Piros úton a Dél-Dunántúl gyönyörű tájain

Bejárjuk Tolnát és Baranyát, a Somogy dimbes-dombos tájait, megismerjük a Szekszárdi-dombság löszhátait, a Mecsek változatos értékeit és a lankák közé zárt Zselic egyedi hangulatát. A Balaton partján véget érő piros út nem rövid, de nem is kell feltétlenül egyben végigjárnunk.

Szöveg:
2021. november 8.

Bejárjuk Tolnát és Baranyát, a Somogy dimbes-dombos tájait, megismerjük a Szekszárdi-dombság löszhátait, a Mecsek változatos értékeit és a lankák közé zárt Zselic egyedi hangulatát. A Balaton partján véget érő piros út nem rövid, de nem is kell feltétlenül egyben végigjárnunk.

Már számos jelvényszerző túrát bemutattunk, amelyek hosszabb-rövidebb távon, útvonalkövető vagy érintőpontos tematikát követve tárták elénk hazánk szépségét és értékeit. Mostani túratippünk főként azoknak fog bejönni, akik már túl vannak egy-két jelvényvadászaton, keresik az új felfedezéseket, illetve kedvelik a klasszikusnak számító jelzéskövető, bélyegzős túrákat, amelyekhez nem kell modern kütyü, csupán kalandvágy és pecsétpárna. Azért talán másra is szükségünk lehet e közel 320 km-es út bejárásához, főként akkor, ha egyben akarjuk teljesíteni, de a „vándormód” csupán az élményfaktor növelését szolgálja, ezért ha a kedvünk úgy tartja, a Szekszárdtól Siófokig vezető utat tetszőlegesen is szakaszolhatjuk.

A szekszárdi szőlőktől a mecseki hegyekig

Tolna megye székhelyén, a Szekszárdi borvidék központjában vágunk neki a Balatonig tartó útvonalnak, amelynek virtuális bejárása csupán élményesszenciaként szolgál, hiszen ennyi attrakciót aligha tudnánk belezsúfolni pár oldalba. Szekszárd életét még ma is jelentősen meghatározza a szőlő- és a bortermelés, aminek lépten-nyomon tanúi lehetünk, miközben felkapaszkodunk a város fölé emelkedő panorámás Bartinára, illetve ahogy szőlőbirtokok és pincék mentén távolodunk Szálka irányba. A szemet gyönyörködtető szőlősorokat lassan vadban gazdag erdőtáj váltja, hamarosan pedig egy hosszan elnyúló völgyben fekvő, mesterségesen létrehozott tó partjára érünk.

Ez az állóvíz, valamint községtől délre fekvő nagyobb, strandolásra is alkalmas tó Szálka két fő vonzereje. Partjaik mentén mi is elhaladunk, mielőtt Mőcsény felé vennénk az irányt. A túra pecsétjét Mőcsény határában, a vasúti megállóhelynél találjuk, ahonnan rálátunk Tolna megye egyetlen, 607 m hosszú vasúti alagútjára. Mőcsényt és a községhez tartozó, aprócska Zsibriket csupán érintjük, de a sváb múltját hűen őrző Ófalun már áthaladunk. A kilátóval, látványos templomrommal és számos turisztikai szolgáltatással hívogató Mecseknádasdra egy erdészeti utat követve érkezünk meg, amely állomás egyben túránk mecseki kapuját is jelenti.

Hegyek és völgyek birodalmában

Mecseknádasdot utunk 37. kilométerénél hagyjuk el, majd a település határában belépünk a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetbe. Az 1977-ben létrehozott, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság felügyelete alatt álló védett természeti területről elmondható, hogy nem csupán a Mecsek legérintetlenebb, de talán a legszebb része is egyben. Bár kitérő, mindenképp megéri megnézni a sziklalépcsőkkel és vízesésekkel tarkított Óbányai-völgyet, valamint magát Óbányát, mielőtt az egyre változatosabb és helyenként kimondottan vadregényes vidéken továbbmennénk nyugat felé, a hegyek gerincét és Baranya megye határvonalát követve.

A Vár-völgybe való leereszkedést megelőzően egy vargabetűvel érdemes ellátogatni a Cigány-hegy kilátójához is, ahol a Kelet-Mecsek remek körpanorámájában lehet részünk.

A néphit szerint a Vár-völgy hajdanán boszorkányok tanyája volt, akik éjjelente rikoltozva, visítozva ijesztgették az erre tévedőket. Túránk bélyegzőjét is itt, a Boszorkány-forrásnál találjuk, amelynek környezete a sátras vándoroknak kiváló táborhelyül szolgál.

A piros jelek innen a völgy erdészeti aszfaltútján vezetnek tovább a hegyoldalba kapaszkodó Márévár részben felújított romjaihoz. Az ötszögű, kiállítást is magában foglaló erősségtől a hegyoldalban távolodunk, majd letérünk a völgy aljába, ahol Magyaregregy határában – kempinget és strandot érintve – visszakanyarodunk az erdőbe. Elenyésző szintemelkedést leküzdve átérünk az egykori Batthyány-uradalomhoz tartozó nyomán létrejött Jánosipusztára, ahol a környék szénbányászatát egykoron beindító Jánosi Engel Adolf emeltetett kastélyt. A felújításra váró épülettől a Komló északi határában megbújó, közigazgatásilag a városhoz tartozó kis településrészeken áthaladva tartunk nyugatnak. Nemsokára a wellnesshoteljeiről ismert Sikondára érkezünk. Az üdülőfalu a gyógyvíz mellett sajátos mikroklímával is bír, a környező erdőségeknek köszönhetően levegője tiszta és páradús. Ezt a kényeztető idillt túránk 65. kilométerénél tapasztalhatjuk meg.

A Közép- és a Nyugat-Mecsek tájain

A 66-os úton átkelve a Dóczy-malom után érjük el a meredek oldalú Nagy-Mély-völgyet, a Közép-Mecsek egyik legszebb völgyét, ahol a kis mésztufalépcsőkön zubogó patak nyújt fenséges látványt. Feljebb egy hatalmas mészkősziklában találunk rá a Mánfai-kőlyukra, a hegység fokozottan védett barlangjainak egyikére, amely régen Komló vízellátását szolgálta.

Még feljebb érve az ősemberleleteiről híres Mély-völgyi-kőfülkére lelhetünk, ezután pedig már csak 2 kilométernyi emelkedő választ el minket a rejtélyes Kantavár romjaitól.

Ekkor már Pécs határában járunk, de a városba nem ereszkedünk le. Maradunk a hegyoldalban, ahol rézsútosan követjük a jelzéseket olyan ismert pécsi kirándulóhelyeket érintve, mint a Dömör-kapu, az állatkert, a Remete-rét, a Mecsekszentkút zöldövezete és a hangulatos Éger-völgy. Változatos terepen haladva, több forrást érintve rövidesen a hajdani Petőczpusztán találjuk magunkat. Itt állott a Viganvár csárda is, amely hajdanán „vígan várta” vendégeit. Az uránbánya légaknájának építésekor a házakat elbontották, a régi település emlékét már csak egy kis harangláb őrzi.

Zselici barangolás

Már megtettünk több mint 105 kilométert, amikor Megyefán keresztül beérünk a német és a magyar paraszti építkezés jegyeit magukon viselő házakkal, szép kastéllyal és ökoparkkal is büszkélkedő Bükkösdre. Innentől indul a természetjárók által kevésbé ismert Zselic felfedezése: a dombvidék magával ragadó hangulata egészen Kaposvárig kísér majd minket utunkon. Erdők és mezők, kaszálók és szántók színesítette tájban követjük a piros jelzéseket, olyan attrakciókat érintve, mint a helesfai Nádassy-kastély és annak arborétuma, a nyelvtörőből ismert Ibafa, Almamellék népszerű kisvasútja, a festői völgyben fekvő, Boldogasszonyfához tartozó Terecseny, Magyarország legnagyobb szarvasfarmja, nem utolsósorban pedig maga a Zselici Tájvédelmi Körzet, amely a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén fekszik. Kaposvár környékén még zselici hangulatú parkerdőben haladunk, mielőtt beérünk Somogy megye székhelyére. Ekkor utunk felénél járunk, és csak rajtunk múlik, mennyit időzünk a városban, hiszen nevezetességeinek felfedezésére akár több napot is rá lehet szánni.

Kanyargás a somogyi dombokon

Alig hagyjuk el Kaposvárt, máris megérkezünk hazánk egyik leghosszabb mesterséges tavához. Ez a 8 km-en elnyúló Deseda, ahol nem csupán a fürdőzők, csónakázók, horgászok és a vízi sportok rajongóinak paradicsomát térképezhetjük fel, hanem a somogyi vidék állat- és növényvilágát bemutató Fekete István Látogatóközpontot, továbbá 26 hektáros arborétumot is felkereshetjük. Az út végigkíséri a gyönyörű tópartot, majd eléri Magyaregrest, szántók mentén kisvártatva beér a kastélyáról nevezetes Somogygesztire, a szomszédos Mernye-Mernyeszentmiklóst követően pedig átkel a 67-es úton, hogy aztán Ecsenyt is érintve igazi fel-le kanyargásba kezdjen a somogyi dombokon. Mielőtt elérjük Igalt, a népszerű gyógyfürdőhelyet, a Ráksi-patak völgyében, a Csillagfürt-szurdok mentén haladunk, amelyet a benne csordogáló víz vájt ki. A szurdok végénél pihenőhelyet találunk padokkal, asztalokkal és tűzrakó hellyel.

Kaposvártól már több mint 55 kilométert gyalogoltunk, amikor elérjük Somogyacsát, valamint a természeti és kulturális értékeket védő, egyben az ökoturizmust és a vidékfejlesztést szolgáló, több mint 16 ezer hektáros Koppány-völgy Natúrparkot.

A külső-somogyi elszegényedett, fogyó népességű aprófalvak jellegzetességei a viszonylagos épségben megmaradt parasztházak, illetve a régi, karakteres falukép, amely éppen az elmaradottságnak köszönheti, hogy képes volt dacolni az idő múlásával.

Somogydöröcskén szintén eredeti állapotukban őrződtek meg a századfordulós sváb lakóházak, ahogy a „dufartos ház” és a múltat idéző tájház is. A községtől délre kezdjük meg a Babadag megkerülését, majd a Cseszmei-erdőben kitérőt tehetünk a bővizű Török-kúthoz, ahonnan a hagyomány szerint hajdanán agyagcsöveken vezették a vizet az innen kilométerekre fekvő Törökkoppányba. A Cseszmei-víz és a Koppány nevet viselő patakok mentén térünk be a kisebb dombra települt halmazfaluba, Szorosadra, ahol már a 27. pecsét lenyomatával színesíthetjük az igazolófüzetünket. Szekszárdtól már több mint 240 kilométert gyalogoltunk.

Úton a Balaton felé

Szelíden hullámzó búzatáblák ölelésében olyan kis eldugott falvakat érintünk, mint az alig kétszáz lelket számláló Miklósi és a Sarlós Boldogasszonynak szentelt templomáról nevezetes Zics. Innen a híres Zichy család egykori uradalmi központjának megtett Nágocs községbe érkezünk, amely település a família gazdasági törekvéseinek eredményeként anno előbb országos vásártartási jogot nyert, majd mezővárosi rangot kapott. A Zichy család impozáns kastélya ma igen rossz állapotban van, sajnos faritkaságokkal bíró parkja sem látogatható.

Az országúton gyalogolunk be Andocsra, amelynek központjában a szépen felújított Nagyboldogasszony-templom, illetve a hozzá tartozó kolostor esztétikus összképe fogad minket. Andocs már a 17. századtól búcsújáró hely, a hagyomány pedig ma is él. Innen északnak, a felduzzasztott Andocsi-patak partján folytatjuk az utat, majd szántókon, akácosban vezető ösvényen, valamint aszfalton érünk be Kapolyra. Sokan úgy hiszik, e falu szülöttje volt Kádár János, de valójában csak 3 hónapos korától töltötte itt a nyarakat nevelőszüleinél.

A somogyi dombok rejtőzködő gyöngyszeme Zala község. Birtokosaik a Zichy család sarjai voltak, akik közül a híres festő, Zichy Mihály itt született 1827-ben. A család kúriája ma emlékkiállításnak ad otthont, az épület kertjét képező tízhektáros park pedig helyi jelentőségű természetvédelmi terület.

A Bóta-puszta érintése után Tabon is átgyalogolunk – a város fő nevezetessége a Nagy Ferenc Galéria. Ma hat kiállítóteremben, méltó környezetben látható az országosan is egyedülálló 300 művészi alkotás, Nagy Ferenc teljes életműve. Bábonymegyer erdős, völgyes határában az egykoron erre bujkáló somogyi betyárok földjén járunk. Közülük a leghíresebb Patkó Pista volt, emlékét ma a temetőnél kopjafa őrzi. A települést elhagyva, a dombhát tetejére érve piros rom turistajelzésen tehetünk kitérőt a Kásivárig, amely az ország egyik legnagyobb földvármaradványa.

Kicsivel később a piros háromszögön ellátogathatunk a 288 m magas Flóra-hegy geodéziai mérőtoronyhoz, ahonnan már a dombtetőről is szép kilátásban lehet részünk, többek között a Balaton hosszan elnyúló és ragyogó víztükrére és a vándorutunk végét jelentő Siófokra. Hazánk egyik legnépszerűbb üdülővárosába a Békás-tó és az M7-es autópálya közelében elhaladva érünk be, majd a település jelképének számító víztoronynál nyomjuk be az utolsó pecsétet a füzetünkbe. Siófok nyüzsgése, turistaforgalma szezonális, de a nyári időszakban csak rajtunk múlik, hogy egy hosszú vándorlást követően hívogatónak vagy taszítónak érezzük-e a Balaton-part lángosszagú forgatagát. A vízparti élményeken túl számos látnivaló és program is akad a városban. A víztoronytól Plébániatemplom, ahol a Balaton-vidék legnagyobb, 2432 síppal rendelkező orgonája található. Érdemes felkeresni a Jókai nevét viselő, színpompás virágokkal díszített parkot, de akár a világhírű zeneszerző és karmester, Kálmán Imre szülőházát is megnézhetjük, amelyben emlékkiállítást rendeztek be.

Fontosabb infók a jelvényszerzéshez

A Dél-dunántúli Piros Túrát a Baranya, a Somogy és a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség közösen hívta életre. Végig a piros sáv turistajelzéssel jelölt útvonalon halad mintegy 320 km hosszan, nyomvonala és pecsételőhelyek listája az igazolófüzetben, valamint a deldunantulipiros.hu honlapon részletesen is megtekinthető. A jelvény megszerzéséhez az útvonalat egyben vagy részleteiben, tetszőleges menetirányban és időkorlát nélkül, gyalogszerrel kell végigjárni, és természetesen a terepen kihelyezett bélyegzők lenyomatait kell begyűjteni. Az igazolófüzet ára 1500 Ft (ez tartalmazza a díjazás költségét is). Beszerezhető többek között a kiíró egyesületektől, valamint a turistashop.hu oldalon is. A teljesítés elbírálásához a Somogy Megyei Természetbarát Szövetséggel kell felvenni a kapcsolatot.

A cikk megjelent a Turista Magazin 2020. októberi számában. Korábbi lapszámainkat itt tudod megvásárolni.

Cikkajánló