Hírek

Útonállók a Magas-Tátrában

A legtöbben csak meglepődnek, de vannak, akik meg is ijednek tőlük. A vámot viszont mindenkitől kérik, és sokan meg is fizetik.

Szerző:
Lánczi Péter
Fotó:
Lánczi Péter
Mohai Kata
2018. július 31.

A legtöbben csak meglepődnek, de vannak, akik meg is ijednek tőlük. A vámot viszont mindenkitől kérik, és sokan meg is fizetik.

Érdekes, bár nem egyedi jelenséggel találkozhatnak a túrázók a Magas-Tátra egyik legforgalmasabb turistaútján, a Tarpatak-völgyből vezető piros úton a Zamkovszky-menedékházhoz felé. Az elmúlt évek során a törpefenyők közt kanyargó gránitsziklás ösvényen mi is több alkalommal összefutottunk a környék zsiványaival, akik napjainkra már helyi látványosságként állnak az út közepén, és szedik az áthaladásért, illetve a fotózásért járó díjat.

 

Fotó: Lánczi Péter
Fotó: Lánczi Péter

 

Fotó: Mohai Kata
Fotó: Mohai Kata


Forgalmasabb időszakokban szabályos dugó is kialakulhat az ösvényen, amikor a meglepődött, vagy éppen csak lelkes turisták „alkudozásba” kezdenek egy-egy felbukkanó útonállóval. Sokan szívesen engednek a zsarolásnak egy jó fotó, egy nem mindennapi szelfi kedvéért, de aki jobban megfigyeli a ravaszdi viselkedését, annak feltűnhet, hogy egy begyakorolt és látszólag jól működő megélhetési forrásról van szó.


A fenyők közül egyszer csak felbukkanó állat jámbor, sőt, kimondottan barátságos pofával közelít az emberekhez. Nagyobb turistaforgalomban pedig kutyaként bandukol az emberek közt, sokaknak ezért fel sem tűnik, hogy a lábuk mellet elhaladó jószág egy róka. Viszont az állat megérzi és pontosan tudja, kinél hogyan hívhatja fel magára a figyelmet. Ezt gyönyörű bundája is jelzi, ami a jólét, vagy úgyis mondhatnám a jövedelmező biznisz jele.

 

Fotó: Lánczi Péter
Fotó: Lánczi Péter


Amikor fotózzák, a róka leül, és szabályosan pózol a kameráknak. Pofája szelídséget és értelmet áraszt, és már-már megsimogatnánk, annyira aranyosnak hat a vadállat. Érződik, hogy a vörös bundás díva mindent megtesz a jó fotó elkészültéért, de nem kell sokat várnunk, hogy kiderüljön, ezt ő nem ingyen teszi. Pár perc elteltével tekintete elkomorodik, a meleg szempárok fürkészővé vállnak, és szinte tapinthatóvá válik az állat türelmetlensége.

 

Fotó: Lánczi Péter
Fotó: Lánczi Péter

 

Fotó: Mohai Kata
Fotó: Mohai Kata


Ha nincs kaja, nincs fotó! - Ezzel a jeligével dolgozik a róka, aki, ha hoppon marad, kimondottan utálatos pofát is tud vágni, így jelezve nem tetszését az elmaradt honorárium miatt. A róka leleményességét mutatja, hogy mutatványa nem csupán ebből tud állni. Megérzi, ha valaki fél tőle, ilyenkor addig követi áldozatát, amig az ijedtében elő nem vesz valami ehetőt a táskájából, és elé nem dobja. Azok a bátrak, akik viszont túlzottan elbizakodottak - és azt hiszik, hogy egy zacskó keksszel vagy más finomsággal biztonsággal leguggolhatnak a szelídnek tűnő jószághoz, és kutyaként etethetik - gyakran rablás áldozatai lesznek. A róka ugyanis egy szempillantás alatt kitépi kezünkből az eleséget, bebizonyítva vadállati mivoltját.

 

Fotó: Mohai Kata
Fotó: Mohai Kata


Mindig tudtuk, hogy a róka nem egy ostoba állat, de még így is lenyűgözve néztük „új hivatását”, amiben sajnos az ember is partner. Azért sajnos, mert a rókának az erdő kosztján kéne élnie, nem pedig az emberén, ami akár meg is betegítheti. Persze örültünk, hogy mi is készíthettünk egy-két fotót erről a gyönyörű állatról, de mi nem etettük, mint sokan a mellettünk állók közül. Fontos lenne mindenkinek megérteni, az etetéssel nem tesznek jót az állatnak, aki érthető módon minden ilyen gesztust bíztatásnak vesz.

 

Kapcsolódó cikkeink:

A Magas-Tátra rejtett emlékei

Szikláról sziklára a Magas-Tátrában

Sárkánygerincen a Magas-Tátrában  

Cikkajánló