Túraajánlat

Új látnivalók és régi lakók a Jági tanösvényen

A Pilisszentiván melletti tanösvényt önállóan is érdemes bejárni, de még jobb, ha mindezt, ahogy most én is, szakvezetéssel tesszük. A túra során a Pilisi Len Látogatóközpont munkatársaitól rengeteg érdekességet tudtam meg az itteni élővilágról, miközben a fokozatosan megújuló tanösvény vadonatúj élményelemeit is megnéztük együtt.

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Tóth Judit
DINPI
2019. október 24.

A Pilisszentiván melletti tanösvényt önállóan is érdemes bejárni, de még jobb, ha mindezt, ahogy most én is, szakvezetéssel tesszük. A túra során a Pilisi Len Látogatóközpont munkatársaitól rengeteg érdekességet tudtam meg az itteni élővilágról, miközben a fokozatosan megújuló tanösvény vadonatúj élményelemeit is megnéztük együtt.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság hársfalevéllel jelzett tanösvénye a pilisszentiváni sportpálya mellől indul. Utunk elején a Fehér-hegy mellett haladunk el. Ez a hely az 1800-as években szinte teljesen kopár volt. Az erdők kitermelése és a legeltetés miatt ugyanis lepusztult az egyébként is vékony talajréteg, csak a fehér dolomitsziklák látszottak. Innen ered a hegy neve is, amit később a szélsőséges viszonyokat jól bíró feketefenyővel ültettek be, így a hegy ma már nem fehér, a név azonban maradt.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 A tanösvény a pilisszentiváni sportpálya közeléből indul

 

Megújul a látogatóközpont és a tanösvény

 

Karlné Menráth Réka és Tóthné Becsei Katalin a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai, akik a faluban működő Pilisi Len Látogatóközpontban dolgoznak. Jelenleg a falu tájházában van a főhadiszállásuk, a látogatóközpontot ugyanis átépítik. A tanösvényen tartott programokat, foglalkozásokat ettől függetlenül zavartalanul meg tudják tartani, és nemcsak ovisokat és iskolásokat, de felnőtt csoportokat is szívesen várnak, sőt csapatépítő önkéntes munkákat is szerveznek.

 

A Jági tanösvény állomásait faoszlopokra festett számok jelzik. Már készül az új vezetőfüzet, de a túrához a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság mobilapplikációját is használhatjuk. Rékát és Katit arra kértem, hogy menet közben adjanak néhány tippet is, hogy kisgyerekes szülőként, milyen egyszerű ötletekkel lehet még érdekesebbé tenni a kirándulást a gyerekek számára.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 Az egykori bánya falán jól látszanak a különböző rétegek, melyek az egykori környezetről mesélnek

 

Az 1. állomás egy régi kőfejtő udvarába vezet bennünket. Az itteni Hárshegyi Homokkő a Fehér-hegy fő tömegét alkotó dolomitnál jóval fiatalabb kőzet. Ez egy kizárólag hazánkra jellemző kőzettípus. A jól elkülöníthető rétegek 31 millió év történéseit mesélik el a hajdani környezetről és a klímáról. Az itt kitermelt kőzetből a helyiek fenőkövet, kaszakövet, malomkövet készítettek, de a házak és kerítések építéséhez is használták azt.

 

A Jági-tóban ősszel is nagy élet van

 

A Jági-tónál az októberi nyárban is nagy a nyüzsgés. Nemrég két új, interaktív táblát is kihelyeztek a parton, amelyekről a vízi élővilág parányait lehet beazonosítani. Ehhez csak egy kis szűrőre, no meg jó megfigyelőképességre van szükség.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 A Jági-tó számos élőlénynek ad otthont, a napfényes őszben is sokféle gerinctelen állatot láttunk

 

Megkértem Rékát és Katit, nézzünk körül mi is a parton, vajon mi minden mozog ilyenkor ősszel. A víz felett röpködő szitakötőket szabad szemmel is látni, s mintha csak igazi nyár lenne, és a párzási időszak dandárjában járnánk, mindenfelé összekapaszkodott szitakötőket látunk. A vízben is hamar találunk érdekességeket, például molnárkákat, szitakötőlárvákat és két szegélyes vidrapókot, amelyek a mesebeli vízipóktól (valódi nevén búvárpóktól) eltérően nem merülnek alá a vízbe, csak a felszínen szaladgálnak.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 Szegélyes vidrapókok egymás között

 

TIPP
Hozzunk magunkkal egy kicsi műanyagszűrőt, merítsük a vízbe, és próbáljuk meghatározni a talált vízi gerincteleneket. Ebben segítenek az újonnan kihelyezett táblák. Ha megnéztük a parányokat, engedjük vissza azokat a vízbe. Vigyázzunk az apró élőlényekre, mert itt mindegyikőjük védett.

A tavat az 1930-as-40-es években alakították ki. Eredetileg három tómedence volt itt, melyeket hajdanán források tápláltak. Próbálkoztak itt pisztrángtenyésztéssel is, a környező hegyekben folyó barnakőszén-bányászat azonban leapasztotta a vizet, és ma már csak a csapadékvízből érkezik utánpótlás. A víz legnagyobb mélysége most egy méter körül van, ennek ellenére a tóban élnek halak, például pontyok és vörösszárnyú keszegek, tavasszal pedig a békák nászától hangos a környék. A tó egyébként a szomszédos Vadász-rétről kapta a nevét, amit a svábok Jager Wiese-nek hívnak.

 

Fagyalból kék, vadszőlőből lila

 

A tanösvényt határoló erdőrészletben Réka mesterséges fészekodúkra hívja fel a figyelmem. Ezekben általában madarak - például széncinege, barátcinege, örvös légykapó - fészkelnek, de időről időre nagy pelék is befészkelik magukat. Téli álmot nem itt alszanak, túl hideg lenne számukra, nyáron viszont vannak egyedek, amelyek itt hozzák világra kicsinyeiket, ősszel pedig előfordul, hogy élelmiszerraktárnak használják az odúkat.

 

Fotó: DINPI
Fotó: DINPI

 A nagy pele gondosan összekészített éléskamrája

 

Ahogy haladunk, újra és újra valami érdekességbe botlunk. Az utat szegélyező cserjékről, a varjútövis bengékről például megtudom, hogy jó festőnövények. Bár a termésük fekete, a belőlük készített festék gyönyörű zöld lesz. Réka és Kati a festőnövények használatát foglalkozásokon is bemutatják az érdeklődőknek. Minden színnek megvan a maga növénye. A fagyal terméséből kiváló kék, a dióhéjból barna, a vadszőlőből lila, a bodzából feketés-kékes árnyalatot kapunk, a som és borbolya együtt főzve narancssárgát eredményez. A sárgát több növényből is kinyerhetjük, például körömvirágból, aranyvesszőből vagy a gilisztaűző varádics virágából. Ez utóbbi azonban, nevéhez hűen, felfőzve rettentő büdös tud lenni.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 A csíkos kecskerágó termése, szép, de mérgező

 

Látunk csíkos kecskerágókat is, ezek termése nagyon szép, de vigyázni kell, mert a mérgező. Emellett más mérgező termésű növények is vannak, így az erdő gyümölcseit csak akkor kóstolgassuk, ha nagyon jól ismerjük az adott növényt vagy egy hozzáértő szakember rábólint. A tanösvény 3. állomásán megfigyelhetjük, hogy mennyire más egy természetközeli lombhullató erdő és egy telepített akácos. Ez utóbbiban alig egy tucat lágyszárú faj tud csupán megélni, például a csalán, a zamatos turbolya, a ragadós galaj vagy a vérehulló fecskefű, míg az őshonos tölgyerdőben közel 200 faj is előfordulhat az aljnövényzetben.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 Az őszi erdő színei - ilyen egy erdei színpaletta

 

 

TIPP
Az útközben talált színes levelekből, termésekből készíthetünk egyszerű land art alkotásokat a földön, de a gyűjtött színes levelekből erdei színpalettát is összeállíthatunk. 

Megújult a gyerekek egyik kedvence, a hajdani patakmeder felett átívelő pallósor is. Az útvonal egy részén drótkerítés húzódik mellettünk, ami tény, nem szép, de a fokozottan védett Szénások Európa Diplomás Terület védelme érdekében nélkülözhetetlen. A kerítés elsősorban azt akadályozza meg, hogy a természetvédelmi szempontból értékes területeken ne szaporodjanak túl a nagyvadak, de a technikai sportok képviselőit is távol tartja az értékes területektől.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit
A megújult pallósor

 

Pillantás az Ördög-toronyra

 

A Vadász-réten a kilátásért ma már kicsit kijjebb kell sétálni, az erdő ugyanis egyre nagyobb teret hódít vissza magának. A rétről a Csúcs-hegytől a Kis-szénásig látjuk be a tájat, és látszik a környék híres dolomitképződménye, az Ördög-torony is, amit a helyiek Magas-kőnek hívnak. Bár innen határozottan nincs ördög formája, a Borbás-gerincről két ördögszarv is kivehető a tetején. Míg a torony környezete az idők során a külső erők pusztításának köszönhetően lekopott, a torony megmaradt, ugyanis itt hajdan egy hévizes forráskürtő lehetett. A kovasavtartalmú hévíz hatására a kürtő közvetlen környezete kemény kőzetté vált, ami ellenáll a szél és a víz pusztításának.

 

Fotó: DINPI
Fotó: DINPI

 A környék egyik leghíresebb dolomitképződménye, az Ördög-torony

 

 

TIPP
Ha hozunk magunkkal lakmuszpapírt, és a hangyabolyhoz érintjük azt, a papír színe megváltozik, a hangyák ugyanis védelmi reakcióként hangyasavat spriccelnek ki magukból.

Miközben nézelődünk, egy fácánkakas ijeszt ránk, ahogy hatalmas robajjal felrepül. De a környező bozótosból egyéb zörejek is hallatszanak, talán egy őz vagy vaddisznók neszeznek itt. Észreveszünk egy hatalmas erdei hangyabolyt is, melynek vörös színű lakói szüntelenül munkálkodnak. Magyarországon már kevés ilyet látni, épp ezért minden erdei vöröshangyaboly védett.

 

 

A Hársas-erdő lakói

 

A tanösvény útvonala áthalad a gyönyörű Hársas-erdőn, amely nevét onnan kapta, hogy fő erdőalkotó faja a kislevelű hárs. A tanösvény jelképe is ennek a fának a levele. A 40-50 éves erdőben, a Hársas-forrás körül jóval idősebb fák is állnak. Ezek a forrásnak köszönhetik megmaradásukat, ugyanis a szabály szerint, a forrás körüli fákat nem szabad kivágni, hogy a forrás közelében megmaradjon az árnyék, és ne pusztuljon le a talaj.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 A modell és a kép - a tanösvény jelképe a kislevelű hárs levele

 

Nálunk három hársfaj fordul elő. Ezek közül a kislevelű hárs virágának van a legerősebb gyógyhatása a légúti betegségekre, aztán következik a nagylevelű hárs, az ezüst hárs virágát azonban nem érdemes gyűjteni, annak ugyanis alig van gyógyhatása. A Hársas-forrásból sajnos már nem jön víz, de Rékáék még 2010-ben is vittek innen forrásvizet.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

A Hársas-erdőben nem csak hársak vannak, a forrás körül például kilenc fafaj példányai láthatjuk


Nemrégiben a forrás közelében is kihelyeztek két új, interaktív táblát, amelyek az erdei nagyvadakkal illetve a holtfához kötődő élővilággal ismertetik meg a kirándulókat. Természetesen mi is szétnézünk a korhadó fákon, és kicsit megturkáljuk az avart. Találunk is különleges lényeket, például egy barna százlábút, mely az avarszint csúcsragadozója, mindent megeszik, ami nála kisebb. Jó tudni, hogy nem érdemes megfogni, mert méreganyaggal rendelkezik, és akár fájdalmas is lehet a vele való érintkezés.

 

A másik, kisebb állat, egy ezerlábú, egészen pontosan egy vaspondró, amely korhadékevő, és ha megijed, akkor bűzpatront durrant ki. Ennek olyan szaga van, mint egy rozsdás vasszögnek, innen a faj neve. A százlábú és az ezerlábú elnevezés egyébként nem a lábak pontos számáról ad információt. A százlábúaknak szelvényenként egy, az ezerlábúnak pedig két pár lába van. Ezek mellett számos egyéb érdekes apróság él még itt, ászkák, rinyák, rovarlárvák, pókok, álskorpiók, ugróvillások, csigák, szóval van mit keresgélni.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 Az avar „félelmetes” csúcsragadozója, a barna százlábú és a vaspondró, amely kevésbé félelmetes, de sokkal több lába van

 

Réka és Kati olyan lelkesen és szeretettel mesélnek ezekről az avarlakó állatokról, hogy biztos vagyok benne, ezek a parányi lények a kedvenc állataik. Kiderül azonban, hogy Réka madarász, Kati pedig a kétéltűek és hüllők szerelmese. De azt mondják, mindent szeretnek, mindent megfognak, és azon dolgoznak, hogy ezeket a nemszeretem állatokat másokkal is megszerettessék.


Kelta település nyomai az erdő mélyén

 

A tanösvény egy új, pár száz méteres szakasszal is bővült, mely egy régészeti feltáráshoz vezet. Néhány évvel ezelőtt Marlok Tamás, helyi régész az 1600-as évekbeli Szentiván nyomait kereste itt a Hársas-erdőben. Legnagyobb meglepetésére azonban nem azt, hanem egy 2000 éves kelta falu maradványait találta meg.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 A tanösvény új szakasza, a kétezer évvel ezelőtti kelta falu maradványait mutatja be

 

A régészeti feltáráson előkerültek kőfalmaradványok, edénycserepek, de találtak itt pénzérméket, régi ruhakapcsokat, fibulákat és malomköveket is. A tanösvény új szakaszán egy másik, régi időket idéző látnivaló is van, egy száz éves ökörkút. Itt vezetett ugyanis Piliscsabára az út, és hagyományosan itt álltak meg megitatni a vásárra terelt állatokat.

 

A tanösvény utolsó részén található az útvonal egyik legszebb látnivalója, a két öreg hársfa által közrefogott képkő. Ezek a kövek a sváb településekre jellemző szakrális helyek, melyek emlékhelyként vagy imádkozóhelyként szolgáltak. Az itt látható képkő kis festménye a település védőszentjét, Szent Györgyöt ábrázolja, körülötte pedig régi sváb betűk vannak a kőbe vésve. Pilisszentivánon több mint tíz hasonló képkő van. Mielőtt visszamennénk a faluba, még felmegyünk a fenyvessel borított Kálvária-dombra, melynek kövein egykor szintén a képkövekhez hasonló festett képek voltak.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 Pilisszentivánon több mint tíz képkő van még meg, az egyik legszebb a tanösvény utolsó szakaszán látható. A falu szélén található kálvária kövein régen szintén voltak festett képek

 

A Jági tanösvény szerintem tipikusan az a hely, ami tele van érdekességgel, de ezeket a felületes szemlélő nem biztos, hogy észreveszi. Ahhoz, hogy felfedezzük ezeket meg kell állni, közelebb kell menni, figyelni kell vagy csendben maradni. Az élményt szakvezetés igénylésével tudjuk csúcsra járatni, ehhez csak annyit kell tennünk, hogy előzetesen időpontot egyeztetünk, és magunk köré gyűjtünk még tíz természetszerető embert, akik a túra végén jó eséllyel nagyon hálásak lesznek nekünk azért, amiért elhívtuk őket.

 

 

Kapcsolódó cikkek:

A Jági-tótól a pilisszentiváni képkövekig

Magyar unkium- a pilisi len

Rendhagyó perspektívák a Budai-hegységben

Látványos hazai szurdokok

 

 

Cikkajánló