MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2018.10.27. 07:00,   Szöveg: Gulyás Attila,   Fotó: Gulyás Attila

A Mecsek fővárosában megállt az idő

Az ősz színpompája még a legszürkébb városközpontokat is megtölti élettel, de vajon mit mutat ott, ahol egész évben a természet határozza meg a táj képét? Kisújbánya épített és természeti értékei a tarka színek közt is kiemelkedők.

 

A Mecsek kelet és nyugat felé induló, két fő vízgyűjtő völgyének határáról megalapozottan állítható, hogy a jó értelemben vett semmi közepén van: a minden irányban legalább öt kilométernyi erdőség elsőre talán nem tűnik igazán soknak, de ha alaposabban szemügyre vesszük az ország térképét, máris kiderül, hogy alig néhány hasonló helyet találni csak rajta.

 

A főtér, a legtávolabbi házaktól is csak három percre. A baloldali épület falán a Dél-dunántúli Kéktúra bélyegzője
 

Az itt megbúvó Kisújbánya ráadásul nem csak térben, de időben is rendkívül közel áll a természethez, méghozzá mindjárt két okból is: egyrészt maga a falu egész „új”, csak 250 éve épültek itt az első házak, amelynek lakói a vadonatúj üveghutákat szolgálták ki. Az üveggyártás meghatározó volt a falut alapító német telepesek számára, pedig a források kimerülésével ez a tevékenység alig harminc év alatt tovább is állt innen. A lakók ezután a vidéken megszokott állattartással és kézműves mesterségekkel foglalkoztak, és ezzel el is érkeztünk a történet utolsó előtti fejezetéhez: a hetvenes évek nagyszabású településrendezési projektjében Kisújbányát az úgynevezett szerepkör nélküli községek közé sorolták: az államosított iskoláját és boltját bezárták, a tanulmányokban szereplő, burkolt út tervezését pedig levették a napirendről, majd a falu közigazgatását a szomszédos Hosszúhetényhez sorolták. A régóta rebesgetett lépés után a falu sok lakója rövid idő alatt kénytelen volt elköltözni: míg 1970-ben még 70-en laktak itt, az 1980-as népszámlálás mindösszesen egy főt talált – ma már sajnos nem tudni, ki volt az.

 

Az elmúlt ötven évben az ember éppen csak annyit alakított, amennyi szükséges volt
 

Az üresen maradt házakra ekkor már szerencsére akadtak olyan vevők, akiknek éppen a falu „szerepkör nélküli” jelene számított értéknek. Kisújbányának ma hivatalosan 15 állandó lakója van, de a valóságban már jóval többen élnek itt olyanok, akik megtartották a városi lakásukat, és „kétlaki” életmódban, néhány naponta vagy havonta ingáznak a mecseki falu és a távoli otthonuk között, utóbbi lehet akár Pécsett éppúgy, mint valahol Hollandiában.

 

A templom „előcsarnoka”
 

A faluba ma már vezet burkolt út is, megközelíteni mégsem nevezhető egyszerűnek: Komló országútjáról még közel tíz kilométernyi, éles kanyarokkal teli, keskeny aszfaltcsík végén találjuk az első házakat. Kisújbánya belső része viszont teljesen autómentes, erre több tábla is emlékeztet. Szerencsére itt már szinte nincsenek távolságok, pedig a tucatnyi kis ház szellősen épült egymás mellé a kanyargó, meredek utcákon. A falusiak annak idején szinte tökélyre fejlesztették a vályogépítés tudományát: a templomon kívül az összes ma álló épület ebből az anyagból épült.

 

A Cigány-hegyi kilátó
 

A völgy fölé emelkedő Cigány-hegyen furcsa módon épp a falu történetének mélypontján, 1980-ban épült kilátó, talán már az új idők szelétől vezérelve. A tíz éve teljesen felújított építmény tetejéről a fák közé bújt házakat alig látni, de az őszi Mecsek színpompája a körülöttünk elterülő megannyi hegyen és völgyön át így is percekig vezeti a tekintetet.

 

Ott lent lesz Kisújbánya...

 

 A kilátót a felújításakor négy méterrel megmagasították
 

Aki ennél több térélményre vágyik, érdemes a falut délről megkerülnie, a Miske-tető füves dombgerincén, ahol bő egy kilométert tehet meg minden irányban szinte végig belátva a környéket. Az út végén már elkél a térkép is, hiszen innen már csak jelzetlen út visz vissza a település központjába.

 

 Úton a Miske-tetőre

 
A nem túl fárasztó felfedezőút végén persze legalább olyan jól esik a pihenés, mintha a hely legtöbb látogatójához hasonlóan, gyalogosan érkeztünk volna a szomszédos Óbányáról, az Öreg-patak völgyén át, a híres Ferde-vízesés mellett. Szerencsére a remek pihenőhelyet sem kell sokat keresni, a falu központjában lévő Klumpás vendégház a téli hónapok hétvégéin is nyitva áll. A híres óriás kenyérlángos mellett számos hasonló, egyszerű ételt és italt, sőt szállást is találhatunk itt.

 

Ennél „extrább” ebéd nem is hiányzott

 

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Bejártuk a "Magyar Svájcot"
A Kelet-Mecsek gyöngyszemei

Mostantól bivakolhatsz is a Zengő-nyereg kedvelt pihenőhelyén






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. szeptember
Herczeg Kinga:
Helix
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...