MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2018.02.24. 10:00,   Szöveg: Dabis Balázs Silvius,   Fotó: Szilágyi Attila, Gulyás Attila

A Hortobágy természetfotósa – Szilágyi Attila

Mindig jó olyan emberekkel megismerkedni, akik nagyon a helyükön vannak, és azzal keresnek pénzt, amit a legjobban szeretnek csinálni. Szilágyi Attila a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre, aki egy magányos házban él családjával a 33-as út mentén, a végtelen puszta közepén. Mégis úgy érzi, a világ közepén tartózkodik. 

Amikor lányaikat, Füzikét és Borókát viszik reggel az iskolába, fejük felett madárcsapatok kavarognak. Már a kicsik is felismerik melyik daru, melyik vadlúd. A Balmazújvárosból származó Attila pedig úgy ismeri hazánk első nemzeti parkját, mint a tenyerét. Gyerekkora óta itt él, és a madarak iránti vonzalma meghatározta életpályáját. Egy olyan, ma is létező baráti közösségbe tartozik, amelynek tagjai már 10-11 évesen is lelkesen járták a pusztát, fotózták a madarakat. A barátokból mára már kollégák lettek – mindenki a természet védelméért dolgozik a régi csapatból.

 

Fotó: Gulyás Attila

 

A gyermeki lelkesedés örök

 

Attila még analóg technikával kezdett felvételeket készíteni, a fotósszakkörben a laborálás, nagyítás fortélyait is elsajátította. Egészen fiatalon diavetítéseket tartott, mert már akkor is az vezérelte, hogy másoknak is meg kell mutatni a természet csodáit. Baráti társaságával külföldi utakat is szervezett, azóta is lelkesen járják a világot.

 

Fotó: Szilágyi Attila

 

A Zenit és a Praktika vázak után a Nikon következett, majd a digitális kamerák világába már a Canon segítségével lépett be. Bár szíve mélyén mindig nikonos marad, a konkurens márka mellett az szólt, hogy olcsóbb hozzá beszerezni a kiegészítő felszereléseket, valamint hogy a baráti körben is e gyártó termékei terjedtek el, így egyszerűbbé vált a cserebere. Attila elégedett jelenlegi eszközparkjával. Nem tudja megfizetni a legfrissebb modelleket, de a pár évvel korábbi csúcstechnika is megteszi. Azt vallja, hogy a jó felszerelés segíti a fotóst, de nem alapfeltétel ahhoz, hogy igazán jó képet készíthessen.

 

Fotó: Szilágyi Attila

 

Attila képeit azért nem láthatjuk a pályázatok legjobbjai között, mert nem nevezi be azokat. Amikor erről faggatom, szerényen hárít. Nem érzi még érettnek az alkotásokat, de talán az sem véletlen, hogy a Varázslatos Magyarország fotópályázatának ő az egyik zsűritagja már évek óta, és hogy egy olyan baráti, természetfotós alkotóközösség kulcsfigurája, amelyből a hazai és nemzetközi pályázatok legnagyobb nyertesei kerültek ki.

 

A természet szentélyében

 

Ha valaki a Hortobágyon szeretne jó képeket lőni, ha szeretné tudni, mikor és hol érdemes magát álcázni, várni a darvak hajnali vagy reggeli húzására, Attila és kollégái a legjobb ötletforrások. Sosem felejtem el azt a hatalmas élményt, amikor elvitt egy olyan helyszínre, ahol a hatalmas madarak előtt észrevétlenek maradhattunk, és alig pár méternyire a fejünk felett húzott éjszakai szálláshelyére egy többezres darucsapat. Komolyan úgy éreztem magam, mintha egy nagyon titkos, ősi vallás legszentebb ünnepére kaptam volna teljesen érdemtelenül meghívást. Mozdulni is alig mertem. A legszebb az egészben az volt, hogy Attila arcán is ugyanez az átszellemültség látszott, pedig számára már hétköznapi jelenség a hatalmas és zajos gázlómadarak vonulása, annyiszor láthatta már.

 

Fotó: Szilágyi Attila

 

Azért nem csak a pusztán jár Attila. Nemrég éppen Kazahsztánban dolgozott. Egy nemzetközi expedíción képviselték hazánkat. Egy veszélyeztetett lúdfaj, a kis lilik miatt utaztak Közép-Ázsiába, ahol a vadászok hatalmas károkat okoznak az Európában már ritkaságnak számító faj állományában. Attila másfelé is sokat utazik. Dél-Afrikában járt Máté Bencével, de Skandináviában és Ománban is készített különleges felvételeket. Az ilyen utak leginkább szakmai jellegűek számára, nem kifejezetten csak fotóstúrák. Azért hazatérve sok, fényképpel gazdagon illusztrált előadást is tart, hogy a külföldön megszerzett ismereteket megossza kollégáival vagy az érdeklődőkkel.

 

Fotó: Szilágyi Attila

 

Célpontjai között nem csupán madarak szerepelnek, bár kétséget kizáróan őket fotózza a legszívesebben. Az állatok és növények élőhelyükön történő ábrázolása ugyanúgy bizsergeti az exponálásra használt ujjbegyét, mint a különleges hangulatok, fényviszonyok vagy éppen a gémeskutak művészi leképezése.

 

Fotó: Szilágyi Attila

 

Megmozdul a kép

 

Szilágyi Attila szokásai, irányultságai nemcsak abban térnek el természetfotós barátaiétól, hogy nem versengő típus, hanem abban is, hogy nem ragaszkodik kifejezetten a megdermesztett pillanatokhoz. Fényképezőgépével, sőt az utóbbi időben egy drónnal is készít mozgóképeket. Természetvédelmi őrként, kutatóként így még hatékonyabban tudja vizsgálni a puszta élővilágát. Egy fészekalj-ellenőrzés például egy kanalasgémek által lakott területen így sokkal precízebben, gyorsabban kivitelezhető, ráadásul csöppet sem zavarja a madarakat.

 

Fotó: Szilágyi Attila 

 

Attila már számos stáb, rengeteg újságíró, fotós munkáját segítette az elmúlt időkben. Ha megnéztek egy mostanában készült, Hortobágyról szóló természetfilmet, az ő neve biztosan ott szerepel majd a stáblistában. Szinte mindenkit ismer ebben a szakmában idehaza, de hárman különösen nagy hatással voltak művészetére. Daróczi Csaba, Máté Bence és Potyó Imre alkotásai nyűgözik le legjobban Attilát, munkásságukat élénk érdeklődéssel figyeli.

 

Fotó: Szilágyi Attila

 

Azokat a természetfotósokat, akik irigylik a hortobágyi természetvédelmi őrt, hogy neki mindennap van lehetősége remek képeket lőni, sajnos ki kell ábrándítsuk. A természetvédelmi őrök élete sem játék és mese, rengeteg a feladat egy hatalmas nemzeti parkban, sok esetben nem is a terepen, hanem az irodában zajlik a munka, és bár Attila legalább egy bridge típusú gépet igyekszik mindig magával vinni a terepre, átgondolt, komoly fotózásra neki is csak szabad idejében jut lehetőség.

 

Fotó: Szilágyi Attila

 

Attilának igazából a megértő családi háttér miatt van nagy szerencséje. Felesége szintén a nemzetipark-igazgatóság munkatársa, oktatási csoportvezetőként dolgozik a látogatóközpontban, így ő is szerelmese a puszták élővilágának, amely gyakran beszippantja a családfőt. Hihetetlen szép vidék ez, amely minden évszakban ezernyi csodálnivalót nyújt.

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2017. februári számában.

 

A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.

 

Videóportré Szilágyi Attiláról

 

Kapcsolódó cikkeink:
A kékóra lelkes fotósa – Potyó Imre

A hazai természetfotósokat bemutató sorozatuk többi videóit ide kattintva találod.

 

 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...