mindenféle turpisságot elkövetnek felszabadult örömükben. Így ellensúlyozzák a terápiás gyakorlatok során mutatott fegyelmet.

 

pa099945-kk.jpg

 

Nyári táborokban szándékosan váltogatjuk a lovakat, a más karakterű hátasok felfedezése amolyan kalandot jelent a számukra

 

A gyerekek kérnek lovat? Vannak kedvenc és „nemszeretem” pacik?
Érdekes módon a gyerekek ragaszkodnak az első lovukhoz. Úgy élik meg, mintha ők választották volna ki a lovarda állományából. Később viszont sikerélményt és előreléptetést jelent a szemükben az, hogy a következő évben már nagyobb termetű lovat kapnak, hisz mindeközben ők is megnőnek. Nagyon büszkék ilyenkor. Nyári táborokban szándékosan váltogatjuk a lovakat, a más karakterű hátasok felfedezése amolyan kalandot jelent a számukra. De azért mindegyiküknek megvan a maga kedvenc lova.

 

Melyek az önök által kedvelt lófajták itthon?
Öt évnél idősebb, érett, nyugodt lovakra van szükségünk. Nem is annyira a fajta, hanem inkább a méret, a mozgás és a vérmérséklet a fontos a különböző korú gyerekek számára. Rendkívül népszerűek a jó természetű, kis termetű lovak, például a pónik, a haflingik vagy a fjordok.

 

Ha megfelelő anyagi háttere lenne hozzá, milyen pluszt tudna adni a fóti intézményhez?
Amikor Norvégiában jártam, meglátogattam egy rehabilitációs intézetet, amelynek az volt a célkitűzése, hogy a szabadidősportok és a szabadidős tevékenységek terén képessé tegye a fogyatékkal élőket arra, hogy gond nélkül beilleszkedjenek a család mindennapi életébe vagy vakációs programjaiba. Talán nincs is olyan szabadidősport, amelyet ne próbálhattak volna ki a három hónapos, bentlakásos program idején. Ez lenne az igazi integrációs lehetőség számunkra itthon is… Nálunk talán az évente megrendezett „díjlovas és lovasterápiás verseny” áll ehhez a legközelebb, ahol együtt van a terápiás lovas a többi, ép versenyzővel. Egymást megismerése mindkét fél előnyére válik, hiszen lebontja a köztük lévő korlátot, amely csupán azon a jogon létezik, hogy nem igazán ismerik egymást.

 

Mit tekint a két évtized legnagyobb sikerének?
Azt, hogy eljutottunk idáig. Nem szeretnék senkit külön kiemelni, nekem mindannyian kedvesek. Mivel nincs két egyforma eset, nem lehet őket egymáshoz hasonlítani. Minden egyes kisgyerek egy külön kihívás. Azt kell nézni, honnan indult, illetve hova érkezett vagy érkezik. Már egy apró, alig észlelhető javulás is sikerélménynek számít.
 

Cikkajánló