Ha a sínek véget érnek, irány az országút

A vasút hatékony, de nem ér el mindenhova, a távolsági buszok annál inkább - némi kompromisszum árán. Tavaszi gyorstalpaló autómentes utazáshoz, második rész.

Szerző:
Gulyás Attila
Fotó:
Gulyás Attila
2018. április 29.

A vasút hatékony, de nem ér el mindenhova, a távolsági buszok annál inkább - némi kompromisszum árán. Tavaszi gyorstalpaló autómentes utazáshoz, második rész.

Egy profi sofőr mögött, három méter magasból nézni a tájat, közben hasznosan tölteni az időt, majd kiszállás után útnak indulni, a kiindulópontra a visszatérés kényszere nélkül: aki csak autóval képzeli el a szabadság fogalmát, egyszer érdemes kipróbálni a buszos utazással megközelített túrázást is - visszaindulás előtt pedig megkoronázni a napot egy pohár borral, ha úgy érzi, tényleg lehet így is utazni.


Tömegközlekedési kisokosunk második részében, a vasút után az autóbuszos közlekedés lehetőségeit járjuk körül - az előző részhez hasonlóan, a „miért nem” helyett ezúttal is „hogyan lehet” jeligével.

Autóbusszal Magyarország szinte összes állandóan lakott települése elérhető: csúcsidőben kétezer jármű van úton, tízezernél is több megálló között, és alig van olyan pont az országban, ami hét kilométernél távolabb lenne ezek egyikétől. Nem lenne törvényszerű, de a nagyobb számokhoz a szolgáltatások közt is kicsivel nagyobb változatosság társul a vasúthoz képest. Az ország különböző helyközi és távolsági járatain is közös a díjszabás, az utazási feltételek nagy többsége, és a menetrend is egy közös felületen kereshető, de más területeken, például az utastájékoztatás, vagy a jegyvásárlás extrái terén már lesznek az országon belüli eltérések.

Útban a zempléni Pusztafalu felé

Hol találok indulási adatokat?

A Vonatinfóhoz hasonló, mindent tudó mobilalkalmazás a buszok esetében sajnos még nem létezik, de az új megoldások szerencsére már nem állnak messze tőle. Néhány régiós közlekedési központ a weblapján saját útvonalkereső felületet működtet, ami többnyire csak a saját járatait tartalmazza. Érdemesebb tehát az országos menetrendek.hu oldalnál maradni, annál is inkább, mert ez a rendszer képes belevenni az úti tervbe a vasutat és a balatoni hajójáratokat is, ha úgy kedvezőbb, de a menüben csak buszokra is korlátozhatók a keresések. A rendszer egyetlen, viszont a kezdetektől megoldatlan, alapvető hibája az alapértelmezésben nulla perces legkisebb átszállási idő: erősen ajánlott bármilyen keresést ennek átállításával kezdeni. A közeljövő utazásainak legkényelmesebb tervezőeszköze az okostelefonon elérhető „innen-ide” navigációja, amely 2017 óta tartalmazza az ország összes távolsági buszjáratát és megállóhelyét. Itt alapértelmezésben szintén vasutat is tartalmazhat az úti terv.

A lehető legrészletesebb adatokat keresők ellátogathatnak az egyes szolgáltatók weblapjaira, amelyek közül néhány - de nem az összes - oldal többé-kevésbé eldugva, vonalhálózati térképeket, és egyben áttekinthető vonali menetrendeket is tartogathat:
Dél-alföldi Közlekedési Központ, Dél-dunántúli Közlekedési Központ, Észak-magyarországi Közlekedési Központ, Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ, Középkelet-magyarországi Közlekedési Központ, Középnyugat-magyarországi Közlekedési Központ, és Volánbusz (Pest megye)

Hogyan kaphatok jegyet?


Ez az egyik legsúlyosabb kérdés a buszos közlekedésben, hiszen a válasza sajnálatosan egyszerű: jegyet elsősorban a megállóban álló busz vezetőjétől vásárolhatunk, illetve a nagyobb buszpályaudvarok pénztáraiban és automatáiban - ahol utóbbiak elérhetők, ott jellemzően kötelező is igénybe venni őket, cserébe akár az utazás előtt két hónappal is vásárolhatunk.

A nagyobb állomásokon gyorsan terjednek az automaták is - egyelőre a pénztárak megtartásával

A fentieken kívül a Volánbusz még 2014-ben indított egy online jegyvásárlási rendszert, amelyhez három másik közlekedési központ is csatlakozott, felhasználva a Volánbusz informatikai rendszerét, azonban ez mintha megragadt volna félig kísérleti formában. Az egyébként remekül használható internetes felületen a szokásos bankkártyás fizetéssel vásárolhatunk jegyet, a légitársaságokhoz hasonló ülőhelyfoglalási lehetőséggel. Mindez a gyakorlatban is jól működik a kiválasztott viszonylatok esetében.

Sajnos azonban még a távolsági buszok esetén is erősen korlátozott, hogy honnan hova utazhatunk interneten vett jeggyel. Ráadásul még Budapestről indulva is csak bizonyos járatok bizonyos megállói(!) érhetők így el, a három partner közlekedési központ esetén pedig mindösszesen 29 darab viszonylat, és csak a végállomások között. Még a jegy bemutatásának módja is változatos: a papírra kinyomtatott formában mindenhol elfogadják, míg ugyanezt egy készülék kijelzőjén bemutatva csak a járatok bő kétharmadán; az Észak-Magyarországi és Dél-Dunántúli Közlekedési Központok járatain nem. Egy egységes, papírmentes autóbuszos jegyvásárlási rendszer a hazai közlekedés egyik legrégebben várt adóssága, ami megnyithatja a kaput a csúcsidei terheléseket elsimító, dinamikus árazás előtt is - erre talán nem kell sokat várni.


A jelenlegi jegyrendszer fő problémáiról és a külföldi példákkal illusztrált megoldási lehetőségekről egy alapos összefoglaló a Magyar Közlekedési Klub oldalán olvasható.

Környezetbarát utazás 30 literes fogyasztással?
Sokan említik, hogy a buszok mennyivel többet pöfögnek más járműveknél, ezért nem kívánatos mértékben szennyeznek. Számoljunk utána, igazuk van-e! Egy átlagos magyar autóban a KSH 2012-es adatai szerint 1,5 ember utazik, 7 literes átlagfogyasztással, míg egy átlagos, 17 tonnás távolsági busz NAV-norma szerinti átlagfogyasztása 30 liter körüli, ami nagyjából negyven utas között oszlik meg. Az ebből számított, utasonkénti 0,75 liter gázolajfogyasztás csak a világ legtakarékosabb rendszámos dízelautójának, a VW XL1-nek van esélye alulmúlni; a hazai átlag akkor is jócskán felette marad, ha autónként négy fővel, azaz tele kocsival számolunk. Kissé árnyalja a képet, hogy a hazai buszpark átlagéletkora jó másfélszerese az autókénak, így köztük kisebb a modern károsanyag-kibocsátási normáknak megfelelő járművek aránya. Mindez persze csak elmélet, hiszen a legfontosabb, hogy a menetrend szerinti járatok akkor is végigmennek az útjukon, ha az utasjelölt az autót választja. Így valóban igaz, hogy aki busszal utazik, sokkal kevesebb kipufogógázzal szennyezi a környezetét.

Mit vihetek magammal?


A távolsági buszokon élő szabályok a légitársaságkhoz hasonlóan, kétféle csomagot ismernek, és rendkívül szigorú, bár kevésbé életszerű módon írják le a szállításuk mikénjét. A gyakorlatban persze a legtöbb járművezető a szabálynál jóval emberibb módon viszonyul a kérdéshez, ha az utas részéről is megfelelő hozzáállással találkozik.


Az alapértelmezett csomag az ölben vihető kézipoggyász; ennek a legfeljebb 10 kilogrammos tárgynak a mérete nincs szigorúan korlátozva, de még kicsit sem akadályozhat másokat, és természetesen külön ülőhelyet is csak addig foglalhat, amíg azt nem más utasoktól veszi el. A tapasztalatok alapján egy karcsú, 25-30 literes hátizsákkal még viszonylag zsúfolt buszon is együtt lehet utazni, de aki egy esetlegesen teljesen teli busz esetén vállalja az egész úton ölben tartott zsák kényelmetlenségét, elmerészkedhet akár 50 literig is - főleg csúcsidőn kívül, amikor azért nem nehéz egymás melletti üres ülőhelyeket találni.


A különjáratokra felkészített, elegánsabb járművek a szezonon kívül gyakran a hétköznapi távolsági járatokat erősítik


A nagyobb holmik már kaphatnak Útipogyász és Csomag nevet is attól függően, hogy a szállításukhoz kiszemelt busz rendelkezik-e padló alatti csomagtérrel, vagy sem. Utóbbi esetben természetesen minden velünk tarthat az utastérbe. A megengedett legnagyobb méret mindkét esetben nagyvonalú: 50 x 50 x 100 cm, amiből egy utas kettőt is vihet, és a vasúthoz hasonlóan itt is nevesítenek néhány gyakori kivételt, például síléceket, vagy hangszert, amik nagyobbak is lehetnek. Bár hivatalosan a csomagtérbe a „társaság személyzete” helyezi be a csomagokat egy elismervény ellenében, a valóságban nem kell meglepődni, ha a megállóban a rutinos utasok lendületből a poggyásztér kilincséhez nyúlnak, és nagyot rántanak rajta - a legtöbb típus ajtói nem túl finom szerkezetek, így elkél egy kis erő. Ugyanakkor néha előfordul, hogy a járművezető indulás előtt kulccsal, vagy néhány típuson már a műszerfalról, gombnyomásra bezárja őket, rángatni tehát nem érdemes. A kialakult gyakorlat mellett elvileg nem nehéz a tolvajok dolga, mégsem hallani ilyen módon elemelt csomagokról, de aki emiatt aggódik, az bőséggel találhat olyan szerkezeti elemet, amihez odalakatolhatja a bőröndjét. Ha pedig nem várható tumultus, jóváhagyást kérhetünk a vezetőtől az utastéri szállításhoz is. Arra mindenképp érdemes felkészülni, hogy egy átlagos csomagtartó rekesz kilincse a jármű egyik legkoszosabb szeglete.


A magas, csomagteret rejtő padlószintből következik, hogy a távolsági járatokon nemcsak a kerekesszékes utasok szállítása lehetetlen, de egy nagyobb, nem összecsukható babakocsi felvétele is nehézséget jelenthet - a buszok lépcsőibe építhető emelőliftek hazánkban sajnos még szinte teljesen ismeretlenek. Hasonló a helyzet a hagyományos, nem összecsukható kerékpárokkal is: a budapesti 65 és 165-ös helyi járatokat leszámítva, ezek nem szállíthatók a hazai buszokon, az összecsukható modellek előtt viszont nincs akadály, ha tisztaságuk megfelelő.

A rövidebb, helyközi vonalakon természetesen más a helyzet: ahol a nagy bőröndökkel utazás kevésbé jellemző, ott az elmúlt évektől már alacsony padlószintű járművek állnak forgalomba, a középső ajtóval szemben a városi buszokhoz hasonló kialakítású babakocsi és kerekesszékhellyel.

Induljunk!

A megyeszékhelyek egy-egy fő állomásával szemben Budapesten közel tucatnyi nagyobb kiindulópontról indulnak járatok. Ezek közül néhány népszerű kirándulóhely járata sajnos már a város határán kívülről indul: ilyen például a dobogókői buszok pomázi, vagy a Pilisszentlászló környéki buszok visegrádi végállomása -mindkettő a HÉV-állomások szomszédságában. Más pilisi buszok az Árpád hídtól, míg a Dunakanyarba tartó Járatok Újpest-városkapuból indulnak. A két legfontosabb távolsági állomás viszont a keleti országrészt kiszolgáló Puskás Ferenc Stadion és a többnyire nyugatra indító Népliget. Innen olyan népszerű célpontok érhetők el átszállás nélküli gyorsjáratokkal, mint Szilvásvárad, Kékestető, Bakonybél és Keszthely.


Az utazások egyik utolsó, kihívást jelentő mozzanatával a hazaindulás előtt, vidéken találkozhat az átlagos utazó: bonyolult vonalvezetésű, vagy nagy kiterjedésű útelágazásokban sokszor ötnél is több megállási helyre van szükség az összes irány kiszolgálásához, azonban ezek csak ritkán láthatók át a helyszínen. Közismert példa a Kismaros Vasútállomás nevű megállóból induló királyréti és kóspallagi buszok esete: ez a két járat a valóságban két, egymástól több száz méterre lévő megállóból indul, amiről a helyszínen minimális az információ. Az ellenpéldák egyike a bakonyi 8-as út és a kéktúra találkozásánál fekvő Városlőd falu, ahol a Városlődvölgyhíd, -alsó és -pápai elágazás utónevű megállók egymás közelében találhatók, valóban létező átszállási lehetőségekkel. Egy műholdképes online térkép gyors szemrevételezése tehát nagy segítség, főleg, hogy tavaly óta már minden megálló jól elkülönülten szerepel rajta.

Az elmúlt évtized járműbeszerzéseinél szerencsére már minden gyártó extralistájában bepiplálják a „klímaberendezés” mezőt, így az öregebb buszok kikopásával a hűs utastér egyre elterjedtebb, és ma már a járművek nagyobbik felén elérhető.

Kapcsolódó cikkeink:

Gyorstalpaló autómentes utazáshoz- 1. rész: a vasút

Autó nélkül a legszuperebb főváros környéki kirándulóhelyekre

Tavaszi közlekedés földön, vízen és sínen

Cikkajánló