Példás fajvédelem: természetőrök és gazdálkodók közösen óvják székicséreket

A fészkek felkutatása, védőzónák kijelölése és a gazdálkodók együttműködése nélkül hazánk egyik legritkább madara nehezen tudna boldogulni.

Idén is több pár székicsér (Glareola pratincola) költött sikeresen Ürbőpusztán és Apaj környékén. Ez a térség egyik legnagyobb madártani értéke, ugyanis a faj itteni állományán kívül csak a Nagykunságban költ. A kiskunsági állomány a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Kiskunlacháza és Bugyi, illetve a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Apaj közigazgatási területén költ, sokszor változó helyen. Ezért a faj védelmében a két szervezet szorosan együttműködve végzi a fajvédelmi munkát.

Külön örömhír, hogy a sikeresen felnevelt fiókák között voltak olyanok is, amelyek természetes élöhelyükön, a szikes gyepen cseperedtek – számolt be róla a Duna-Ipoly Nemzeti Park (DINPI).

A székicsér korábban a legeltetett gyepek költőfaja volt, a fajnak mostanra azonban szinte teljes egészében a mezőgazdasági területek szolgálnak költőhelyül, itt azonban az állományaik aktív védelmi intézkedések nélkül nem tudnának fennmaradni. Idén két helyszínen vált ismertté a ritka faj költése.

1 / 2

Fotó: Ócsai Péter, Kazi Róbert / Duna-Ipoly Nemzeti Park

Egy nagyobb telep Kiskunlacházán alakult ki, ahol ugaron, illetve intenzív zöldségkultúrában költött közel 10 pár. Apaj térségében, a Kiskunsági Nemzeti Park védett területén, azonban legeltetett szikes gyepen történő költéseket is regisztráltak, ami nagyon jó hír a jövőben fajvédelem szempontjából. Az ilyen területeken a fészkek megvédése jóval egyszerűbb feladat.

A székicsér az 1980-as évek második feléig volt a szikespuszták jellegzetes fészkelője, aztán 2012-ben a teljes országos állománya 16 párra esett vissza.

Nem egyszerű a székicsérek védelme

A madár tojásai és fiókái tökéletes rejtőszínnel bírnak, a fészkek felkutatása sok időt és energiát vesz igénybe. A szakemberek ezért a kutatás során hőkamerát is bevetettek. A fészkek keresésében a gazdálkodók is aktívan rész vettek, továbbá a fészkek körüli védőzónákban a költési időszakban nem végeztek gépi munkát. A madarak a gazdálkodók együttműködése nélkül aligha tudtak volna sikeresen költeni, még fiókák kikelése sem valósulhatott volna meg. Nem mellesleg a védelmi tevékenységnek köszönhetően a székicsérek mellett több bíbic és kis lile pár is sikeresen tudott költeni.

2 / 2

Fotó: Ócsai Péter, Kazi Róbert / Duna-Ipoly Nemzeti Park

Az idei évben jól dokumentáltan sikerült nyomon követni Apaj térségében, a Kiskunsági Nemzeti Park védett területén, legeltetett szikes gyepen történő költéseket is. A faj korábban ehhez hasonló élőhelyek jellemző fészkelője volt, majd szinte teljes egészében áttelepült kapáskultúrákba. Nagyon örvendetes, hogy ismét természetes környezetben költött a faj. Remélhetően az elmúlt évek védelmi intézkedéseinek folyományaként a gyepen történő költések rendszeresebbé válnak. Itt a fészkelések védelme várhatóan jóval egyszerűbb is lesz.

A fészkek védelmével és a fiókák gyűrűzésével kapcsolatos munkák során a természetőrök találtak egy sérült fiókát, mely valószínűleg ragadozómadár támadást élt túl, ugyanakkor állatorvosi kezelésre szorult. A madár örvendetesen felgyógyult, kéthetes kezelést és gyűrűzést követően sikeresen engedték szabadon, amiről videót is megosztottak a nemzeti park közösségi oldalán.

Székicsér (Glareola pratincola)

A 60–65 cm szárnyfesztávolságú, 70–95 gramm testtömegű madárnak meglehetősen speciális a költési viselkedése: a tojó közvetlenül a talajra, egy kis mélyedésbe rakja le tojásait, és olyan jól belátható, gyér növényzetű vagy éppen növénymentes területen kotlik, ahol a speciális mintázatú tojások akkor sem tűnnek ki a környezetükből, ha a szülő magára hagyja őket. A tojásokból 17–19 nap kotlás után kikelő fiókák még közel másfél hónapig röpképtelenek, ám gyorsan elhagyják a fészket. A gondoskodó szülők azonban a fészek közelében lapuló apróságokat tovább etetik. A székicsérek szeptemberben Afrikába indulnak telelni, ahonnan április végén, május elején érkeznek vissza. A faj hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek