Néphagyományokban, mondákban különösen gazdag az ország eme ősi hangulatú szeglete, a Tokaji-hegység vulkáni vidékén fakadó források, várromok története pedig megelevenedik a sárospataki diákként személyesen is megérintett költő tollából. Különleges színezetet kap így az egyébként is izgalmas és látványos hegyvidék, érdemes megismerni ezeket a legendákat Tompa Mihály költeményeiből, és a misztikus hangulattal töltekezve nekiindulni a vulkáni bérceknek.
Mátyás-király kútjától az aranyásók sírboltjához
Tragikus színezetű monda kapcsolódik két jeles helyszínhez Telkibánya határában, amit a S jelzés mentén kereshetünk fel, illetve a bányászati emlékeket összekötő tematikus Bányamanó tanösvény piros jelzését követve érünk el. A Vörösvíz-patak forrásvidékén, öreg bükkök árnyas csarnokában találjuk Konczfalvát, a középkori eredetű bányásztelepet.
A beszédes nevű Kánya- és Jó-hegy aranyának jóvoltából a hegyi faluból hamar bányavárosi rangra lépett Telkibánya mellett ércfeldolgozó telep is létesült az erdőben. Az eleinte csak felszíni fejtéssel termelt teléreket a hegy belseje felé kutatták tovább, tárókkal hatolva az örök sötétség birodalmába. A mélyműveléshez kapcsolódik a leghíresebb legenda, melyet Tompa Mihály énekelt meg a 300 szerencsétlenül járt bányászról. Bár a kor technikája szerint ennyien nem lehettek lent egyik táróban sem, bányászszerencsétlenségek biztosan történtek. Bizonyított, hogy a bányászat fénykorában, a 15. század derekán komoly földrengés rázta meg a vidéket, mely feltehetően bányászéleteket is követelt, és alapja lehetett a legendának. Az egykori tárókból fakadó, az oldott vastól vörösre színezett forrásokat a hegy belsejében életüket vesztett bányászok tragédiájával magyarázta a nép az egyébként is misztikus hangulatú helyszínen.
„Hol Telkibánya bércein lebeg bozótos erdő kétes árnya,
S a fejsze egyhangúan döng, kopog, odvas bükkök tövébe vágva,
Hol vén fukar módjára, a bérc sziklás ölébe rejti kincseit,
S megátalkodva állja, tűri a kutató bányász vas-ékeit:
Áll Kányahegy, itt hajdanában arany- s ezüstre vitt a gazdag ér;
Öléből most forrás buzog fel, veres habokkal, mintha volna vér.
Lelkem varázs fuvallat éri állván a bércen s a patak felett;
S im titkos ajk susog fülembe, csodás regében ó történetet.”
Tompa Mihály: Verespatak (részlet)
A Vörösvíz-patak torkolatánál fakadó Király-kútja, illetve a felette nyíló Jegesbarlang is megihlette mind a népet, mind költőnket. A mindig hűs és párás klímától vastag moha fedi az öreg fákat, a patakparti köveket, ahol a Király-kút alig párfokos, dermesztő vize fakad a meredek hegyoldal tövében. Mellette stilizált sírhely emlékezik a legendáról, Mátyás király és Szép Ilonka találkozásáról.
„A kut fölé hajolván újolag
Kis korsajával a bájos leány,
Mélázva nézett a fenékre le;
Akkor meglopván a heves vadász:
Általkarolta karcsu derekát,
S piros ajkára hő csókot nyomott.
Aztán, - egyik sem tudta, hogy esett -
A szép leányka ékes korsaja
Véletlenül lehullt és - összetört...!
S ijedtében a völgyi forrás
Azonnal jéghideggé borzadott...!”
Tompa Mihály: Király kútja (részlet)
A forrás feletti hegyoldalban kővel kirakott bejárat, lezárt táró nyílik a Nagy-Király-hegy belsejébe. A Jegesbarlangként ismert üreg egy mesterséges táró, amely az egykori bányászathoz kötődik, így valódi barlangnak sem nevezhető. Ennek ellenére valóban érezhetjük a hegy jeges leheletét, melyet a szifonhatás generál, és a belőle előtörő forrás vizét is lehűti.
A törökök veszte a hercegkúti Pogány-kútnál és a vámosújfalusi jegyző titka
Hercegkút felett, a Komlóskára vezető út mentén találjuk a Pogány-kutat, aminek legendája az előbbiekhez hasonlóan tragikus eseményt mesél, bár pont a helyi lakosság megmenekülésével, az ártogató pogányok vereségével. A hegység lábánál már a tokaj-hegyaljai szőlőtermő vidék határán járunk, így a borkultúra szorosan kapcsolódik a helyiek életéhez. A történet szerint az oszmán hódítást kísérő portyák idején a helyiek a földbe ásták legféltettebb vagyonukat, a hordókban érlelt bort a fosztogató török sereg elől. Azonban a bort a pogányok megtalálták, megdézsmálták, a lerészegedett hordát pedig a felfegyverzett lakosság tönkreverte.
„Sok háborút viselt a
Magyar nép egykoron,
Csúfot tevén nem egyszer
A jó szomszédokon;
Egészen vériben volt
A háborúskodás:
Ő bánta mást, ha őtet
Nem háborgatta más.
Ha kardját megpróbálni
Nem volt kinek fején:
Ugy egymást fojtogatta,
Tulajdon tűzhelyén:
S hallátok úgy-e hirét,
Hogy a kontyos pogány
Másfélszáz évig ült a
Visszás magyar nyakán?'”
Tompa Mihály: Pogány-kút (részlet)
Érkezés Komlóskára
A hercegkúti Pogány-kutat akár egy rövid sétával is elérhetjük a faluból, de érdemes átsétálni a szomszédos Komlóskára, Erdőhorvátiba a Rákóczi túra piros jelzését követve, vagy akár folytathatjuk egészen Tolcsváig is utunkat, amivel újabb legenda helyszíneit fedezhetjük fel. Tompa Mihály is megénekelte a vámosújfalusi jegyző történetét, aki féltve őrzött titkát, a Tolcsva fölötti hegyoldalban fellelt jáspisbányát az érdekből barátságába szegődő szomszédjának kibeszélve különös kalandba keveredik. A tanulságos és csavaros történetet különösen érdekesen meséli el a költő, emellett az erdőhorváti határban magunk is lelhetünk féldrágaköveket a hegy lábánál futó ösvény mentén, a Malom-hegy mögé kapaszkodva vagy az elbeszélt Gyopáros oldalban.
„'Tolcsván, a Gyapáros szőlőhegy keblében
Hogy valami rejlik, gyanítottam régen;
Harminc esztendeje, hogy lesem, kutatom,
Most megadta Isten! örömmel mondhatom.
Szomszéd uram! az a Gyapáros kebele
Drága jáspis-kővel van telisded tele;
Bányát fedeztem fel! - s belőle legottan
Három szép darabot mutatóul hoztam!'”
Tompa Mihály: A Vámosujfalusi jegyző (részlet)
A kapzsi özvegyasszony veszte
Egy újabb legendát csak homályosan „várhegyhez” köt Tompa Mihály, ez lehet akár a Tolcsva melletti Várhegy vagy a Komlóska fölé emelkedő Pusztavár (Solymos vára) is, amit az ajánlott túránk is érint. Bár több tokaj-hegyaljai település fölött is létezik várhegy, Mád, Bodrogkisfalud, Erdőbénye, a már említett Tolcsva és Komlóska, de még Sátoraljaújhely mellett is megtaláljuk az elnevezést. A komlóskai Pusztavárhoz azonban jelzett ösvényen kapaszkodhatunk fel, amit csodás panorámával kibontakozó hegytető, illetve Árpád-kori vár maradványa koronáz, és talán ide köthető a Tompa Mihály által elbeszélt történet a kapzsi özvegyasszony szerencséjéről, mohóság miatti vesztéről.
„Hegyalján egy magas bérc
Várhegy nevet visel;
Lejtőjén a borág nő
Arany gerézdivel;
Csúcsán várrom meszes pora, -
S mint mécs-világ a messze éjben
Története nagy-kétesen
Tünedezik fel e regében”
Tompa Mihály: Várhegy (részlet)
