Keresés eredménye

A tél közeledtével kisebb-nagyobb csapatokba állnak össze az Alföld nagy madarai. Esetenként akár 20 fős, vagy annál jóval nagyobb egyedszámú csoportokba is összeverődhetnek, és élelem után kutatva békésen együtt mozognak a lucernaföldeken, tarlókon.

November 5-én egy elpusztult vörösnyakú ludat találtak a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság területén. A vizsgálatok során kiderült, hogy az állat testében ólomsörét volt. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján sérülékeny besorolású fajok közé tartozik, világállománya csökkenő, 20 ezernél is kevesebb pár él belőle.

Természetközeli élőhelyeihez és párjához rendkívül hűségesen ragaszkodik, imádja a korhadó fákat, egy-két sajátos jellegzetessége alapján pedig rokonaitól könnyűszerrel megkülönböztethető. Hazánkban ugyan ritka, de egy kis szerencsével hegyvidéki bükköseinkben bárki megpillanthatja.

Az 1906–1907 telén tapasztalt urálibagoly-inváziót követően több mint fél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy hitelt érdemlően igazolják e zárt erdőségekhez és öreg faállományokhoz kötődő, pompás megjelenésű bagolyféle magyarországi fészkelését. Napjainkban már nemcsak a Zempléni-hegységben, hanem az Északi-középhegység nyugatabbra fekvő tagjainak területén is fészkel.

A most elindult fajmegőrzési program a főváros térségében szeretne a fokozottan védett ragadozó helyzetén javítani. A kihelyezett vadkamerák már működnek.

Ha valaki azt mondja, hogy száznál is több fokozottan védett szerkőpárt és fiókáját csodálhatom meg egy belváros folyóján, biztosan kinevetem. De idén még én is saját szememmel láttam és fotóztam, ahogy a mezőtúri Hortobágy-Berettyón szorgoskodnak fészkeik körül ezek a helyes csérfélék. De vajon jövőre is láthatjuk majd őket?

Mesteri rejtőzködő, ritkán látható, ám nászidőszakban a kakasok élesen recsegő hangja mégis elárulja, merre járnak.

Rendkívül sikeres költési szezont tudhatnak maguk mögött a gólyatöcsök a Körös–Maros Nemzeti Parkban.

Magyarországon már évszázadok óta nincs szaporodó medveállomány, csak kóborló egyedek tűnnek fel az Északi-középhegységben. Azokból azonban mintha mostanában egyre több lenne. Lehet, hogy a hiúzok és a farkasok után a medvék megtelepedésére is számíthatunk? Bakó Botonddal, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) zoológiai szakreferensével beszélgettünk.

Általános igazság, hogy minél jobban ismer az ember valamit, annál jobban tud és fog is vigyázni rá. Így van ez hazánk természeti értékeivel is. Vannak azonban olyan helyek, amelyek akkor vannak a legnagyobb biztonságban, ha az ember nem, vagy csak nagyritkán teszi be oda a lábát. A Szénások Európa Diplomás Terület egy ilyen hely.

A Börzsönyben időről időre feltűnik néhány kóborló farkas. Most egy nyári felbukkanást rögzített a kameracsapda.

Érdekes jelenséget kapott lencsevégre egy szemfüles fotós Bonyhádnál. Az út szélén fehér gólya lakmározott egy elgázolt borz teteméből.

A belépéshez jogszabály ad támpontot.

Földszínű tollazatának és kiváló rejtőszínének köszönhetően beleolvad a környezetébe, szinte láthatatlanná tud válni. Az egyetlen feltűnő rajta a testéhez képest jókora, sárga szeme. De vajon miért hívják bagolyfejű lilének vagy bagolyszemű sneffnek ezt az érdekes megjelenésű madarat?

Különlegesen kecses megjelenése, jellegzetes lefelé hajló, hosszú csőre, fényesen csillogó tollazata összetéveszthetetlenné teszi. Repülése könnyed és szép. Ő a batla. Nem sűrűn láthatjuk Magyarországon, most három példány is felbukkant belőlük Kardoskúton és a Kígyósi-pusztán.

A múlt héten bolgár természetvédelmi szakemberek kértek segítséget magyar kollégáiktól, mert egy nyomkövetővel jelölt barátkeselyű Magyarország területéről küldött gyanús GPS adatokat. A madár jeladóját megtalálták, a nyomok pedig arra utalnak, hogy a keselyűt lelőhették.

Még tart a túzokok látványos násztánca, a dürgés, ugyanakkor már megkezdődött a tojásrakás is. Mivel a túzok szaporodása szempontjából a legkritikusabb időszak a kotlás és a fiókanevelés, ezért ilyenkor a fészkelőhelyül szolgáló gyepeken, szántókon fokozott óvatossággal kell mozogni.