Hírek

Nagyobb területen élhetnek a rákosi viperák a pusztában

Határon átnyúló együttműködési program keretében növelik a kihalással veszélyeztetett rákosi vipera élőhelyét Bugacon. 

Szerző:
mti
Fotó:
MME / Halpern Bálint
MTI / Kovács Attila
Szatmári Zoltán
2018. április 27.

Határon átnyúló együttműködési program keretében növelik a kihalással veszélyeztetett rákosi vipera élőhelyét Bugacon. 

A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) a magyar gerinces fauna legveszélyeztetettebb faja, vadon élő állományát alig több mint 500 példány körülire becsülik. Ráadásul ez az alfaj a Kárpát-medencében csak Erdélyben és Magyarországon fordul elő. Hazánkban mára csak a Hanság és a Kiskunság gyepein, legelőin maradtak fenn. A Kiskunságban Dabas, Táborfalva és Kunpeszér környékén, illetve a Bugac-Bócsa pusztákon vannak még populációi. A faj Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke egymillió forint egyedenként.

 

Fotó: MME / Halpern Bálint
Fotó: MME / Halpern Bálint

 

A fajnak Bugacon két élőhelye maradt, a Nagypusztán és az egykori katonai lőtéren. A két területet viszont egy csaknem 20 hektáros, zömmel akác- és erdei fenyő fajokból álló erdő választja el egymástól. Az apró termetű kígyóknak az erdő áthatolhatatlan akadályt jelent, így a két populáció nem tud keveredni egymással. A most indult Interreg-IPA Magyarország - Szerbia projektben a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság lehetőséget ad az átjárhatóságra. Így nemcsak újra összeköttetésbe kerülnek a viperapopulációk, hanem megnövelik az élőhelyüket is.

 

Fotó: MTI / Kovács Attila
Fotó: MTI / Kovács Attila

 

A pályázati program során 13 hektárnyi akácos-fenyves erdőt előbb átminősítenek, majd kitermelik, meghagyva az őshonos, hazai fafajokat. Az így kialakított fás legelőn a fenyőtűavar eltávolítása után fűmagfelülvetéssel segítik elő a gyep regenerációját, amely így megfelelő élőhellyé válik a viperák számára.

 

Fotó: Szatmári Zoltán
Fotó: Szatmári Zoltán

 

A rákosi vipera rejtőzködő életmódú állat, és nagy szerencse kell ahhoz, hogy megpillantsuk. A kistermetű, 40-60 cm hosszú kígyó számos állat kedvelt tápláléka. Vadásznak rá a gólyák, a gémek, a szalakóta, a fácán, a túzok, de a róka, a borz és a vaddisznó is kitúrhatja földalatti rejtekéről. Van ugyan mérge, de felnőtt emberre gyakorlatilag veszélytelen, marása méhcsípésszerű. Ha mégis bekövetkezne a „kígyómarás baleset”, mindenképpen forduljunk orvoshoz.

 

Kapcsolódó cikkeink:

A rákosi viperák otthonában

Temészetvédelem a harcmezőn 

Cikkajánló