Az ősz eljövetelének biztos jele, amikor apró, világoslila virágaival megjelenik az őszi kikerics. A kutyadöglesztőfű néven is ismert gyönyörű virág nem véletlenül kapta ezt a becenevet.
A nyár végi esőknek köszönhetően már sok helyen virágzik az őszi kikerics (Colchicum autumnale), amely főként hegyi rétjeink, dombvidéki kaszálóink gyakori virága, de azért előfordul itt-ott az Alföld láprétjein is. Bár ez a kikericsfélénk nem védett, mégis nagyon jól meg tudja védeni magát.
A népies nevén kutyadöglesztőfűnek is hívott szépséges növény ugyanis hazánk egyik legmérgezőbb növénye, a legelő állatok pedig ezt pontosan tudják, és nagy ívben elkerülik, aminek köszönhetően szépen fel tud szaporodni a legelőkön.
Ha az állatok lelegelnék, nemcsak ők, hanem mi is nagy bajban lennénk, ugyanis olyan erősek a benne lévő méreganyagok (kolhicin, kolchamin), hogy közvetve is hathatnak. Például az állatok által elfogyasztott méreg kiválasztódhat a tejükben, az ilyen juh- vagy kecsketej pedig az emberre is veszélyessé válik. De szerencsére a természet okosabb ennél, és az állatok nem hoznak minket ilyen helyzetbe.
Természetesen a méreg gyógyír is lehet, így az ember az őszi kikericcsel is próbálkozott bizonyos betegségek kezelésében. Heveny köszvényes rohamban még ma is alkalmazzák, de veszélyessége miatt egyre kevésbé használják a gyógyászatban. Bár a rák gyógyítása kapcsán még kísérleteznek vele, mégpedig a benne lévő kolhicinnel, mint a rosszindulatú daganatok növekedését késleltető, illetve teljesen meg is szüntető szerrel, ám hatásos adagjai általában a normál sejtszaporodást is megállítják, így még kérdéses, hogy jó lesz-e erre. Ahol viszont biztosan alkalmazzák, az a növénytermesztés, ahol szintén a kolhicin sejtnövekedést befolyásoló hatását használják, mégpedig tömegnövelőként.
Az őszi kikerics érdekessége még, hogy a vetővirághoz hasonlóan ilyenkor ősszel csak a virágjai hajtanak ki, levelei és köztük megbúvó toktermései a nyár második felében elszáradnak, azok majd csak tavasszal hajtanak ki újra.
