Kerékpártúra Tokaj történelmi borvidékén
A Zempléni-hegység Magyarország egyik legszebb és legkevésbé ismert hegysége. Különösen igaz ez a hegység déli részére, amelyet bár nem szőnek át sűrűn turistaösvények, jól járható erdészeti utakban mégis bővelkedik. Igazi mountain bike-os terep, természetközeli erdőkben és szőlőültetvények között, egy nagy múltú borvidéken.
A Tokaj-hegyaljai borvidék a Zempléni-hegység déli oldalán, a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, az abaújszántói Sátor-hegy és a tokaji Kopasz-hegy által közbezárt háromszögben terül el. A világörökségi címet az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőtermesztési, borkészítési kultúra megőrzésével érdemelte ki, amelyhez hozzájárultak a települések építészeti, népi emlékei, hagyományokban gazdag kultúrája is.
A terület egyedülálló adottságokkal rendelkezik. A vulkanikus tevékenység változatos talaj kialakulását eredményezte, ami hatással van annak ásványianyag-tartalmára, hőelnyelő és hővisszaverő képességére. A napfényes lejtők, a Bodrog és a Tisza közelsége, valamint a hosszú, napos-párás ősz kedvez a nemespenész (Botrytis cinerea) megjelenésének, amelynek köszönhetően a szőlő elkezd aszúsodni, így elkészülhet a tokaji aszú.
Biciklitúrám lakóhelyemről, Monokról indult. Monok a Zempléni-hegység déli részét képező Szerencsi-dombság területén fekszik, a Tokaj-hegyaljai borvidék része, Kossuth Lajos szülőfaluja. Főbb látnivalói között szerepel a Kossuth múzeum, Andrássy-kastély, Monaky-kastély, valamint híres búcsújáró hely is.
Monokot elhagyva enyhén lejtős útszakaszon hamar Golopra értem, ahol a szépen felújított Vay-kastélyt megkerülve haladtam tovább. A forgalmas 39-es főutat rövid szakaszon érintve máris megérkeztem Tállyára, Európa mértani középpontjára.
A bányához tartozó magánútra becsatlakozik egy piros jelzésű turistaút, ami a bánya mellett elhaladva hatol be a zempléni vadonba. Ezt követve végig belátni a bányaudvarra, hogyan zajlik a kitermelés.
Tállya andezitbánya
A bányát és a piros jelzést elhagyva, murvás erdészeti úton kanyarogva emelkedtem tovább, immár az erdőben. A Galambos-hegy nyergében egy csomóponthoz értem, ahonnan többfelé lehet folytatni a túrát – két körutat lehet tenni a dél-zempléni rengetegben, vagy le lehet gurulni Hideg-kútra. Aki utóbbi lehetőséget választja, a vadregényes Hideg-kúti-völgyben, tökéletes minőségű egysávos aszfaltúton ereszkedhet le 6 km-en keresztül az Aranyosi-völgybe. Innen tovább tekerve országúton Erdőbényére vagy Abaújszántóra juthat.
Én egy negyedik lehetőséget választva Mád felé vettem az irányt. Hosszú hullámvasutazás következett hol földúton, hol murván. A hegyoldalról néhol kisebb kilátás nyílt az alattam elterülő tájra. Az erdőből kiérve megérkeztem Mád külterületére, ahonnan szőlőültetvények között, közepén mélyülő betonúton gurultam le a Bortó panzióhoz.
Túrám folytatva feltekertem Disznó-kőre, az itt álló filagóriához. Itt egy kis pihenő, energiapótlás következett a panorámában gyönyörködve.
Továbbindulva már a hátam mögött tudhattam az út lefárasztóbb részét. A Sárga Borház vendéglő mellett elgurulva, egy körforgalomban kereszteztem a 37-es főutat, aztán Mezőzomboron áthaladva Szerencs következett. A csokoládégyártás városában, gimnáziumi éveim helyszínén 1923-ban nyitotta meg kapuit a csokoládégyár, a cukorgyár szomszédságában. A cukorgyárat sajnos már bezárták, épületét elbontották. A két gyárkémény maradt csak fenn, melyek ipartörténeti emlékek. A gyár helyén ma gyártörténeti kiállítás és nemzeti cukorminta-gyűjtemény található.
A csokoládégyár szerencsére ma is működik, 2015-ben a Szerencsi Csokoládé Kiemelkedő Nemzeti Érték címet kapott. A város minden év augusztusában megrendezi az Országos Csokoládé Fesztivált, amely egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Aki mégis inkább a borkultúra iránt érdeklődik, azt a városban több pincészet is várja borkóstolással, pincelátogatással.
Hegyalja kapuja jelképezi, hogy az ország belsejéből érkezők e városon keresztül tudják megközelíteni a Tokaj-hegyaljai borvidéket. A kapuzat mellett épült turisztikai fogadóépületben eligazítást és hasznos információkat kaphatnak a Hegyaljára látogatók.
A város főutcáját teljes szélességében újraaszfaltozzák, a munkálatok miatt kihelyezett kordonokat, táblákat kerülgetve folytattam utam. A Szerenccsel összeépült Bekecs és Legyesbénye után már közeledtem túrám végéhez. Legyesbényén található egy szabadtéri kőkönyvtár, ahol gránitlapokon Hegyaljához kötődő versek, idézetek olvashatók.
Monoki-víztározó
A településeket elhagyva szántóföldek között haladtam, míg el nem értem a Gilip-patakot. Itt jobbra letértem az országútról egy földútra, amin keresztül rövid időn belül a Monoki-víztározóhoz értem. Az egykor földvárral büszkélkedő Ingvár-hegy alatt elterülő tavat a környező gyümölcsösök, szántóföldek öntözésére használják, de horgászásra is van lehetőség.
A magaslatról már csak egy tempós gurulás következett hazáig, és ezzel be is zártam a kört.
Zsebrik tetejéről kilátás Monokra
A túra össztávja 60 km lett. Az érintett helységek mind a Tokaj-hegyaljai borvidék részét képezik az összesen 27 településből. Aki szintén két keréken szeretné felfedezni e vidéket, vonattal is könnyen eljuthat Szerencsre, ahonnan kiindulva jól megközelíthető valamennyi település. Érdemes elindulni, mert a Zemplén rengeteg kincset rejt, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezzék őket.
A koronavírus miatti kijárási korlátozásokat május 4-től vidéken, majd május 18-tól Budapesten és Pest megyében is enyhítették. Ezt kihasználva célszerű is minél több időt a szabad levegőn tölteni, de mindannyiunk biztonsága érdekében továbbra is be kell, illetve be érdemes tartani bizonyos rendszabályokat. Kerüld a zsúfolt helyeket, lehetőleg ne tömegközlekedéssel, hanem autóval vagy kerékpárral menj, a természetben is tartsd mindenkitől a 1,5 méteres távolságot, és ne feledd, hogy a 65 évesnél idősebbeknek a saját biztonságuk érdekében még jobb otthon maradniuk. Mi addig is igyekszünk minél több tippet adni a kevésbé felkapott kirándulóhelyekről, amíg teljesen helyreáll a rend. Jó túrázást!
kerékpártúra / zempléni-hegység / tokaj-hegyaljai borvidék / tokaj-hegyalja / szerencs / hegyalja / vigyázzunk egymásra / túrázz felelősen
Leülök, hogy a lelkem is utolérjen, avagy ilyen volt az Everest Base Camp trekking
2025.12.04.Az őrült jó kalandokat tartalmazó pakliból most az 5364 magasan fekvő Everest Base Camp (EBC) gyalogtúrát húztam. Tizenegy nap gyaloglás Nepálban, a hegyek országában, egészen Csomolungma, a Föld istenasszonya lábához, vagy ahogyan a nepáliak nevezik, Sagarmantha, a mennyország csúcsának kezdetéig.
→ Tovább
Tíz dolog, amit nem tudtál a cserkésztáborokról
2025.11.25.Avagy: hogyan lehet rávenni egy csapat kamaszt, hogy 10 napot töltsön az erdőben áram és telefon nélkül?
→ Tovább
A Somló: egy hegy, ami több, mint egy hegy
2025.11.18.Ami a Japánoknak a Fuji, a görögöknek az Olimposz, az nekem a Somló. Hiszem, hogy itt is istenek laknak. Ha nem is a felhőkben, talán nem is a ligetekben, de a hegy levében biztosan. Régóta vallom, hogy túráink során nemcsak a tájat, a benne lakó embereket kell megismerni, de az ottaniak étkét és italát is. Így kerülhet sor a borra.
→ Tovább
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/045N41CSJSAJ.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
