MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

A Pilis rendhagyó meghódítása gyerkőcökkel

Mivel az elmúlt évek során a Budai-hegység jelentős részét bebarangoltuk, idén tavasszal beneveztünk a zseniális Pilisi kilátások túramozgalomba, hiszen egy gyönyörű, könnyebben elérhető csúcs meghódítása mindig kiváló gyerkőcös cél, főleg, ha a tetején pecsételni is lehet.

A Pilis azért egy komoly hegy

A felkeresendő 12 hegycsúcs majd mindegyike – a hegységet felépítő kőzetnek köszönhetően –látványos sziklákkal és szépséges panorámával várja a kisebb és nagyobb vándorokat. A legtöbb csúcs gyereklábbal is könnyen elérhető, ezért – bár gondolom nem ez volt eredeti célja –, a túramozgalom alapvetően „gyermekbarát”, de azért nem a legkisebbeknek való. A Klastrompuszta feletti Kémény-szikla például kifejezetten látványos sziklaalakzat, amit mindig szeretnek a gyerekek, s ahol a közeli Leány- és Legény-barlang felkeresése további érdekességekkel és kitűnő meseszövési lehetőséggel kecsegtet.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Az Oszolyon vagy a Nagy-Kevélyen okos szervezéssel el lehet csípni a sziklamászókat vagy a siklóernyősöket, hogy a túrát izgalmasabbá tegyük. Megint máshol egy közeli étterem vagy éppen a Sasfészek menedékház lehet a „húzófaktor”. Szóval tényleg színes és élménydús vállalkozás végigjárni gyerekekkel a túramozgalmat, de azért felvetődött a kérdés: hogyan hódítsuk meg magát a Pilist? A Szántói-nyereghez ugyan közel van a csúcs, az út látványos, de a szint nagy, s ráadásul a közelben lévő két további (a Pilis déli oldalában található kilátópont és a Fekete-kő) pontot így sokkal nehezebb becserkészni gyerekekkel, ha egyáltalán lehetséges egy túrán belül. A Két-bükkfa-nyereg kiváló starthelyszín, de innen oda-vissza 10 km a táv, ami azért határeset, ráadásul a fene se akar betonúton gyalogolni.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Ahogy az emlékeimben kutakodtam, meg a térképet böngésztem, hogy milyenek is a környező turistaútvonalak, rájöttem, hogy a Fekete-kő érintésével a zöld jelzésen megközelítve a csúcsot nemcsak érintjük mindkét további pecsételő- és kilátópontot, de az út egy jelentős része kerékpárral is járható. Hiszen a jelzés széles erdei utakon halad, kemény kaptató alig van benne, ezeken a részeken én segítek majd eltolni 6 éves nagylányom váltós kerékpárját, a kicsi futóbiciklijét pedig felviszem a zsákra illesztve. Szóval szép lassan rakódott össze a fejemben az elsőre talán kissé őrültnek tűnő gondolat, hogy nagyon is lehetséges kerékpárral menni a Pilisre, sőt, még jobb is, mint gyalog. Miért is? Mert nálunk általában 5 km a még kényelmesen, hiszti nélkül teljesíthető táv, s a visszautat így egy nagy suhanás keretében tudjuk le, amit a lányok kifejezetten szeretnek, és előszeretettel gyakorolnak a lakókörnyékünk egy meredek utcáján (egy kis kocogás pedig bőven rám fér).

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


A Pilis osztrák módra

Így aztán kihasználva a július eleji hűvösebb időt, egy szép koradélután leparkoltunk a Két-bükkfa-nyereg parkolójában, s néhány természetjáró kolléga aktív figyelme mellett, a hátizsákból kikukucskáló futóbringával és nagyobbik lányom szép és roppant elegáns bringájával nekivágtunk a Hunfalvy-útnak. A Fekete-kőig valóban csak kevés helyen kellett tolni a bringát, a kilátás pedig tényleg pazar – olyan hely ez, ahol még én sem jártam sosem, így külön nagy volt az öröm.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Aztán a zöld jelzésen továbbhaladva szintén nem volt gond a bringával, meredek kaptató nagyon kevés van, az is rövid, az út általában széles erdei út, amin Blanka lányom békésen elkarikázott. Ha meg nem ment neki, akkor én toltam kicsit – tényleg nem erőlködve – a bringáját.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

Aztán nagyon jókor, amikor már kezdett hosszú lenni az út, pont a kitörni készülő hiszti előtt értük el a déli oldal kis tisztását, ahol aztán mindenki szájtátva maradt a hely fantasztikus hangulatától és a látványtól. A nyitott szájakat ráadásul finom keksszel tömtük meg, és még pecsételni is lehetett. Aztán innen már valóban pár lépés volt csak a mesés Orosdy-rét, aminek virágpompája a súrolófényben szintén letaglózott mindenkit. A hangulat a tetőfokára hágott, s szerencsére a virágcsokor készítését is sikerült idejében megakadályozni.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

A csúcs irányába tartó zöld háromszög jelzésen éppenséggel nekem lett kissé elegem a bringa tolásából, sőt, itt cipeléséből, de legalább volt sportértéke a dolognak. A kilátó pedig, mint minden kilátó, fantasztikus energiákkal töltötte fel a két lányt, akik szó szerint felszaladtak a lépcsőn. Nagyobbik lányomat napokra lekötötte a nem is olyan régen itt állomásozó katonák története, négy éves kisebbik lányom pedig az Ariadne-barlangrendszernél kitalált Boldog Özséb mesét elevenítette fel, amikor meghallotta, kiről kapta a nevét a kilátó.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


A kilátóból leérve én is nagyot szusszantam, volt ugyanis egy kis kétségem, hogy ez a lefelé gurulós terv működik-e. De igen, a feljövetel pont a mi családi határainkon belül volt, a gyerekek pedig korgó gyomorral, de lelkesen álltak bele a levezető 5 km-es gurulásba, bár a Nagy-Szoplák oldalában emelkedőbe váltó úton már csak a pilisszentkereszti Kislugasban beígért palacsinta képe tolt fel bennünket. Megérdemelték a lányok. El is fogyott a palacsinta.

 

 

Szöveg és fotók: Szigeti-Böröcz Ferenc





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Nagy Patrícius:
Csillagkapu
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...