Túraajánlat

Kerékpárral a Fertő-tájon

Sopronból, a leghűségesebb városból kiindulva bebarangoljuk az UNESCO-világörökség részeként számon tartott Fertő-táj magyar részének szinte minden zegét-zugát egy könnyed, de sok izgalmat és érdekességet rejtő útvonal bebringázása során. A járványügyi helyzet miatt jelenleg mindent csak kívülről lehet megcsodálni, így tavaszi átmozgató tekerésnek tökéletes túrát ajánlunk.

Szöveg és fotó:
Abelovszky Tamás
2021. március 6.

Sopronból, a leghűségesebb városból kiindulva bebarangoljuk az UNESCO-világörökség részeként számon tartott Fertő-táj magyar részének szinte minden zegét-zugát egy könnyed, de sok izgalmat és érdekességet rejtő útvonal bebringázása során. A járványügyi helyzet miatt jelenleg mindent csak kívülről lehet megcsodálni, így tavaszi átmozgató tekerésnek tökéletes túrát ajánlunk.

Civitas fidelissima – bizonyára sokan hallották már a latin szókapcsolatot, amely kitüntető címet Sopron 1922 óta viseli. A római kori gyökerekkel bíró város hol kisebb, hol nagyobb jelentőséggel bírt, de mindenképpen érdemes megemlékezni a török hódoltság időszakáról, amikor fontos szerepet töltött be a három részre szakadt ország életében – még koronázóvárosnak is mondhatja magát, hiszen két királyné és egy király koronázási szertartása is itt zajlott a 17. században. 1759-ban a város erdejében, a mai Brennbergbányán jött létre Magyarország első szénbányája, 1847-ben pedig a második magyarországi vasútvonal Bécsújhely felől Sopront érte el.

1900-tól még villamos is járta a város utcáit – igaz, csak 23 évig –, 1919-ben pedig Sopronba költöztették a Selmeci Akadémiát, azaz a Bányászati és Erdészeti Akadémiát. A trianoni békeszerződés a várost Ausztriának juttatta volna, azonban Sopron és környéke azon kivételek egyike volt, ahol népszavazás döntött arról, melyik országhoz tartozzon kilenc település. Az egykori szabad királyi város ma méltán népszerű turistacélpont: a belváros zegzugos utcái, múzeumai és kiállításai, a Lövérek erdeje és a Fertő tó közelsége nem véletlenül vonzza a turistákat.

A Fehér Angyal, A Fekete Elefánt és a Kecske

A soproni vasútállomástól – amely a Győr-Sopron-Ebenfurthi Vasút, azaz a GySEV központi állomása – indulva egyenesen a belváros felé vesszük az irányt. Bár a kerékpársáv végighúzódik a Mátyás király utcán, a lámpáknál azért érdemes figyelni, mert az infrastruktúra véget ér minden utcasarkon, ráadásul trükkösen két masszív oszlop is akadályozza a továbbhaladást – szóval érdemes időben sávot váltani az egyenes irány tartása végett. A Várkerületet elérve sokkal barátságosabb a bringaút, azonban azt rögtön az első lehetőségnél elhagyjuk, hogy középkori városmag utcáin bolyongjunk egyet.

Ha középkori eredetű épületet keveset is lehet felfedezni a szűk macskaköves utcákon gurulva, azért minden második ház 17-18. századi műemlék. Érdemes megnézni közelebbről a kapukat, illetve ha valamelyik nyitva van, bepillantani a kapualjba is: a budai vár mellett a leghűségesebb városban található a legtöbb gótikus ülőfülke. Hogy az ülőfülkék szerepe mi lehetett egykor, arról vitatkoznak a művészettörténészek: talán a ház gazdagságát fejezte ki, talán itt várta a gazdát vagy az érkező vendégeket a személyzet, esetleg egész egyszerűen itt borozgatott alkalomadtán a ház népe.

A város jelképe, a Tűztorony funkciója azonban teljesen egyértelmű. Nomen est omen: valóban tűzőrség működött az 58 méter magas építményben, melynek alsó, hengeres része eredetileg a 13. századi városfal északi kaputornyaként szolgált, mai alakját pedig az 1676-os tűzvészt követően nyerte el. A barokk körerkély ma kilátóként funkciónál, érdemes felmenni, és a magasból szemügyre venni a várost. Alapjai római felmaradványokra épültek egyébként; Scarbantia városa az egyik legfontosabb római kereskedelmi útvonal, a Borostyánút mentén jött létre. Ahogy egy igazi római városhoz illik, volt fóruma, fürdője, amfiteátruma, szentélye (a Capitolium épületében Iuppiter, Iuno és Minerva óriás szobrai álltak), vízvezetéke – ma azonban mindez majdnem öt méterrel a térszín alatt található, így jobbára csak az ásatásokon kerültek elő az ókori település maradványai.

Ha visszatérünk a földfelszínre, a Tűztorony előtti Fő téren még számos érdekes épületet érdemes megnéznünk.

A torony felőli sarkon találjuk a Storno-házat, és benne a hasonló nevű gyűjteményt, amelyet tüzetesen megszemlélve képet kaphatunk egy módos polgári otthon századfordulós berendezéséről. Ennél csak a ház és a névadó család története izgalmasabb: maga az épület (vagy inkább a mai elődje) már állt a 15. században is, olyannyira, hogy itt működött a város első gyógyszertára, a Fekete Elefánt, és 1482-83 telén még Mátyás király is megszállt itt Bécs ostroma idején. A 18. században került a Festeticsek birtokába, a Storno család 1872-ben vásárolta meg. A svájci származású család előbb Bajorországba, majd a közeli Kismartonba (Eisenstadt) vándorolt, Storno Ferenc pedig kéményseprő-segédként került Sopronba. Mestere halála után elvette annak özvegyét, művészi érdeklődésének köszönhetően pedig egyre inkább restaurátorként és műgyűjtőként pozicionálta magát.

A Storno-házzal szemben találjuk a Fehér Angyal Patikamúzeumot (amelyet a már említett Fekete Elefánt bútoraival rendeztek be), amely ebben a műfajban az első hazánkban.

1968-ban nyitották meg a 367 évvel korábban alapított gyógyszertár helyén. A tér másik sarkán találjuk a Kecske-templomot, melynek tisztességes neve Nagyboldogasszony-templom. A 13-14. században gótikus stílusban emelt istenháza népies nevét a 47 méter magas torony homlokzatán látható kecskéről kapta – az állat az építtető Geisel Henrik címerállata volt ugyanis.

A magyar korai gótikus építészet egyik legjelentősebb alkotását az 1270-es években a ferencesek kezdték építeni, ma már – főleg a templombelsőben – több irányzat is keveredik kialakításában. Jelentős események zajlottak egykor a templomban: a török hódoltság idején több koronázási szertartás helyszíne volt ugyanis. 1625-ben III. Ferdinánd király fejére került itt a korona, de két királyné – Gonzaga Eleonóra Anna (II. Ferdinánd felesége) és Pfalz-Neuburgi Eleonóra Magdolna Terézia (I. Lipót felesége) – közjogi státuszát is itt szentesítették.

A soproni belvárosban bolyongva rögtön a Kecske-templom tőszomszédságában találjuk a legendás Gyógygödör nevű műintézményt (a velős pirítóst vagy a pincepörköltet érdemes megkóstolni egy pohár jó Sopron-környéki borral öblítve), és csak pár lépésre van innen a Központi Bányászati Múzeum és az Erdészeti Múzeum is. A Macskakő Gyermekmúzeum már nevében is érdekes: az Eggenberg-házban a gyerekek játékosan fedezhetik fel a letűnt korok világát a gyermekek napirendjéhez, így többek között az alváshoz, tisztálkodáshoz, öltözködéshez köthető, egykor használt tárgyak segítségével; 2018-ban az Év Kiállítása címet is kiérdemelte a tárlat.

Irány a Fertő-tó!

Sopron belvárosát magunk mögött hagyva észak felé indulunk, kijelölt kerékpáros útvonal vezet Fertőrákos felé. A hangulatos Szent Mihály utcán végighaladva az emelkedő tetején elhaladunk az impozáns Szent Mihály főangyal templom mellett, amelynek eredetije a 13. században román stílusban épült, aztán az évszázadok múlásával szinte minden jelentősebb stílusirányzat (gótika, barokk, neogótika) hozzátett valamit. A templom melletti Szent Jakab-kápolna román stílusjegyeket őriz, a rendezett templomkert – amelyben a keresztút stációi és régi sírkövek kaptak helyet – pedig végtelen nyugalmat áraszt.

A fertői bringás túra teljes szövegét a márciusi számunkban találod sok egyéb érdekes cikkel együtt.

A MÁRCIUSI DIGITÁLIS SZÁMUNKAT ITT TUDOD ONLINE MEGRENDELNI, KORÁBBI LAPSZÁMAINKAT PEDIG IDE KATTINTVA TUDOD ELÉRNI.


Cikkajánló