A magyar parlagi kecske falánksága és szívóssága is jól jöhet az inváziós gyalogakác elleni védekezésben, hiszen növényevő, így kiválóan alkalmazható „biológiai gyérítőként”.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban különleges segítőkkel veszik fel a harcot az inváziós gyalogakác ellen: őshonos magyar parlagi kecskék érkeztek a Kis-Balaton Látogatóközpont körüli gyepekre, ahol legelésükkel próbálják visszaszorítani a növényt – olvasható a Kis-Balaton Facebook-oldalán.
A kecskék megérkezéséről felvétel is készült, a videó IDE KATTINTVA nézhető meg.
A magyar parlagi kecske a hazánkban őshonos, védett háziállatok közé tartozik.
Rendkívül ellenálló és igénytelen, ezért jól alkalmazkodik a szárazabb, gyérebben növényes területekhez is.
Nem válogatós, szinte minden növényt megeszik, így a gyalogakác friss hajtásait, leveleit, kérgét is elfogyasztja, még akkor is, ha más állatok nem. Sőt, a kecske nem csupán lelegeli a zöld hajtásokat, hanem taposásával és állandó rágásával akadályozza a fiatal akácok megerősödését.
Másik nagy előnye a gépi irtással vagy vegyszeres gyomirtással szemben – mely költséges és káros lehet a természetre –, hogy a kecske természetes „gyomirtó”, nem szennyezi a talajt vagy a vízforrásokat.
Mi a probléma az akáccal?
A gyalogakác (Amorpha fruticosa) Észak-Amerikából került Európába, először dísznövényként, később a homokos talaj megkötésére használták. Elsősorban a Tisza mentén terjedt el, de hazánkban bárhol találkozhatunk vele. Inváziós fajként tartjuk számon, gyorsan terjed és nehéz kiirtani. Ezért lehet egy hatékony „ökomódszer” a parlagi kecskék legeltetése.
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/8R2UQDRHYE4Y.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
Egy szuper körtúrát ajánlunk ennek az alig ismert hegységnek a felfedezéséhez.
Egy újonnan indított túramozgalmat jártunk le a Bükkhát ritkán járt vidékén.
Ezeket a nyomvonalakat garantáltan élmény letekerni.
