Túraajánlat

Időutazás két keréken a Mecsekben

Pécset sokan a török kori emlékekről, mindenekelőtt a Széchenyi téren álló dzsámiról ismerik. Van azonban itt fürdőmaradvány és türbe is, és még egy kisebb dzsámi is megbújik a klinika oldalában. A rómaiak és természetesen a későbbi korok is rajta hagyták nyomukat Sopianae (majd Quinque Ecclesiae – nem véletlen a német Fünfkirchen név) városán. A Zsolnay-negyed, a bazilika, a városfal maradványai, a múzeumok, galériák, a mecseki kisvasút és a kesztyűmanufaktúra akár egy hétre elegendő programot kínálnak.

Szerző:
Abelovszky Tamás
2021. szeptember 3.

Pécset sokan a török kori emlékekről, mindenekelőtt a Széchenyi téren álló dzsámiról ismerik. Van azonban itt fürdőmaradvány és türbe is, és még egy kisebb dzsámi is megbújik a klinika oldalában. A rómaiak és természetesen a későbbi korok is rajta hagyták nyomukat Sopianae (majd Quinque Ecclesiae – nem véletlen a német Fünfkirchen név) városán. A Zsolnay-negyed, a bazilika, a városfal maradványai, a múzeumok, galériák, a mecseki kisvasút és a kesztyűmanufaktúra akár egy hétre elegendő programot kínálnak.

A város fölé magasodó Mecsek ráadásul bringázásra csábít, és van is hova felkerekedni: az Orfűi-tó mellett Abaliget barlangja és Denevérmúzeuma, a Jakab-hegyen a kora vaskori földvár közepére épült pálos kolostor romjai kiadós programot nyújtanak a túra során.

Török dzsámik, ókeresztény sírkamrák

Pécs hihetetlenül sok apróbb vagy éppen nagyobb érdekességet rejt a Zsolnay-negyedtől kezdve a Misinán át a különféle múzeumokig, galériákig – napokat el lehetne tölteni a város felfedezésével. A kerékpártúra pécsi szakaszára elsősorban a belváros nevezetességeit, azok közül is elsősorban az ókorból és a török hódoltság idejéből ránk maradt emlékeket igyekeztünk felfűzni.

Pécset a törökök – miután 1526-ban már egyszer feldúlták – harc nélkül foglalták el 1543-ban, hogy aztán berendezkedjenek itt száznegyvenöt évre. A híres utazó, Evlija Cselebi, a várost Isztambulhoz hasonlította, és valóban épültek török fürdők, mecsetek, türbék, és még egy szúfi kolostort is alapítottak a Tettyén. A meglehetősen kevés fennmaradt emlék egyike (és legismertebbje) a főtéren álló dzsámi, amelyet a törökök kiűzése után katolikus templommá alakítottak. Szerencsére a török építészetre emlékeztető formák a számos átépítés, bővítés ellenére ma is felismerhetők mind a homlokzaton, mind a belső térben. Sajátos hangulata van az oltárnak a török kori díszletek között, amelyet ráadásul északról egy modern tér egészít ki. Jakováli Hasszán dzsámija jóval kisebb a főtéren állónál, a pécsi egyetem két klinikája közé szorulva szerénykedik, viszont megmaradt a minaretje is. Nem messze innen, a Ferencesek utcájában, az egykor a szűk utcán csilingelő pécsi villamosra emlékeztető kiállított jármű mellett találjuk Memi pasa fürdőjének romjait. Idrisz Baba türbéje szerencsére – és csodával határos módon – sokkal jobb állapotban maradt fenn. Névadóját jövendőmondóként és gyógyítóként tisztelték valószínűleg, sokat nem tudunk róla, azonban abból, hogy nagy tisztelet övezte, mindenképp látszik, hogy az épület alapanyagául szolgáló köveket sokfelől hordták össze a hívek. Idrisz Baba ma is a türbe alatt nyugszik, annak ellenére, hogy a török kort követően az épületet használták például a jezsuiták a pestiskórház kápolnájaként, majd lőporraktárként is funkcionált.

A török kori emlékek mellett Pécsett még régebbre tekinthetünk vissza – az ókeresztény sírkamrákat meglátogatva majdnem kétezer évet repülhetünk vissza az időben. A bazilika előtti Dóm tér kövezete alatt igazi világszenzáció bújik meg, nem csoda, hogy hazánk egyik UNESCO-világörökségi helyszínéről van szó.

A Cella Septichora Látogatóközpont és az ókeresztény mauzóleum a Római Birodalom idejébe, az ókori Sopianae városába repít vissza.

A késő antik, mai szemmel is nagy területre kiterjedő nekropolisz különlegessége a téglasírok mellett, illetve között emelt, kétszintes emlékkápolnák sokasága. Ezeknek a kivételesen jó állapotban fennmaradt mauzóleumoknak (kis méretű családi sírkamrák és nagyobb közösségi sírboltok) a faláról, boltozatáról Ádám, Éva, Péter és Pál apostolok vagy éppen Noé néznek vissza a szemlélődőre, de egy-egy szarkofágot (ʼhúsemésztőʼ görögül) is megtekinthetünk a föld alatti, labirintusszerű járatokban, a több mint ezer évvel ezelőtti állapot elképzelését pedig 3D-s grafikák segítik. Nem kevésbé érdekes a térszín feletti rész sem: a Szent István téren a legnagyobb méretű ókeresztény temetőkápolna romjai láthatók, míg a Dóm teret a pécsi bazilika látványa határozza meg. A pécsi püspökséget 1009-ben alapították, és a mai székesegyház elődjének altemploma is ebben a században épült, majd a 12. században készült el a templom. A következő évszázadok nem hagyták érintetlenül az épületet: háborús pusztítás és tűzvész éppúgy érte, mint különböző mértékű átalakítások. Mai formáját a 19. század végén nyerte el – amennyire lehetett, igyekeztek az akkori átfogó felújítás során a középkori bazilikát megidézni. Az ikonikus épületet nemcsak kívülről, de belülről is érdemes megcsodálni.

Malmok, tavak, barlangok

A régi korok megidézését követően indulunk útnak Orfű felé. Északnak, a Mecsek irányába fordulva először lankásabban, majd egyre meredekebben emelkedik az út. Az erdőt Teca Mama vendéglője mellett érjük el, innen egészen Orfűig az erdőben kiépített, tökéletes minőségű kerékpárút vezet, amely mellett egy-két pihenőt is kialakítottak. Orfűre érve előbb a Mecsek Háza mellett gurulunk el (a szálláslehetőség mellett barlangászásra, felszíni vezetett túrára csábítanak az üzemeltetők), majd elérjük az Orfűi Malommúzeumot. Három malmot lehet itt közelebbről szemügyre venni (egy vízimalmot, egy lóhajtású szárazmalmot és egy papírmalmot) – de csak vezetett túrák során, ezek indulási időpontjairól érdemes előre tájékozódni. A malmok megtekintése mellett kenyérsütési bemutatóra, papírmerítési foglalkozásra is van lehetőség, és innen indul a környék természeti értékeit és épített örökségeit bemutató Vízfő tanösvény is, amely a közeli forrásról kapta nevét.

Mindenképp hegyikerékpárral induljunk útnak ezen a túrán: a visszafelé vezető úton a Jakab-hegyen erdei úton kell tekerni. Ha nem montival vágunk neki, az erdei szakaszt el lehet kerülni a bringautat használva.

A malomtól már csak néhány száz méterre van az Orfűi-tó, amely valójában egy (mesterséges) tórendszer, amelyet négy tó alkot: az Orfűi-tó, a Pécsi-tó, a Herman Ottó-tó és a Kovácsszénájai-tó – mindegyiket a már említett Vízfő-forrás táplálja. A tavakat az 1960-as években hozták létre, részben árvízvédelmi céllal, részben egy üdülőövezet kialakítása, részben a vízi sportokat és a horgászatot kedvelők igényeinek kielégítése céljából. Az árvízvédelemről nem tudunk érdemben nyilatkozni, a másik három funkció tekintetében azonban a tórendszer jól láthatóan felnőtt a feladathoz. A part körül kisebb-nagyobb üdülők, horgászstégek százai sorakoznak, fizetős strand vízi csúszdákkal éppúgy van, mint ingyenes parti föveny, természetesen enni-inni is lehet, ráadásul kajak-kenu egyesület, szörfklub, vitorlásklub is működik a tó körül. Aki kedvet kap a vízi sportokhoz, az „Orfűi Aktív Víziturisztikai Központban” bérelhet kajakot, kenut, illetve akár sárkányhajót is.

A tavat majdnem teljesen megkerülve, Abaliget felé haladva hagyjuk magunk mögött egy kellemes emelkedőn, amelyet viszont cserébe egy lejtő követ. Abaliget elsősorban a barlangjáról és Denevérmúzeumáról ismert, de itt is van két, szerényebb méretű tó, egy családias kis stranddal. Az Abaligeti-barlang a Mecsek leghosszabb, patakos barlangja, a főág majdnem 500 méter hosszan látogatható mindenféle különösebb felszerelés nélkül is. A bejárat mellett található a Denevérmúzeum, Magyarország egyetlen, a denevérek világát bemutató tematikus kiállítása, illetve felfedezhetünk egy oszlopot is, amely egy érdekes szubkultúra, az eszperantista természetjárók 10. nemzetközi találkozójának emlékére állíttatott (1977-ben).

Vaskori nekropolisz az erdő közepén

Abaliget után kezdődik a túra talán legnehezebb része. Az orfűi elágazásig enyhén emelkedik az aszfaltút, majd itt jobbra kell fordulni a Z+ és piros kerékpáros jelzéssel ellátott erdei útra, amely a Jakab-hegy tetején található pálos kolostorig szinte megállás nélkül emelkedik. A hegytetőig több száz méternyi szintet kell leküzdeni, de megéri. A kolostor romjai egy valaha itt állt, kora vaskori erődítmény közepén találhatók. A maga idejében a Kárpát-medence (egyik) legnagyobb vára lehetett itt, 6–10 méteres, kőből összehordott fala még ma is látható. A falon kívül az út halomsírok között vezet: a több száz halomból álló sírmező temetkezési helyein hamvasztással könnyítették meg a természet dolgát, a sírgödör fölé kőből készült sírkamrát vagy kőpakolást emeltek, köré pedig kőgyűrűt, a halott „háza” körüli kerítés gyanánt.

Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend itteni kolostora az egyik első háza volt a rendnek, és a 13. század első felében alapíthatták, a valaha a hegytetőn lévő faluban. A kolostort lakói többször elhagyták, de mindig visszatértek. A török időket követően a romos épületet remeték számára építették újjá, de II. József szerzetesrendeket feloszlató rendeletét követően végleg magára hagyták, a 19. század elejére teljesen lakatlanná vált, köveinek egy részét egy erdészház építéséhez az 1930-as években elhordták, azonban ma is el lehet képzelni a kolostor méreteit. A Jakab-hegyről előbb lefelé indulunk, azonban kár előre örülni a lejtőnek: mielőtt elérnénk a Remete-rétet a már ismert orfűi kerékpárúttal, utunk a Rózsa-hegy oldalába vezet felfelé. Innen viszont tényleg csak egy kellemes gurulás van hátra Pécsig, méltó megkoronázásaként a túrának.

Megközelítés

Pécs Budapestről az M6-os autópályán körülbelül két óra alatt érhető el. Vonattal a főváros felől nehézkes Baranya megye székhelyének megközelítése, mert az intercityken nem, csak személyvonatokon lehetséges a kerékpárszállítás (egy dombóvári átszállással, négyórányi utazással). Nagykanizsáról ezzel szemben napi öt pár közvetlen vonat is közlekedik Pécsre.

Cikkajánló