Potyautasokkal Dél-Erdélyben – 1. rész
Idén ismét eldöntöttük, hogy ellátogatunk Erdélybe, ezúttal is olyan tájra, ahol még nem túráztunk. Így esett a választás Dél-Erdélyre, vagyis talán már inkább Havasalföld északi részére, ugyanis a szállásunk Busteniben volt, csodálatos hegyek között, ami már nem tartozik az egykori magyar területek közé. Három család ment együtt: hét felnőtt, 11 gyerek, jómagam várandósan, a második trimeszter utolsó hetét tapostam.
Hétlétrás-szurdok
Első teljes napunkra egy csodálatos szurdokot néztünk ki magunknak, amit egy oda-vissza irányú túra keretében látogattunk meg. Alsótömösön (Timisu de Jos) parkoltunk. A szurdokhoz vezető út végén van lehetőség megállni, de ott már nem tudtunk parkolni, így egy helyi bácsi által őrzött magánparkolóban álltunk meg kb. 200 méterrel lejjebb.
A szurdokhoz vezető út elején vannak büfék, étterem, de mi itt nem álltunk meg, elindultunk felfelé a szurdok irányába. Utunkat egy sebesen csörtető hegyi patak kísérte, a gyerekek többször belegázoltak a vízbe, nagyon élvezték. Nekem párszor meg kellett állnom szuszogni kicsit, mert terhességem 27. hetében jártam itt, és az út folyamatosan emelkedett, a lendületem fogyott. Magammal vittem a túrabotjaimat is, amik nagy segítséget jelentettek a haladásban.
Az első pihenőt az első vízesésnél tartottuk, efölött zipline pálya is vezet, így mikor letelepedtünk, és a fejünk felett elszáguldott az első turista, kicsit meglepődtünk, de ezt leszámítva nagyon idilli, csendes hely volt. Mi, felnőttek, tudtunk pihenni, míg a gyerekek a patakban játszottak, még az evés miatt is úgy kellett rájuk szólni, hogy most van itt az ideje, nem a létrákon kapaszkodva – de az önfeledt játékban még azt is elfelejtették, hogy éhesek.
Piknik után folytattuk utunkat folyamatosan felfelé, egészen a szurdok bejáratát és a lefelé vezető zipline kezdetét jelentő épületig. Itt lehetett belépőjegyet váltani a szurdokba (felnőtt: 15 RON, gyerek 7 éves kor felett 10 RON), az 5 éven aluliaknak pedig kötelező volt védőfelszerelést bérelni, ami egy beülőből, egy biztosítókötélből és egy sisakból állt. Hannának elsőre nem tetszett a hacuka, de mikor beöltöztettük a társaságban levő mind az öt, öt éven aluli kisgyereket, már cukin vigyorgott mindenki.
Nekem nagyon tetszett ez a biztosítás. A kantárt a beülő hátuljára kellett rögzíteni, és vagy a biztosító, kisgyerek mögött haladó ember nyakába kellett venni, vagy a karra fűzni, így ha az apróság megcsúszott volna, a mögötte lévő felnőtt anélkül akadályozta volna meg a leesést, hogy saját maga bármelyik kézzel elengedte volna a létrát. Tavaly a Szlovák Paradicsomban is megnyugtató lett volna efféle biztonsági felszerelés, de ilyet még sehol máshol nem láttunk.
A szurdok szerencsére nem volt túl zsúfolt, sőt, alig találkoztunk valakivel.
A gyerekek nagyon ügyesen másztak fel a létrákon, mint pók a falon. Közben közvetlen közelünkben zubogtak le a vízesések, nagyon szép volt, élveztük a látványt.
A szurdok hét létrát lefedő része nem túl hosszú, 160 méter és 58 méter szintemelkedést küzd le az ember. A létrák után letelepedtünk piknikezni, a gyerekek itt is patakoztak.
Mivel a szurdok csak egy irányba járható, egy kicsit hosszabb, lankásabb, létrák nélküli úton tértünk vissza a házhoz, ahol a felszerelést béreltük, hogy leadjuk ezeket.
Visszafelé kicsit tanakodtunk, hogy ugyanazon az úton menjünk, mint felfelé, vagy egy körtúrát tegyünk. Végül a körtúrát elvetettük, mert még kb. 200 méter szintemelkedés lett volna benne, és sem a gyerekeket nem akartuk túlzottan kifárasztani, se én a nagy hasammal nem akartam teljesen kipurcanni, így kényelmesen lementünk a patak mentén. A parkolóhoz viszonylag közel volt egy stand, ahol áfonyát, málnát árultak kis kosarakban, illetve főtt kukoricát. Ott megálltunk, vettünk mindenfélét, és vígan elfogyasztottuk.
Nagyon szép túránk volt, szerencsére medvével nem találkozunk – ahogy egy későbbi alkalommal.
Barcarozsnyó, Törcsvár, Prázsmár és Szászhermány
Erre a napra zápor lehetőségét mutatta az időjárás-előrejelzés, így nem mertünk a hegyekbe menni túrázni, helyette városnézős programot iktattunk be.
Kezdésnek Barcarozsnyón álltunk meg megnézi a parasztvárat, amit annak idején a település parasztjai építettek, és akkora volt, hogy veszély esetén mind be tudtak húzódni a falai mögé. Sajnos mi csak az udvarban tudtunk körbesétálni, mert a belső vár felújítás miatt zárva tart, de így is nagyon tetszett. A vár tövéből nagyon szép volt a kilátás Barcarozsnyóra, illetve a környező hegyekre, síkvidékre. Mivel nagyon meleg volt, a várból lefelé vezető úton megálltunk fagyizni.
Következő megállónk Törcsvár volt, itt én jártam már korábban és nagyon tetszett maga a kastély és gazdag berendezése is. Megvettük a belépőjegyet, majd átvágtunk az udvaron, és beálltunk a nem túl rövid sorba, hogy bebocsátást nyerjünk az épületbe. Kb. fél óra ácsorgás után jutottunk be. A legtöbb teremben tyúklépésben haladtunk, ezen kívül a szűkületeknél dugó is kialakult, így előfordult, hogy pár perc várakozás után tudtunk csak tovább haladni. Ezt leszámítva most is nagyon tetszett a kastély nekünk is és a gyerekeknek is.
Törcsvár után Prázsmárt vettük célba, ahol az erődtemplomot néztük meg. Csodás az épület és az azt körbevevő erődrendszer is: egy magas fal látszik kintről, melyhez a belső részen apró lakásokat építettek, így vész esetén be tudott menekülni a falu népe az erődítménybe.
A kis helyiségek több szinten helyezkedtek el, volt, ahova meredek létra vezetett fel.
A padlástér pedig körben végig bejárható.
Nem is tudom, hogy a bujkálásnak a zegzugokban, a szaladgálásnak a padláson örültek-e jobban a gyerekek, vagy a baglyoknak, akiket az udvaron álló fenyőfán pillantottak meg.
A bagolypár alatt természetesen bagolyköpetgyűjtésbe kezdtek, majd ezeket az ujjacskáik között szétmorzsolva boncolgatták, így előkerültek apró cickánykoponyák és -csontok a köpetekből. Ezután közvetlenül mentek legelni a szamócát, ami szintén a várfalon belül termett – pár gyereknek tudtam a kezébe kézfertőtlenítőt nyomni, de a gyorsabbakat nem izgatta, hogy teljesen mocskos kézzel esznek. Szerencsére senkinek nem lett semmi baja.
Innen még átrohantuk a szászhermányi templomba, hogy zárás előtt odaérjünk. Pont időben sikerült parkolnunk ahhoz, hogy kényelmesen végignézhessük a templomot, felmenjünk a harangtoronyba, kergetőzzünk a padláson, megnézzük a különböző tematika szerint berendezett szobákat: volt itt iskola, zenekari terem, lakószoba gyerekbútorokkal és játékokkal, teknők, mindenféle szerszámok, egyszóval olyan gazdag volt az erődtemplom kiállítása,
mintha egy skanzenben jártunk volna.
Jól kihasználtuk a városnézős napot, elégedetten tértünk vissza a szállásra – mert azért útközben az is látszott, hogy a környező hegyek tetején felhők ülnek, így nem bántuk, hogy nem túráztunk.
havasalföld / Barcarozsnyó / Törcsvár / Prázsmár / Szászhermány / Hétlétrás-szurdok / dél-erdély / erdély / gyerekes túra / potyautasok
Szuper bakonyi kirándulások gyerekekkel
2025.06.24.Rövid, látványos és kisebb gyerekekkel is könnyen teljesíthető bakonyi túrákat ajánlunk a nyári szünidőre.
→ Tovább
Kéktúra a Bükkben várandósan, barlangban alvással
2025.05.16.A tavaszi szünetben kinéztünk két napot, amikor a Bükkben kéktúráztunk, méghozzá nem is akárhogyan: a Bánkút – Bélapátfalva szakaszt teljesítettük két nap alatt, félúton a Cserepes-kői-barlangban töltve az éjszakát.
→ Tovább
Téli csodavilág a Kis-Fátrában
2025.03.17.Magyarországon már olyan kevés van az igazi télből, hóból, hogy ezen a télen szerettünk volna látni egy kicsit téliesebb, havasabb tájat. Ehhez a Kis-Fátrát néztük ki magunknak, ahol még nem jártunk, de jókat olvastam róla az utazást megelőzően.
→ Tovább
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/8R2UQDRHYE4Y.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
Egy szuper körtúrát ajánlunk ennek az alig ismert hegységnek a felfedezéséhez.
Egy újonnan indított túramozgalmat jártunk le a Bükkhát ritkán járt vidékén.
Ezeket a nyomvonalakat garantáltan élmény letekerni.
