Börzsönyi Horizont – Hegységátkelés két keréken (2. rész: Diósjenő - Nagymaros)

Az Északi-középhegység legnyugatibb tagján átvezető új országos bringaútvonal nem csupán a tekerésről szól: menet közben számos látnivaló, helyi érdekesség és mesés természeti környezet hív tájfelfedezésre. Az első részben a Nagyoroszitól Diósjenőig tartó szakasz hangulatát és látnivalóit mutattuk be. Most továbbgurulunk Nagymarosig, festői tavat, panorámás várat, sokszínű turistaházat érintve, hogy végül a Dunakanyar megunhatatlan látványával zárjuk a hegységátkelést. A terep főként aszfaltos, de vadregényes erdei szakaszban is részünk lesz. A lényeg, hogy akár egyben vagy szakaszosan járjuk végig a távot, emlékezetes túrában lesz részünk a narancssárga felkelő napot, esetleg küllőket vagy bukósisakot formázó jeleket követve.

A túra szakaszolásánál a tervezők többek között a tömegközlekedési szempontokat is figyelembe vették, ami nagyban megkönnyíti a logisztikánkat. A börzsönyi menetünk féltávjánál fekvő Diósjenőt is érinti hazánk egyik legszebb vasútvonala (Vác – Drégelypalánk), amellyel a fővárosból másfél óra alatt elérhetjük a Börzsöny lábát.

A Börzsöny keleti kapujában

Diósjenőn minden van, amire a bringás vagy egy pihenésre vágyó ember óhajt. A vándorok kedvükre válogathatnak az ételt és italt kínáló vendéglátók, a különböző szálláshelyek között a kempingtől a wellnesspanzión át, de van itt horgásztó, kaland-, illetve erdei szabadidőpark is, hogy csak körvonalazzuk a legfőbb kényelmet és programot adó lehetőségeket. A település központjában képzőművészeti kiállítást (Diósjenői Kiállítótér) is találunk, és ha túra közben nem villanyozna fel minket a művelődés lehetősége, akkor sem árt tudni, hogy itt van a Horizont digitális bélyegzőpontja.

A Horizont alkalmazásba rögzítjük a pecsétet (ha az előző szakaszon ezt nem tettük meg), majd indulunk is tovább aszfalton a festői Jenői-tóhoz.

A Jenői-tónál

Azt gondolhatnánk, hogy Diósjenő legszebb panorámáját valahol a község feletti hegyoldalból, pl. a Závoz-nyeregből élvezhetjük, azonban a lenyűgöző látványért valójában nem fel, hanem lefele kell gurulnunk, egészen a Jenői-tó partjára, ami a községtől másfél kilométerre, délkeletre fekszik. Innen tárul elénk ugyanis az a pompás látvány, melynek szemet vonzó horizontját az erdővel borított börzsönyi hegyek mesés láncolata rajzolja meg.

Félig megkerüljük a 27 hektáros tavat, és bár a víz elsősorban a horgászok, illetve az itt üdülővel rendelkezők paradicsoma, a hangulatos tópart megér egy rövidke megállót, ráadásul a Kukac büfében frissíteni is lehet. A tó ugyan fürdésre nem alkalmas, de miliője gyönyörködtető. Láthatunk továbbá egy érdekes emlékkövet is a víz északi partja melletti úton, amely Marcus Aurelius itt aratott csodás győzelmét hirdeti.

A Jenői-tótól továbbra is aszfalton, egy rövidebb emelkedővel haladunk Nógrád irányába. Diósjenő határában ismét pompás panorámában lesz részünk a hegyekre, ez a látvány pedig jóformán a Nógrádi várig elkísér minket. A település fölé magasodó erősségre már messziről rálátunk. Csekély romjai nem sejtetnek nagy felfedezést, de kis kitérővel a fantasztikus panorámáért mindenképp érdemes felkapaszkodni.

Nógrád fenséges panorámája

A Magas-Börzsöny hegykoszorúja alatt álló, festői kilátással bíró Nógrád vára hajdanán nagy jelentőséggel bíró erősség volt. Több alkalommal is gazdát cserélt a magyar és a török között, pusztulását azonban nem ostrom vagy várrontás, hanem egy villámcsapás okozta, amely berobbantotta az öregtoronyban tárolt lőport. Szláv eredetű neve „új várat” jelent, és egy feltehetőleg már meglévő, őskori várhelyre épült. Mesés panorámája hajdan fontos szereppel bírt: az egész környék tökéletesen megfigyelhető innen.

Nógrádot elhagyva volt honvédségi területet mellőzve keletnek tartunk. Egyre sűrűbb erdő szegélyezi a kezdetben aszfaltos, majd murvás utat, ami Királyrét irányába, ezzel együtt a hegyek közé vezet. Akácos és tölgyes rengetegből távlatokat engedő rétekre érünk ki, majd további enyhe emelkedésben visszatérünk az erdő sűrűjébe, ahol kisvártatva megkezdjük a meredek ereszkedést a Szén-patak völgyébe.

Ez a nem túl hosszú rész is azt hirdeti, hogy bár a Diósjenő és Nagymaros közti táv túlnyomórészt jóminőségű aszfalton vezet, vannak olyan szakaszok, melyek nem ideálisak az országúti bringáknak.

A Börzsöny legmagasabban fekvő hegyközi kismedencéjében járunk, ahol több patak folyik egymásba, majd folyik tovább Kismaros irányába. Az evés és ivási lehetőségek mellett a Királyréti Kirándulóközpont helytörténeti kiállítása vagy a Várhegy-kilátó panorámája nyújthat plusz túraélményt, utóbbi átéléséhez azonban meredek kaptatót kell tennünk.

Királyrétről aszfalton és lejtésben haladunk tovább, azonban a kényelmes gurulás nem tart sokáig. Jobb kéz felé bevesszük magunkat a Deszkametsző-völgy keskeny aszfaltcsíkjára, amely hullámvasutazásban vezet át a napsütötte Kóspallagra. A hangulatos kis településen gyorsan átgurulunk, és a Kismarosnak tartó országúton kanyargunk tovább déli irányba.

A Bibervár és egy pálos emlékhely

Az erdő lombjai alatt húzódó országút egyik kanyarulatában hajdanán egy utat figyelő kőtorony állt, amit Bibervárnak, illetve Pusztatoronynak is neveznek. Mára csak egy kőkupac maradt belőle, de kis fantáziával el lehet képzelni a hajdanán meredek földkúpon álló kis erősséget. A hely szépségéhez hozzájárul a magaslat közvetlen szomszédságában fekvő horgásztó, továbbá az út túloldalán található Toronyaljai pálos kolostor közelmúltban emlékhellyé alakított romja.

A Szent Mihály nevére keresztelt kolostorról nem sok adat maradt fenn, az építtetőjét sem ismerjük, de feltételezések szerint a várnak és környékének (Toronyalja falu) birtokosa lehetett. A pálosok 1540-ben kényszerültek elhagyni a kolostort, amikor a törökök elfoglalták a környéket. A patakpart erdőfoltjában megbúvó, alapjaiban jól kivehető templom-, illetve kolostorromot 2019-ben alakították ki emlékhellyé, ami elmélkedésre vagy pihenésre is tökéletes helyszín. Ha meg akarjuk nézni ezt a kis szentélyt, akkor néhány száz méter kitérőt kell tennünk a Bibervár mellett, a Kóspallag, 6-os kilométerkő buszmegállótól induló földúton. Ezen haladva felérünk egy tisztásra, ahol tábla jelzi a fák között megbújó emlékhelyet.

A sokszínű Török-mező

A Kismarosra tartó aszfalton folytatva az utat nemsokára elérjük a Török-mezőre vezető leágazást. Továbbra is aszfalton megyünk, de ez már egy csendesebb, ritkábban járt bekötőút. Egy kisebb emelkedőt letudva fordulunk a turistaházhoz, melynek élménykomplexumához be kell térnünk az erdőbe.

A Börzsöny egyik legkedveltebb szabadidőközpontja a Törökmezői turistaház és Kalandpark, ahol a frissítés mellett pecsételhetünk is. A 120 főt is befogadni képes szálláshely egész évben üzemel. Egy kisebb állatkertet, különböző nehézségű akadálypályát, mászófalat és egy közel 700 méter hosszú tiroli csúszópályát találunk a 10 hektáros területen, így nem csoda, ha a környék általában gyerekzsivajtól hangos.

Török-mező után Köves-mező következik egy nyugodt és kényelmes menettel, melynek aszfaltcsíkját tisztásokkal tarkított tölgyes szegélyezi. Köves-mezőnél már Nagymaros felett járunk, de még messze nem az út végén.

Az útelágazásnál mindenképp érdemes elgurulni a parkoló mellett található kilátópontig, mert erről a kevesek által ismert panorámapontról kiválóan rálátunk a visegrádi várra.

A vadonon át Zebegényre

Utazásunk egyik legszebb része következik. Beereszkedünk a Zebegényre vezető Csizmadia-völgy vadregényes környezetébe, ahol az eddigiekhez képest valamivel technikásabb gurulás vár ránk a helyenként összeszűkülő ösvényen.

Menet közben figyeljünk a gyalogtúrázókra is: fontos az elővigyázatos sebességválasztás.

Zebegény a Dunakanyar és egyben a Börzsöny egyedi gyöngyszeme. Aligha van olyan kiránduló, aki ne hallott volna erről a festői településről, amelynek felfedezésére mindenképp érdemes kis időt szánni. Akár kulturálódásról, kulináris vagy vízi élményszerzésről van szó, a múlt századot idéző macskaköves miliőben több minden is marasztaló erővel bír.

Közvetlenül a bringaút alatt elterülő zebegényi strandnál is pihenhetünk egy kicsit, mielőtt tovább tekernénk a hegyek közé szorított Duna partján, ahol már a 6-os számú EuroVelo útvonallal közösen haladunk. Elhagyjuk Zebegény házait, kertjeit, továbbá a látványos Dőri-kastélyt, mígnem újabb vízparti telkeket követően egy szuper megállóhelyhez érkezünk. Ez a vízparti Kerékbár nevű vendéglátóhely, ahol kisebb szervizelést is igénybe vehetünk.

A hangulatos teraszú büfétől meredeken leszakadó sziklás hegyoldal alatt vezet az út. A hegyfal és a folyó közé szorulva egyre szűkebb helyen osztozunk az országúttal és a vasúttal, miközben lassan befordulunk a Dunakanyar látképét meghatározó Szent Mihály-hegy oldalába. A szemközti oldalon a Visegrádi-hegység hullámzó és több látványos részletet rejtő vonulatai kísérnek, mígnem a hosszú kanyarodásunkat követően felbukkan előttünk a visegrádi fellegvár.

Ekkor már a végállomást jelentő Nagymaros határában járunk, ahol Zebegényhez hasonlóan minden igényünket és kényelmünket kielégíthetjük a vendéglátás frontján. A kompnál ér véget a 48 km hosszú börzsönyi túra, alig pár méterre a strandtól, ahol frissítő vízparti élményben lehet részünk. Nyáron itt a levegőben lángos és kolbász illata száll, a büfé előtt hekkért és üdítőért kígyózik a sor, közvetlenül a vízparton pedig fókatelepre emlékeztető állapotok is uralkodhatnak, amikor a hőség elől ide menekülnek az emberek.

Persze Nagymaros nem csupán erről szól. Találunk itt számos érdekességet, látnivalót, és a gasztronómia sem merül ki a büfécsík kínálatában, hiszen kiváló éttermet és cukrászdát is találunk az ország egyik legszebb fekvésű kisvárosában. A hazaútban a vasút, a Horizont folytatásában a komp lesz segítségünkre.